VARGA GÉZA
VARGA GÉZA
VARGA GÉZA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Hallgatván a vitát a foglalkoztatási szövetkezetről, magam is azokhoz csatlakozom, akik azt gondolják, hogy gyakorlatilag kaptunk egy olyan törvénytervezetet, amelyiknek kettős célja van, ha jóindulattal akarom megközelíteni, az egyik a foglalkoztatási szövetkezetek, a másik pedig a szociális szövetkezetek. Ezeket mindenképpen érdemes elválasztani egymástól, de én azt gondolom, ha kormánypárti képviselőtársaim meghallgatják, visszanézik önmagukat majd a videón - kérem, hogy tegyék ezt meg -, akkor látni fogják, hogy mennyire védhetetlen az, amit próbálnak védeni, nevezetesen a foglalkoztatási szövetkezet kérdése. Itt nem történik más, mint a szociális szövetkezet leplével próbálnak becsempészni egy foglalkoztatási szövetkezetet, ami egyszerűen semmilyen oldalról nem állja meg a helyét. Ez valóban nem szól másról, mint hogy miniszterelnök úr megígérte Farkas Flórián képviselőtársunknak, hogy százezer roma munkához fog jutni, és ezt ebben látják realizálni. Itt egyfajta hűbéri osztozásról van szó, a Magosz megkapja az Agrárkamarát, a cigány önkormányzat pedig megkapja a foglalkoztatási szövetkezeteket. Ezeket el kellett volna választani egymástól, és akkor azt hiszem, hogy sokkal inkább érdemben lehetne beszélni a kérdésről.
Az 500 fős létszám természetesen abszurd, nem ismétlem meg azt, amit képviselőtársaim elmondtak. Én még a vita előtt egy módosító javaslatot nyújtottam be, amiben ezt 50 főben javaslom maximalizálni, egyszerűen azért, mert ez egy település léptékű. Majd még kitérek arra, hogyan lehet az átmenetet, ha már mindenképpen foglalkoztatási szövetkezetet is akarunk a szövetkezeti törvénybe és annak a szociális egyik alágába betenni, hogy akkor annak milyen funkciót lehetne adni.
De visszatérnék arra, hogy ez a törvénytervezet, ez a javaslat milyen problémára is akar választ adni. Azt gondolom, azt ismeri fel, vagy ha nem ismeri fel, akkor is ebbe a kontextusba behelyezhető az, hogy gyakorlatilag világosan látnunk kell, hogy a magyar társadalom egy duális gazdaság, ahol van a piacgazdaság, ahol vannak még prosperáló cégek, legyen az mezőgazdasági vagy éppen külföldi vállalkozás, összeszerelő üzem vagy éppen a szolgáltatási szféra, és van egy másik, a roncstársadalom, amelyik egyre inkább leszakad. Itt az egykulcsos adót is nyugodtan be lehetne hozni, mint ennek az okozóját. S akkor ez a törvény, mondjuk, hogy jó esetben, próbál a leszakadó roncstársadalom helyzetén egyfajta speciális vállalkozási formával segíteni.
Ezt a képet azért próbálom felvetíteni, mert a piaci szféra és a roncstársadalom között egy hatalmas űr van, és ott gyakorlatilag nincs átjárhatóság. Azt gondolom, hogy helyes eleme a tervezetnek, hogy ide próbálja betenni az önkormányzatokat, hogy akkor ti, önkormányzatok gyakorlatilag mind a két szférával kommunikáltok, és akkor itt próbáljatok valamit elhelyezni. Ezt jónak tartom, azt viszont hiányolom, hogy a törvénytervezet a vállalkozói szférát nem teszi be ugyanide. Attól mintha idegenkedne és elzárná. Én nagyon jól tudom, hogy akkor nem lehet EU-s pénzeket, meg a de minimis támogatások is egész más összefüggésbe kerülnek, ezt valahol megértem én, de mégis, ezek nélkül nem fog menni. Néhány képviselőtársam hiányolta a szakértelmet, aki ezeknek a szociális szövetkezeteknek segíteni fog, az honnan kerül, ki biztosítja, hogy ezeknek az embereknek munkájuk legyen, mert a munkához nem elég a fizikai erőm, hanem ahhoz egyfajta szaktudásra, készségre és képességre is szükség van. Azt gondolom, hogy ebben tovább kellene lépnie ennek a törvénynek is. De türelemmel megvárjuk, amíg Patay képviselőtársam, akiről tudjuk, hogy készíti ezt a szövetkezeti törvényt, ezt majd talán megoldja. Én ilyen szempontból vizsgáltam ezt a törvénytervezetet, hogy ennek a duális gazdaságnak az anomáliáin, problémáin milyen mértékben segít és milyen mértékben nem segít.
Én is mondanék egy települést, Gyöngyöspatát. Amikor a Start-munkaprogrammal bátorítva volt néhány kistérség - Gyöngyöspata is egy ilyen kistérségbe tartozik -, akkor még ezek a minta- vagy pilot-projekt kistérségek elkészíthették a saját programjukat, aminek a keretében a Start-munkát is tudták volna alkalmazni. Nos, mi elkészítettük ezt Gyöngyöspatára. Itt megtalálható volt a szociális szövetkezet, a munkanélkülieknek a nemzeti hovatartozástól és a kisebbség és többség hovatartozásától függetlenül a szerepük, felmértük a település saját piacait. Mi ezt Hangya-szövetkezetnek neveztük, de az elnevezés mindegy, hogy szociális szövetkezetnek vagy Hangya-szövetkezetnek nevezzük. Megvolt a képzés benne, megvan ebben a programban az, hogy a tartósan munkanélküliek, nagyon lecsúszottak, mélyszegénységben élők hol fognak képzést kapni. Mi nem olyan képzést tettünk be, hogy majd valamelyik egyetem tanácsadó cége településről településre jár és képez, hanem hol van a közelben olyan működő gazdaság, ahol vagy a kertészethez értenek, vagy az állattenyésztéshez értenek, vagy nem tudom én, a zöldségfeldolgozáshoz értenek, és ne adj’ isten, ilyen üzemeik is vannak. Mi az első naptól kezdve ennek a - nevezzem úgy - szociális szövetkezetnek a munkatársait idedelegáltuk, ilyen üzemekbe. Tehát mindjárt megvolt a kapcsolat a valós vidéki társadalom és a leszakadtak, a mélyszegénységben élők között. Ez egy koherenciát biztosíthatna, szemben az előttünk lévő törvénnyel, ami a diszkriminációt és a pozitív diszkrimináción keresztül szerintem a szegregációt fogja növelni.
Ebben a gyöngyöspatai modellben mi ezt kínáltuk, és Pintér miniszter úrhoz, valamint Papp államtitkár úrhoz is elküldtük ezt a tervezetet. Természetesen nem támogatták, és természetesen az lett belőle, hogy egy nagyon csökkentett mértékben, nem tudom én, huszonegynéhány embernek szigorúan vette a Start-munkaprogram bérét, és munkaruhát meg védőkesztyűt lehetett ebből finanszírozni. De így ez csak kidobott pénz. Mi azt kínáltuk ebben a programban, és vállaltuk volna, hogy egy év alatt 112 embernek olyan képzést adunk, ami után ő piacképes tudással rendelkezik az előbb elmondott módon, a költségvetése ennek megvolt, és 1 millió forintba került volna egy munkahely teremtése. Kérem, hogy hasonlítsuk össze a Mercedes 6 milliójával, vagy az Audi 5,8 milliós munkahelyenkénti támogatásával, és ebben a kontextusban próbáljuk ezt kezelni. Ez természetesen nem került támogatásra, de hát nem baj, azért mi türelemmel várunk, mert a valódi igényekre próbálunk válaszolni, amikor ilyen programokat kidolgozunk.
A tervezettel kapcsolatban többször is sejtelmesen beszélt államtitkár úr az expozéjában, és az általános indoklás is úgy fogalmaz, hogy itt majd milyen hatékonyan lehet majd a különböző forrásokhoz hozzájutni. De igazából sokat segített volna a pozitív megítélésben, ha konkrétan tudjuk, hogy milyen forrásokról is van szó. Mert ha EU-s, akkor tudtunk volna arról diskurzust folytatni, hogy igen, azt lehet vagy nem lehet, milyen korlátokkal lehet, milyen korlátokkal nem lehet. De sejtelmesen beszél, hogy ha ez a törvény elfogadásra kerül, akkor majd milyen hatékonyan lehet a különböző forrásokhoz hozzájutni. És akkor maradnak a találgatások, ahogy több képviselőtársam mondta a frakciómból is. Hegedűs Zsuzsa nyilatkozataira vagyunk utalva, hogy akkor most milyen összegekről is beszélünk.
(21.50)
Tehát azt nagyon nagy hibának tartom, hogy ez a pozitív diszkriminációt vezeti be továbbra is. Szeretném leszögezni: mértékadó cigány értelmiségiek véleménye az, amit én most mondok, ők pedig a leghatározottabban azt mondják, köszönik szépen, nem kérnek a pozitív diszkriminációból, mert ez mindig visszaüt, ez úgy, mint a bumeráng, mindig őrájuk csaphat vissza. Tehát a cigányság érdekében mondom, hogy ez a pozitív diszkrimináció, amit különösen ezekkel a foglalkoztatási szövetkezetekkel akarnak megvalósítani, tovább mélyíti azt az ellentétet, ami vidéken él a magyar és a cigány lakosság között, és ezt minden politikai párt az elmúlt 20-22 évben kihasználta. Nem történik megint más, mint ilyen értelemben egyfajta politikai haszonszerzésre kihasználnak vagy felhasználnak egy kisebbségi közösséget, és ez a kisebbségi és a többségi társadalom között mindenképpen árkokat fog ásni.
A szociális szövetkezetek elszigeteltek ebben a javaslatban a piaci szférától is. Elkeseredett kísérletek történtek kormánypárti képviselőtársaim részéről arra, hogy megmagyarázzák, ide majd beléphetnek a romák és a nem romák. Amikor Farkas Flórián képviselőtársam a roma szót mondta, rögtön mellé volt téve, hogy roma és nem roma, de hát ez nem így működik. Ha azt egyszer a cigány kisebbségi önkormányzat fogja koordinálni, akkor a nem roma el fog menni a munkaügyi hivatalba, és ott fog keresni munkát, vagy az a nem roma vállalkozás nem a roma munkaközvetítőhöz fog elmenni, hanem elmegy a hagyományoshoz. Tehát nem fogja a kohéziót erősíteni, ha pozitívan diszkrimináljuk az Országos Cigány Önkormányzatot.
Most néhány módosítással azért ennek a kritikai észrevételnek az ellenére megpróbáltam ezt jobbá tenni. Én tényleg őszintén ajánlom, kérem, a figyelmükbe, az államtitkár úrnak is ezeknek a javaslatoknak a megfogalmazását, mert valóban bizonyos terepi gyakorlatomból és némi ilyen irányú ismeretemből táplálkoznak ezek a javaslatok. Azt gondolom, itt a szociális szövetkezeteknek és a foglalkoztatási szövetkezeteknek kellene közelíteniük egymáshoz. Az egyik javaslatom egyebek mellett arra irányul, hogy az 500 főt 50 főre lehetne lecsökkenteni, 50 főre lecsökkenteni, és akkor van értelme egy településen is erről a szövetkezeti formáról beszélni. Ha ezt megtesszük, és persze azt, hogy legalább egy országos nemzetiségi önkormányzat is a tagja legyen, ezt csak lehetőségként tenném bele; legyen, ahol ez szükséges, és ahol előbbre viszi a cél irányába az ügyet, ott legyen. De ha ezt egy szociális szövetkezetnél, képzeljünk el egy települést, akár olyat, mint amilyet Lakatosné Sira Magdolna képviselőtársam is említett, tehát képzeljünk el egy települést, ahol már működik a szociális szövetkezet, de mondjuk, az adott termékük piaca dekonjunktúrában van, és ez a szociális szövetkezet, ez a valódi szociális szövetkezet, amelyik egyébként önellátást, önfenntartást, a településen egyéb szolgáltatásokat és igényeket elégít ki, akkor ő kölcsönzi a munkaerejét, nem tudom, azoknak a vállalkozásoknak a településen vagy éppen a szomszéd településen, amelyik éppen konjunktúrában van. Tehát ha ezt a foglalkoztatási aspektust odarendeljük a szociális szövetkezetek egyik tevékenységi körébe, akkor azt mondom, hogy ennek akkor itt helye van, de nem úgy, ahogyan a jelenlegi javaslatban van.
Ugyanakkor a szociális szövetkezet tagjai fogyasztási igényeinek a kielégítésére is nagyobb hangsúlyt helyeznék, és azt konkrétan belevenném a szociális szövetkezetek funkciójába. Ugye, tudjuk azt, hogy megoldható az európai szövetkezetek esetében is, hogy a szövetkezeten belüli áru és szolgáltatások cseréje áfamentesen tudjon megtörténni. Ez egy hatalmas nagy segítség volna egy adott településen a szociális szövetkezetek tagjainak, akkor is, hogyha mondjuk - most mondok egy számot -, 30 vagy 50 fős az a szociális szövetkezet, amelyik tevékenységet is végez, de a településen valamennyi, vagy legalábbis további 100 ember be tud lépni fogyasztóként, és akkor mindjárt egy szociális termék-előállító, szolgáltató és fogyasztási szövetkezetről beszélünk. Így megteremti magának a saját piacát is ez a szociális szövetkezet, és ez a saját piaca, ha a településén a fogyasztók felé is kinyitja a szövetkezeti tagságot, akkor rögtön a saját szerény, de biztonságos piacát is meg tudja teremteni.
Az, hogy a tervezet szerint két év után már fel lehet osztani a vagyont, ezzel teljes mértékben egyáltalán nem értek egyet. Azt gondolom, ez a vagyon soha, később se legyen felosztható a tagok között, hiszen akkor megint jön az ügyeskedés, hogy jó, a két évet kibekkeljük, az önkormányzat is betehet befektetőként, a két évet kibekkeljük, és utána majd megtaláljuk a módját, hogy kivegyük. Ez mindig legyen visszaforgatva, és csak a visszaforgatásból adódó bővülő tevékenység “haszna” - idézőjelben -, ami akkor bővülő tevékenység, nagyobb munkaerő-felszívó képesség, az jelenjen meg. (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.)
Köszönöm szépen, elnök úr, nagyjából mindent el is tudtam mondani. (Taps a Jobbik soraiban.)
