DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hát nem mondanám, hogy nagy élmény volt hallani a Fidesz hozzászólását, ezzel szemben a bizottságban érdemi munka folyt. Nagyon sajnálom, hogy nem akadt a bizottsági munkában részt vevő számos kormányoldali képviselő közül, aki élményszerűen be tudott volna számolni az ott folyó munkáról. Mert mint társelnök, azt tudom mondani, gondolom, ebben Font társelnök úr is megerősít, hogy egy érdemi, tárgyszerű munka folyt ebben a bizottságban, és attól kezdve, mondjuk, hogy az eleje egy politikai prekoncepcióval indult, mert magas volt a cukor ára, amelyről úgy gondolta a Fidesz, hogy kell valami hangzatos koncepcionális vizsgálóbizottságot csinálni, a végén Font elnök úr ott, a helyszínen beleírta a javaslatait, a politikai konklúziót a szakértők egyébként véleményünk szerint sokkal tárgyszerűbb előterjesztésébe, de közben egy olyan szakmai munka bontakozott ki, amelynek során meg lehetett ismerni ennek a folyamatnak a lényegét.
Sajnálatosnak tartom, hogy ez a hosszú nevű bizottság, amely a cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreform során képviselt magyar álláspontot értékelő és annak itthoni következményeit feltáró hosszú címre hallgatott, igazából egy politikai koncepció alapján készült, és a végén ettől nem tudott elszakadni.
Az előttem szólók, különösen az előterjesztő Font társelnök úr részletesen és hosszasan kifejtették a lefolytatott vizsgálat célját, módját, eredményeit, a lefolyt következtetéseket és az azok alapján megfogalmazott javaslatokat. Ezeket én azért karcsúnak érzem, tehát itt azért lehetett volna szerintem még dolgozni egy keveset.
Ugyanakkor engedjék meg, hogy mindenekelőtt magáról a vizsgálóbizottságról és az ehhez hasonló jelentésekről mondjak véleményt, amely megítélésem szerint ugyanis már a téma kormánypárti megközelítésére vezethető vissza. Ugyanis ez a megközelítés félrevezető. Nem a tárgyról szól, hanem egy politikai figyelemelterelésről, arról, hogy ezzel a cukorpiaccal, egyáltalán az élelmiszer-termelésre nincs koncepciója a Fidesz-kormánynak, nem tud mit kezdeni a jelenlegi helyzettel. Talán a világpiac majd megoldja.
Ennek feloldására, hogy a saját tehetetlenségét leplezze, a vizsgálóbizottság felállításáról rendelkezett, olyan feladatmeghatározással, hogy a lefolytatandó vizsgálat alapvető kereteit meghatározva rögtön a vizsgálat helyett a végeredményt, a bírósági ítéletet fogalmazták bele az indító országgyűlési határozatba. Hogy milyen felelősség terheli az ügyben, vagyis a cukorgyárak privatizációjával kapcsolatban a korábbi ciklusok, különös tekintettel vastagon beleírva a szocialista-szabad demokrata koalíció kormányzatát - kedves képviselőtársaim, hát ezt azért inkább utána kellett volna beleírni a jelentésbe, nem? Tehát ha önök korrekt szakmai szándékkal állnak hozzá ehhez a munkához, akkor nem az indító határozatba kellett volna beleírni az önök szerint vélelmezett végeredményt. Itt azért nemcsak a lóláb lóg ki, hanem az egész ló mindenestül - nem akarom részletezni, hogy mije van még annak a lónak.
A vizsgálóbizottság létrehozásáról szóló határozat tehát egyértelműen koncepciószerűen meghatározta a feladatot. Az ilyen látványosan egyoldalú feladatkijelölés a nép egyszerű nyelvén szólva úgy is hangozhatna, hogy ha kormányon vagy, és nem tudsz eredményeket felmutatni, állíts fel egy vizsgálóbizottságot - az élet azt mutatja, hogy többet is, mert több területen sincs eredmény -, és keress bűnbakokat az elődeid között. A vizsgálatot elrendelő határozat az elvárt eredményt elég részletesen előrevetítette, és azokra a hibákra koncentrált már a megfogalmazásban is, amit igazából a feladata lett volna ennek a vizsgálóbizottságnak tisztázni. Úgy gondolom, hogy egy fejlett demokráciában ennél komolyabb vitakultúrát, politikai kultúrát kellene gyakorolni.
A jelentés készítői tehát zömében ennek a kifejezetten politikai töltetű elvárásnak próbáltak megfelelni, hozzáteszem, a szakértők a bizottságban elhangzott véleményeket elég korrekten összefoglalták. Az abban történt torzításokat a képviselők rakták bele. Tehát én most azt mondom, hogy azért nem tudjuk elfogadni, mert olyan dolgokat fogalmaztak bele, amely ott, a vizsgálóbizottságban egyszerűen el sem hangzott.
Mindenekelőtt a következő alapkérdéseket kell tisztázni - ezek ismeretében lehet csak magáról a jelentésről valamilyen tárgyszerű álláspontot kialakítani. Felteszem itt a kérdést - azt hiszem, általános vitában ez teljesen helyénvaló, itt van az államtitkár úr is -, hogy van-e a Fidesz-kormánynak érdemi koncepciója a hazai cukoriparra vonatkozóan, vagy kormányzati ciklusának majd’ felénél járva még mindig csak ott tart, hogy az elődökre mutogat, bűnbakkereséssel próbálja a figyelmet elterelni saját munkájának eredménytelenségéről ezen a területen.
A vizsgálat célja pártatlan tényfeltárás volt, vagy csak a politika megrendelése alapján egyfajta prekoncepciós jelentés teljesítése? A tényfeltárás véleményünk szerint sikerült, az a szakértői jelentésekben benne van. A szakértő korrektségét erősítendő, a képviselők írták bele azokat az egyoldalú, a politikai propaganda körébe tartozó mondatokat, amelyeket itt szép hangzatosan a koncepciójuk mentén, hát nem mindig hangzatosan ismertettek. Megítélésünk szerint ugyanis ez a jelentés nem szól másról, mint a kormányzat ezen a téren tapasztalható tehetetlenségének az elkendőzéséről és a már-már rögeszméssé vált bűnbakkeresésről, ezért a jelentés megállapításait eleve fenntartással kell kezelni.
Az MSZP-frakció elítéli és az Országgyűléshez nem tartja méltónak, hogy a vizsgálóbizottság egyoldalú, előítéletek alapján összeállított, sok helyen a tényektől eltérő, félrevezető jelentést terjesztett a parlament elé a cukoripari privatizációról és a közösségi cukoripari reform során képviselt magyar álláspontról.
A jelentés számos esetben távol áll a korrekt megközelítéstől, a bizottsági ülésen elhangzott tények elferdítésével fogalmaz meg torz következtetéseket, és kiragadott részletek alapján próbálja igazolni azt az előzetes koncepciót, amivel az egész vizsgálóbizottságot útjára indították, megkérdőjelezve, hogy az elmúlt húsz év során bármelyik kormány a világgazdasági és idővel európai uniós környezetben a magyar gazdaság érdekeit legjobban próbálta képviselni, a legjobb tudása és szándéka szerint járt el.
Tehát az szintén a magyar politikai kultúra hiányossága véleményem szerint, hogy a jelenleg kormányon lévő képviselők el sem tudják képzelni a jó szándékot. Én önökről elképzelem a jó szándékot, csak azt állítom, hogy tehetetlenek, nem tudják megoldani a problémát. Önök viszont nem ezt állították, hanem eleve egyfajta rossz szándékot, egyfajta negatív hozzáállást feltételeztek, amit határozottan vissza kell utasítanom, és a vizsgálati tények sem támasztják alá az önök ez irányú véleményét, tehát ezt a jelentés összeállításakor elferdítették.
(19.40)
A lefolytatott vizsgálat abból a téves megközelítésből indult ki, miszerint a hazai cukoripar és az ahhoz kapcsolódó termelők érdekeinek hatékony képviselete csak azon múlna, hogy biztosított-e az állami tulajdonlással működő cukorgyárak működése, hogy közpénzből megvalósítandó feltőkésítés működőképessé tehet-e cukorgyárakat, hogy elvárható-e egyes kormányoktól, amit a Fidesz most gyakorol, hogy a politikai nyomásgyakorlás eszközével piaci szereplőket kényszerítsen rá bizonyos döntésekre. Ez főleg a cukorkvótáknál jelent meg, ugyanis a piaci szereplők a piaci érdekeik alapján döntöttek úgy, hogy visszaadják a kvótákat. Öt év támogatását előre megkapták az Uniótól, tehát nem a magyar kormány egyoldalú döntése volt az, amit önök annak próbálnak beállítani.
A jelentés emellett burkoltan azt kéri számon a korábbi kormányoktól, hogy a döntések meghozatalakor miért nem látták előre a piaci folyamatokat, hogy mi fog bekövetkezni. Én azt hiszem, hogy a rendelkezésre álló információk alapján kell minden kormánynak dönteni, ilyen alapon az önök jövőbe látása sem biztos, hogy az idő által igazolt lesz. El kell mondani azt is, hogy a privatizáció nagy része 1993-ig, tehát az Antall-kormány működése során megvalósult, és amit meghallgattunk akkori cukorgyári vezetőktől, őket következetesen az a szándék vezette, hogy a saját cégük működését, továbbélését biztosítani tudják, azt a forgótőkét, ami a felvásárláshoz szükséges, hogy egyáltalán alapanyaguk legyen, a fejlesztéshez szükséges forrásokat úgy próbálták biztosítani, hogy tőkeerős partnerekkel működtek együtt.
Ezt önök úgy értelmezték, hogy a ’90-es évek legelején, az Antall-kormány idején a menedzsment átjátszotta a gyárakat külföldi tulajdonosok kezébe. Ezek a gyárak sokáig működtek, tehát végül is azt az elképzelést, hogy tőkebevonással biztosítsák a hazai cukorgyártás működését, azt szerintem az akkori gyakorlat igazolta. Hogy később ezek a cukorgyárak bezártak, az egy nagyobb világgazdasági forgószél, a világpiacon megjelent, WTO követelései révén megfogalmazott nyomás eredményeként kialakuló európai cukorreform hullámai vitték el.
Az elmúlt évek azt mutatják, megítélésünk szerint, hogy a világpiaci folyamatok nem mindig kiszámíthatóak. Azok az alapvetések viszont tudottak, hogy a cukorrépából történő cukorgyártás mindig drágább, mint a cukornádból történő. Ez egy kényszermegoldásként született a napóleoni háborúk idején, amikor blokád alatt volt Európa, akkor is kellett cukor, és találékony európai emberek, magyar emberek, hozzáteszem (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Így van.), kidolgozták azt a technológiát, amelynek eredményeként cukorrépából is, nem olyan jó minőséget, nem olyan hatékonyan, nem olyan olcsón, de elő lehet állítani. Ez a kétszáz év története. Sajnálatos tény, hogy a magyarországi cukorrépa-termelés még az európai legjobb eredményeknek is csak a felét éri el, és az is egy sajnálatos tény, hogy a cukorgyártók bevételének mintegy felét jelenleg is a támogatás biztosítja. Tehát ezek a távlatok, amelyekről Czerván államtitkár úr beszélt, azért tudnunk kell, azt jelentik, hogy a magyar adófizetők pénzéből, az európai adófizetők pénzéből erre a szegmensre meddig biztosítanak a döntéshozók - magyar döntéshozók, európai döntéshozók - mintegy 50 százaléknyi dotációt, és még így is körülbelül egy árban lesz a nádcukorral, amit dotáció nélkül termelnek meg a világ más részén, és juttatnak el versenyképes áron Európába is.
Az, hogy az elmúlt két évben felment a cukor magyarországi ára, az döntően világpiaci folyamatok eredménye. Megjegyzem, lehetnek benne bizonyos kereskedelmi spekulációs hatások is, mert ahogy Font társelnök úr elmondta, a magyar szükséglet jelentős részét még meg tudja termelni az az egy szem magyarországi cukorgyár, mintegy egyharmadát, hogyha jól emlékszem, egyharmadát, felét. Szlovákiában nulla cukorgyár van, ők az európai cukorreform keretében a teljes kvótájukat visszaadták, nulla a cukorgyártás, ezzel együtt, amikor volt ez a cukorármaximum, náluk, érdekes mód végig 20-30 százalékkal alacsonyabb volt a cukor ára. Tehát ebben bizonyos kereskedelmi hatások is lehetnek.
Én határozottan visszautasítom azt a politikai prekoncepciót, hogy Gráf József agrárminiszter úr ne képviselte volna a magyar cukorrépa-termelők és cukorgyártók érdekeit, ez utólagos belemagyarázás. Ez egy nagyon fájdalmas folyamat volt egész Európa számára, amit, azt lehet mondani, hogy a WTO, a világpiac működése, és ha úgy tetszik, az ár-érték arány begyűrűzése hozott az Unióra, és negatívan érintette mind a cukorgyártókat, mind a cukortermelőket, de a magyar álláspont végig az volt, hogy fönntartani az országra érvényes kvótákat, és ehhez a tárgyalások során többször kétharmados blokkoló kisebbséget tudott szervezni, vagy blokkoló kisebbség részese tudott lenni a tárgyalások során a magyar delegáció. Tehát ezt elvitatni, én azt hiszem, rosszindulat.
A másik, hogy a végén, amikor már világossá vált, hogy a két kvótacsökkentési forduló után, a második hullám után ez többséget fog kapni az Unióban, én azt hiszem, hogy tárgyalástechnikai szempontokból gondoljanak csak most az önök miniszterelnökének az elmúlt hetekben bemutatott technikai tárgyalási fordulóira, hogy végül is a hiánycél teljesítése csak egy technikai kérdés. Én azt mondom, hogy ez egy technikai, tárgyalástechnikai fogás volt, hogy a látható eredmény ismeretében azokhoz csatlakozni, akiktől még bizonyos kisebb átmeneti előnyök mindig várhatók, ha a többséggel tart a magyar kormány. Ezt nem lehet úgy beállítani, mint a magyar érdekek megtámadását, sőt fordítva, én úgy gondolom, hogy amikor a magyar piaci termelők meghozták ezt a döntést, azt követően az agrárkormányzatnak egy feladata volt, hogy ezekkel az átmeneti rendelkezésekkel minél kedvezőbb pozíciót érjen el.
Én azt szeretném kérni a kormányzattól - nem a kormányzattól, mert annak csak véleménye van -, a parlamenttől, hogy azt a kiegészítő véleményt, határozati javaslatot, amit mi benyújtottunk, fogadja el. Mi úgy gondoljuk, hogy az egy reálisabb képet fest az egész folyamatról, és azt a nagyon egyszerű, nagyon könnyen átérezhető hatást, hogy itt milyen kevés cukorgyár maradt Magyarországon, azt vagy döntse el a kormányzat, hogy építeni kell cukorgyárat, és tegyen mellé gazdaságossági számításokat, mint például a negyedik mobilfrekvencia kiadásánál, vagy fogadja el azt, hogy az előző kormányzat is a piaci folyamatoknak megfelelően képviselte az ország érdekét, és ne próbáljon bűnbakot gyártani a saját tehetetlensége mellé. Ha előremutató javaslat van, azt mi készek vagyunk érdemben megvitatni.
Köszönöm a figyelmet.
(19.50)
