DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A bizottság egyik tagja úgy emlékezett, hogy a meghallgatottak amnéziában szenvedtek. Én viszont nem szenvedek amnéziában, pontosan emlékszem, amikor Martonyi János, a privatizációs bizottság első elnöke, jelenlegi külügyminiszter halálpontosan elmondta, hogy az ő meggyőződésük az volt, hogy az állami cégek privatizációja a cégek túlélését szolgálja, illetve volt egy olyan politikai meggyőződésük, hogy a privatizáció egyfajta biztosítéka annak, hogy az Antall-kormány megválasztását követően lehetetlenné váljon egyfajta politikai vagy társadalmi visszarendeződés az előző rendszerbe. Tehát, ha úgy tetszik, a rendszerváltás szerves folytatása volt az a privatizáció, amit ők támogattak, menedzseltek. Világosan kifejtette, hogy jól-rosszul, mert szakmai apparátusuk kevés volt, történelmi tapasztalat igazából még kevesebb, de hogy ne emlékezett volna, azt nem lehet mondani.
Sőt, igazából a többi megkérdezett is egy reális képet rajzolt arról a küzdelemről, ami akkor a privatizációt is beleértve a cukorgyárak működését biztosította. Amellett, hogy az érintettek egy része most ilyen egyoldalúan közelíti meg, nagyon figyelemre méltónak tartom, nincs már bent, az LMP hozzászólását, hogy igazából ez egy nagyon egészségtelen élelmiszer. Tehát stratégiát építeni egy ilyen nagyon egészségtelen élelmiszerre… (Dr. Gaudi-Nagy Tamás közbeszól.) Mire mentek vele, hát nincs már semmi belőle, azt érdemes ellopni, amiből valamit lehet építeni. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Akkor még ért valamit.) Tehát én javasolnám, amit Gőgös képviselőtársam, tartsunk egy vitanapot a magyar élelmiszeriparról, nézzünk előre, halljuk, mit akarnak önök tenni.
Köszönöm szépen
