DR. SZALAY PÉTER
DR. SZALAY PÉTER
DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A cukor és a cukorgyárak vonatkozásában megállapíthatjuk, hogy egy olyan helyzetbe kerültünk, amely abszolút kiszolgáltatott, tulajdonképpen egy gyarmatnak tekinthetjük magunkat a cukorrelációt illetően.
Józsa képviselőtársam említette, hogy nem látja az anyagból a jövőt kibontakozni. Én úgy értelmezem, hogy mégis elmondták az előadók, elmondta Font elnök úr is, valamint az államtitkár úr is, hogy végül 2014-ben dönt az Európai Unió a cukorkvótáról. Négyfajta megoldást vázolt az államtitkár úr.
Nyilvánvalóan addig nem építhetünk cukorgyárat, amíg nincs kvótánk, mert egy üres cukorgyár, amely nem termel, kidobott pénz lenne. Tehát addig semmiképpen nem születhet döntés, de utána nyilván, ha az Európai Unió meghozta a kvótáról szóló döntését, akkor lesz módunk abban állást foglalni, és a kormánynak is lesz lehetősége, hogy eldöntse, hogy merre szeretne előremenni.
Néhány apró részletet kiragadva az anyagból, az, hogy az állam a Horn-kormány idején nem adott működő tőkét a cukorgyáraknak, az nyilvánvalóan azt eredményezte, hogy tönkrementek a cukorgyárak. Ezt láthatta, tudhatta a Horn-kormány. Gráf József miniszter úrral kapcsolatban megjegyezném, hogy ő hozott egy rossz döntést, de nemcsak Glattfelder úr, hanem Tabajdi képviselő úr is elmondta, hogy ez a döntés, amire készül a kormány, nem egy szerencsés döntés, tehát nem ezt kellene dönteni, mégis sikerült (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Mikor lesz ez?!) egy rossz döntést hozni.
Ami pedig a kvótát illeti, egészen biztos az, hogy el lehetett volna adni ezeket a gyárakat úgy (Gőgös Zoltán: Sajnos nem!), hogy a kvótát az állam valamilyen formában megtartotta volna magának, minden bizonnyal lehetett volna olyan szerződést kialakítani, ahol a kvóta megmaradt volna (Gőgös Zoltán: Biztos, hogy nem!), a kvóta fölötti rendelkezés. Egy jó jogász biztos, hogy tudott volna ilyen szerződést létrehozni.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
