FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR, a vizsgálóbizottság társelnöke: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az nyilvánvaló volt az itt elhangzottak alapján, hogy jó néhányan el se olvasták a jelentést, hanem teljesen más alkalomra használták fel a jelenlegi vita anyagát. Ezekre nem is kívánok reflektálni, hanem megpróbálok azokra az érdemi felszólalásokra, amelyekkel hol egyetértek, hol nem értek egyet, illetve ez nem olvasható ki a jelentés anyagából.
Az MSZP-s képviselők mindegyike, így Józsa társelnök uram is érthető módon védte, ami védhető, de védte azt is, ami védhetetlen az én véleményem szerint, mert az 1994-98 között történt Horn-kormány alatti privatizációra - ami a magyar tulajdonú öt cukorgyár eladását jelentette, ami az ellensúlyt képezte volna - roppant nehéz magyarázatot találni, hogy ennek mi volt az oka, miközben ez az öt cukorgyár eredményes volt. A veszteségét egyetlenegy ok képezte, hogy kénytelen volt a cukortermelési kampányhoz hitelt felvenni, és akkor éppen a Bokros-csomag következtében elszaladt egy picit az infláció, ha emlékezünk rá, 30-35 százalékos hitelkamattal tudtak csak forráshoz jutni, és ez összüzemi szinten már teljes egészében veszteségessé tette a termelést.
(22.10)
A fizikai termelés és az abból való értékesítés nyereséges volt ennek az öt magyar cukorgyárból alapított konzorciumnak. Na, ennek nem adott utána hitelt a saját kormánya, az MFB és mindenki, akiket egyébként meghallgattunk, az akkori döntnöki vezetőket. Erre majd külön kitérek, hogy ki milyen szerepet tölthetett be itt a privatizáció történetében.
Aztán egy másik nagy kérdés, amiben szerintem védhetetlen az MSZP-kormány szerepe, ez a kvótarendszer kérdésköre. Az az apró védekezés, amit itt Józsa társelnök uram megjegyzett, hogy a magyar kormány megtett mindent, sőt blokkoló kisebbséget alkotva próbálta jobb belátásra bírni az EU döntnökeit. Hát szeretném megjegyezni, hogy mi is volt ez a blokkoló kisebbség. Ez 2005. október 27-én jött létre, és azt érték el, hogy december 15-ig nem született meg döntés, másfél hónapig sikerült is blokkolni az európai uniós döntést, ellenben december 15-én megszületik, amit aztán a tagországok többsége és így Gráf József miniszter is megszavaz. Majd a végső döntést, mint említettem már, 2006 februárjában a miniszterek tanácsának ülésén megszavazza, és ezzel elszabadul a pokol, magyarul: zöld utat engednek annak, amit Mariann Fischer Boel ráerőltetett erre az uniós tagországi rendszerre. Innentől kezdve védhetetlen volt, kivédhetetlen volt az, hogy a cukorgyár-tulajdonosok ott adjanak el kvótát, ahol épen kedvük tartja.
Sokkal izgalmasabb kérdés egyébként, és számomra meglepőek a Jobbiknak a cukorgyárak privatizálásához kapcsolódó észrevételei. A többire nem térnék ki, nem napirendi pontunk megnyitni olyan fejezeteket, mint Magyarország európai uniós tagságának kérdése, és esetleg hogy 2003-2004-ben hogyan kampányolt együtt egyik párt a másikkal a tagság érdekében. Ha kérnek erre vitanapot, kezdeményezzenek, parlamenti keretek között majd akkor meg lehet beszélni EU-s tagságunk előzményeit és hátterét is. Azonban az roppant feltűnő, hogy a jobbikos képviselők, ahogy figyeltem, 80 százalékát Martonyi Jánossal és Pongrácz Tiborral töltötték ki. Valamiért, nem tudom, miért, de nem tűnt fel, hogy az MSZP több kormányának mi volt a szerepe az elmúlt időszak folyamában?
Nekem ez persze magyarázat arra az egész féléves működésre, amit a Jobbik végzett ebben a vizsgálóbizottságban, teljesen dilettánsan. Megjegyzik, hogy ifjú Pongrácz Tibor volt az egyik szakértő. Valóban. És ki volt a másik az ellenzék részéről? Für Balázs. A Jobbik ajánlotta, elfogadtuk; Für Lajos volt honvédelmi miniszternek, az Antall-kormány honvédelmi miniszterének fia. És ezek után kérdezgetik tőlünk, hogy Pongrácz Tibor édesapját miért nem hallgattuk meg? És fölsorolja Varga Géza, hogy ’92-től az ÁVÜ igazgatótanácsának ügyvezetője? Igen, ez így van. De Varga Géza képviselőtársam, mikor is történtek meg a privatizációk? 1990-ben és ’91-ben. Ez a kis probléma. Ekkor hét gyárat, Selypet, Hatvant, Kabát, Szolnokot, Szerencset, Petőházát, Kaposvárt értékesítik első körben. ’91 januárja az utolsó időpont. Hét gyárat eladnak. Mikor adják el a következő öt gyárat? 1997-ben, a Horn-kormány alatt.
Ezek után megkérdezi, hogy miért nem hívtuk meg idős Pongrácz Tibort? Hát ön megadta a választ, mert ’92 után volt az ÁVÜ-nek valóban vezető beosztású alkalmazottja. Valóban, csak semmi köze nem volt ehhez a cukorgyári privatizáláshoz. Ez az egyetlenegy kis probléma. És ami a dilettantizmusukat jelenti, 180 napon keresztül a Jobbik képviselői nem kezdeményezték egyetlenegy személy meghallgatását, nem kezdeményezték egyetlenegy irat bekérését. És amikor a határozati javaslatunkat, a jelentéstervezet első olvasatát megkaptuk, a bizottsági ülésre úgy jöttek be, hogy ők még nem kaptak ilyen jelentéstervezetet. Öt napja ott volt az elektronikus futárpostájukban. És ezek után csodálkoztak, hogy ehhez módosító indítványt kellene beadni. A bizottság többsége azt mondta, hogy zárjuk le, el tetszettek felejteni a normális működési rendszert.
Én voltam társelnökként, aki javasoltam, hogy adjunk lehetőséget a módosító indítványok benyújtására, ha már ennyire átaludták a 180 napot. Egyetlenegy meghallgatásra és egyetlenegy irománybekérésre történő indítványt nem tettek. És az utolsó fázisban, amikor a jelentéstervezetet kellett végre érdemben vizsgálni, amit Für Balázs és Pongrácz Tibor hivatalszerűen végzett, mert ezért voltak főállású szakértői a bizottságnak. Ezt persze lehet, hogy önök nem tudják, hogy így működik egy vizsgálóbizottság, én ezt sajnálom. De tessék elképzelni, így működik egy vizsgálóbizottság, hogy ezek a szakértők fogják a jelentéstervezetet benyújtani. Ezek után ott ültünk a bizottság előtt, hogy tárgyaljuk meg, önök meg nem olvasták el. Hát így roppant nehéz volt utána érdemben vitatkozni az önök nemtudásával.
Majd pedig a három újbóli bizottsági ülésre, az utolsó-utolsó-utolsóra, december 28-án volt, 27-én késő délután benyújtanak egy olyan módosítóindítvány-szöveget, hogy ha ezt egyébként most itt fölolvasnám, akkor többen elmosolyodnának, hogy egyáltalán lehet-e képviselőnek ilyen normaszöveghez nem hasonlító, inkább a bulvármagazinok oldalán fellehető írásstílusban módosító indítványt beadni. A módosító indítvány lényege az volt, hogy átírják az egész jelentéstervezetet, és gyakorlatilag egy összeesküvés-elméletet vázolnak föl, amelyet 1982-től kezdve, az IMF megjelenésével indítanak.
És Varga Géza képviselőtársam kapaszkodót talál Suchman Tamás megszólalásában, aki különleges összefonódó háttérerőkről beszél, és nem ők voltak az igazi döntnökök, mint akik kormányon voltak, és miniszterek és különböző állami tisztségekbe kinevezettek voltak, hanem ez a sejtelmes háttérerő. Erre Varga Géza képviselőtársam megtalálja a megoldást: hát itt van a mi régóta várt nemzetközi összefonódásos, bankárvilágos akárkink, akik már tudatosan, ’88-tól kezdve privatizálták a magyar cukoripart és még sok mindent. Hát már Suchman Tamás is megmondta, most is hivatkozott rá.
Szeretném megjegyezni, hogy Suchman Tamás egy súlyos agyi műtéten esett át. Azért, hogy egyáltalán eljött, előtte meg kellett kérdezzük, van-e olyan egészségügyi állapotban, hogy vállalja ezt a bizottsági meghallgatást. Dilemma után vállalta. Ez a megszólalásán pontosan érződött, hiszen látható volt, hogy nem összefüggéseiben beszélt minden pillanatban Suchman Tamás. Ezek után ön őnála találja meg azt a támaszt, amely végre sejteti, hogy itt valami hatalmas nagy háttérösszefüggés működtette az egész privatizációt és annak a következtében a cukorgyáraink elvesztését.
Még egyszer kérdezem: önöknek nem tűnt föl, hogy mit csinált a Horn-kormány ’94 és’98 között? Hogy hogyan vesztettük el a kvótánk 75 százalékát? Tényleg Pongrácz Tibor és Martonyi János a két fő mumus? Nem tértünk ki a kérés elől, természetesen Martonyi Jánost is meghallgattuk. És akkor felsorolom, hogy kiket hallgatott meg a bizottság, csak azért, hogy azok, akik nem voltak bizottsági tagok, és esetleg nem jutott a kezükhöz a vizsgálati jelentésünk, ők is tudják, hogy elég széles körű volt ez a meghallgatás. Kezdtük két, mondhatnám azt, hogy nem politikai szereplő, kívülálló szakemberrel, Kelemen Istvánnal, a Cukorrépa-termesztők Országos Szövetségének elnökével és Zsigmond András úrral, aki a cukorkutató elismert szakembere, és igyekeztek általános képet adni a magyar cukorhelyzetről.
Aztán jöttek az érintett szereplők, némelyikük politikus, némelyikük pedig olyan vezető beosztásban állami tisztségviselő volt, akinek felelőssége, szerepe lehetett a cukorgyárak privatizálásában, esetleg a tőkefinanszírozás kérdésében; mint például Csepi Lajos, Bártfai Béla, Bokros Lajos, Martonyi János, Kopátsy Sándor, Raskó György, Draskovics Tibor, Kocsis István, Mészáros Tamás, Tömpe István - hiányolták, meghallgattuk természetesen Tömpe Istvánt is -, Suchman Tamás, Horváth Mihály, Gráf József, Fischer Béla, Varga István, Medgyessy Péter és Kovács Árpád, valamint Erős János.
(22.20)
Azt hiszem, elég széles ez a repertoár ahhoz, hogy érzékeltetni tudjuk: a rendelkezésünkre álló információk alapján megpróbáltunk minden olyan személyt elérni, akinek valamilyen szinten kapcsolata és köze lehetett a cukoripar privatizációjához.
Ezek után - mondom - csodálkozom, hogy miután a Jobbik véleményem szerint dilettáns módon ülte végig a 180 napot, egy teljesen informális módosítóindítvány-sorozatot terjesztett be, és ne csodálkozzanak, hogy ebből mindösszesen három vagy négy indítványt fogadtunk el. És akkor megkérdezi Varga Géza képviselőtársam, hogy miért a szakértőre hivatkoztunk néhány kérdésben. Tisztelt Képviselő Úr! Azért, amit én már négyszemközt önnek egyébként elmondtam, mert ön a jelentéstervezetbe olyan anyagot akart befoglaltatni, amit a vizsgálóbizottság nem vizsgált. Ez a kis probléma. Ön elmondta, és most elhozta ide az önhöz eljutott ÁVÜ és egyéb irományokat és különféle jelentéseket, de azt nem tetszett megkérni, hogy a bizottságunk hivatalosan kérje be, iktassa annak beérkezését, dokumentálja le, és ez alapján vonjon le következtetést. Az, hogy önnek milyen magánúton szerzett információi vannak, az nem a bizottság állásfoglalása. Ez volt a kis probléma. Ezt elmondtam, amikor elutasítottuk a módosító indítványait. Olyanra nem alapozhatunk módosító indítványt, amit a bizottság nem tárgyalt.
Nagyon sajnálom, hogy ön 180 napig nem terjesztette elő ezen javaslataikat. Ugyanez volt a kérésem, amikor ön az IMF és egyéb, nemzetközi bankárvilág összeesküvés-elméletének a logikáját megpróbálta fölfejteni. Egyetlenegy indítványt nem tett arra, hogy akkor hívjuk meg az IMF magyarországi kirendeltségének vezetőjét, és kérdezzük meg, hogy mi volt az álláspontjuk 1982-ben, ’84-ben, ’88-ban és ’90-ben. Ha ezt megtette volna, és ha netán eljön egy ilyen IMF-vezető a mi bizottságunkhoz, akkor lett volna jogalapunk arra, hogy ebbe a jelentéstervezetbe a majdan levont következtetést befoglaljuk. De ön ilyen indítványt nem tett, ezek után módosító indítványként december 27-én benyújtja, hogy őszerinte ilyeneket még írjunk bele ebbe a jelentéstervezetbe.
Természetesen jómagam, aki már a negyedik ilyen típusú vizsgálóbizottságnak vagyok a tagja és kettőnek már elnöke is voltam, azért azt pontosan tudtam, hogy ilyennel nem járathatjuk le az Országgyűlés tekintélyét, netán a bizottságunkat is, mert ez nyilvánvalóan egy hivatalos országgyűlési anyag lesz úgy, ahogy ezt most látjuk is.
Ezek után nekem eléggé kérdéses volt Nyikos László és Gaudi Tamás megszólalása ezen típusú viselkedés után, amit a Jobbik elkövetett vizsgálóbizottsági tagokként. Mint mondtam, a teljes dilettantizmus tükröződött vissza munkájukban. Megjegyeztem, hogy az ő javaslatukra fogadtuk el az ellenzéki szakértőt is, tehát minden információ a kezükben lehetett volna, ha tudták volna, hogy mit kell csinálni. De ezek szerint nem tudták, az utolsó pillanatban ébredtek erre föl.
Azt mondja Nyikos László képviselőtársunk, hogy a jelentésben már eleve prekoncepció van, hiszen idézi, hogy azt olvassa már ki, hogy a cukoripari privatizáció során milyen mulasztások történtek, tehát a mulasztást már előre definiáltuk. Nyikos László képviselőtársam sincs, úgy látszik, tisztában minden fordulatával, hogy hogyan működik a parlament, mert ahhoz tudnia kellett volna, hogy először a parlament fogadott el egy határozatot, mégpedig VI. hó 29-én, ez egy országgyűlési határozat volt, amelyben felállította a vizsgálóbizottságot.
Ebbe a jelentésbe mi kötelesek vagyunk mindig belefoglalni azt a határozatot, amivel az Országgyűlés elrendelte a bizottság működését. Márpedig ezt az inkriminált idézetet, amit ő kifogásolt, a parlament szavazta meg ezzel a szövegezéssel. Egészen pontosan 9 pontban adott feladatot a bizottságnak, hogy 9 pont esetében vizsgálja meg, hogy mi történt. A vizsgálóbizottság értelemszerűen az Országgyűlés által megszavazott határozati javaslatot nem írhatja fölül, bárkinek tetszik vagy nem tetszik ez a szó benne, hogy mulasztás, de kénytelen és köteles belefoglalni a jelentéstervezetbe. Ezért mondom, hogy Nyikos László valószínűleg nem értette meg, hogy hogyan működik egy vizsgálóbizottság.
És akkor azt mondja Nyikos László, hogy formai, helyesírási hibák találhatók benne. Azt köszönje a Jobbik munkájának. Mint említettem, december 27-én ránk zúdítanak egy igen nehezen értelmezhető módosítóindítvány-sort, december 28-án van a parlament utolsó ülésnapja, pénteken, mindannyian emlékezünk rá. Délelőtt tartunk egy ülést, nem bírjuk befejezni, meg kell várni a parlament ülésezését, majd utána folytatjuk ezt az ülést, és még aznap nyilvánvalóan le szerettük volna zárni, mert kötött bennünket a 180 napos vizsgálati határidő.
Ezért külön elnézést kérek, de iszonyú nagy munka volt a bizottság munkatársainak, tisztviselőinek az utolsó pillanatban módosított jelentéstervezetet - mert ennek ellenére Varga Gézának négy vagy öt indítványát elfogadott a bizottság - átszerkeszteni úgy, hogy stilisztikailag az értelmezési rész és a bent foglalt, újonnan befogadott módosító indítványok egységes szerkezetben jelenjenek meg. Aznap nekünk még alá kellett írni, hogy az internetes portálra föl tudjuk rakni 28-án, és ezzel megszületett a jelentéstervezet.
Elnézést kérek, ha valaki talált benne helyesírási vagy névelírási hibát, ez annak volt köszönhető, hogy nem fogadtam el a bizottság tagjainak azt a kérését, hogy zárjuk le december 20-án az eredeti időben a bizottsági ülésünket, hanem megengedtem, hogy nyújtsanak be a jobbikosok még módosító indítványt. Azt ilyen szerencsétlen módon tették, és valóban belekényszerítettek bennünket egy időzavarba. Ha ennek helyesírási következménye lett, azért elnézést kell hogy kérjek.
Mondhatnám azt, hogy szaporítom azoknak a sorát, akik nem idevaló témát említettek, de engedjenek meg egy zárómondatomban most arra kitérni, hogy jó-e nekünk ez az EU vagy nem, és hogy kiszolgálói vagyunk vagy nem. Legyenek szívesek a mindenki által elérhető, a 2012. január 23-ai agrárminiszteri ülésen képviselt magyarországi álláspontot olvassák el, ebben egyértelműen a miniszter úr kinyilvánítja, hogy súlyos hiba volt ennek a termeléskorlátozási rendszernek a bevezetése, és ha erre van még lehetőség és a mostani változtatásnál javaslat, akkor ennek a kvótarendszernek a megtartásával és az e mögött lévő támogatás megtartásával mi a kvótarendszer bővítése mellett és 2020-ig való megtartása mellett vagyunk. Magyarul: kapjunk lehetőséget a kvóták, azaz a termelésünk bővítésére, de tartsuk fönn ezt a támogatási rendszert.
Nem hinném, hogy ez az EU kiszolgálását jelenti, mert egyelőre ők nem így gondolják. De ez kőkemény magyar érdek, ez mellett fog menni a kormány. És hogy ezt esetleg nominális számra le lehet-e fordítani, hogy érdemes vagy nem érdemes EU-tagnak lenni, ez egy végeláthatatlan vita lenne.
Én egyet tudok, az agrárium érdekeltségéről beszélünk most, ebben engedjenek meg egy számot: az idei évi agrárkifizetés 625 milliárd forint lesz, ami direktbe fog menni az agrárgazdaság szereplőihez. Ebből 500 milliárd forint jön most egyelőre az EU-tól. Aztán mindenki döntse el: ez most jó, hogy jön vagy nem jó, hogy jön; érdemes vagy nem érdemes. Biztos, hogy van más szempont is, hogy jó-e EU-tagnak lenni vagy nem jó EU-tagnak lenni.
Összegezve: változatlanul azt kérem, hogy a benyújtott határozati javaslatot és az így, a bizottság által megfogalmazott jelentést fogadja majd el a parlament.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
