HORVÁTH ISTVÁN
HORVÁTH ISTVÁN
HORVÁTH ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság alelnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés 2011. június 29-ei ülésén, az 54/2011. határozatával felállításra került a cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság.
A vizsgálóbizottságnak 180 napja volt a jelentése elkészítésére. A vizsgálat célja az volt, hogy tanulságokat vonjon le a múlt hibáiból, felelősöket nevezzen meg, akik rossz döntéseket hoztak, amelyek eredményeként az ágazat jelentősen leépült, és Magyarország elvesztette nemzeti önrendelkezését a cukorrépa-termesztésben, a cukorgyártásban.
A cukorgyárak privatizációjának vizsgálatát a bizottság két szakaszra osztotta. Az első szakaszt a spontán privatizáció időszakának nevezték, amely időszak privatizációs előkészítésének folyamata a Németh-kormány idején lett előkészítve. Ebben a szakaszban a vállalati tanácsoknak volt döntő szerepük a privatizáció előkészítésében, privatizációs partner keresésében és a privatizáció lebonyolításában.
(18.50)
Az 1990-ben beiktatott Antall-kormány, látva és érezve a spontán privatizáció káros hatásait, azt próbálta fékezni, illetve megállítani, de sajnos a már előkészített cukorgyári privatizációkat nem tudta leállítani. 1990-91-ben hét cukorgyárunkat privatizálták, a petőházit, a kaposvárit, a hatvanit, a selypit, a szolnokit, a szerencsit és a kabait. 1990 júliusától ’91 júniusáig, nem egészen egy év alatt, a magyar cukoripar, illetve a hazai cukorpiac kapacitásának 70 százaléka külföldi irányítás alá került.
Az Antall-kormány idején kormányzati szándék volt arra, hogy a megmaradt öt magyar tulajdonú cukorgyár, a sárvári, az ácsi, az ercsi, a sarkadi és a mezőhegyesi továbbra is nemzeti tulajdonban maradjon. Ennek köszönhető, hogy 1993-ban az öt magyar tulajdonban maradt gyár fúziójával létrejött a Magyar Cukor Rt., ami lehetővé tette, hogy a termelők széles rétegeit is bevonják a tulajdonosi körbe. A Magyar Cukor Rt. tulajdonosai a magyar állam, a menedzsment, önkormányzatok, szövetkezetek és a termelők lettek.
1996-ban, a Horn-kormány idején a Magyar Cukor Rt. alaptevékenysége jelentős eredményt termelt, de a kiélezett piaci versenynek köszönhetően jelentős forgótőkehiánnyal is küzdött. Az rt. folyamatosan kérte az állam segítségét a probléma megoldására, de annak ellenére, hogy az állam is jelentős tulajdonnal rendelkezett az rt.-ben, segítséget nem kapott. Ennek következtében a vállalat 1996 végére súlyos likviditási problémákkal küzdött. A Magyar Cukor Rt. vezetői a magyar államhoz mint tulajdonoshoz, és mint Magyarországért felelős kormányhoz is fordultak annak érdekében, hogy az állam forgótőkét bocsásson az rt. részére kedvezményes kamatozású hitel formájában. A Horn-kormány és annak vezetői azonban elzárkóztak a megkeresés elől. A Magyar Cukor Rt. vezetői megkeresték a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bankot is, amelynek élén abban az időben Medgyessy Péter állt, de ott sem kaptak segítséget.
A sikertelen tőkebevonás következményeként 1996. év végére a Magyar Cukor Rt. többségi tulajdona és teljes irányítása is külföldi érdekeltséggé lett. 1997-re Magyarország teljes cukoripara külföldi befolyás alá került. A cukorrépa-termelők kiszolgáltatottakká váltak a cukorgyárak irányítóinak. A külföldi tulajdonosok 1997-ben elkezdték a magyarországi cukorgyárakat bezárni; ’97-ben az ercsi és a mezőhegyesi, ’98-ban a sarkadi cukorgyárat, ’99-ben a selypi és a sárvári cukorgyárat, 2002-ben az ácsi cukorgyárat.
A vizsgálóbizottságnak feladata volt Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspont értékelése és annak itthoni következményeinek feltárása is. Az 1998 és 2002 között lefolytatott, Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalások során jelentős eredményt ért el az akkori Orbán-kormány azzal, hogy 400 ezer tonna/év cukorkvótát sikerült kiharcolnia Magyarország számára. Ez a cukorkvóta fedezte a 300 ezer tonna/év hazai fogyasztást, és még 100 ezer tonna/év exportra is adott lehetőséget.
2004. május 1-jével beléptünk az Európai Unióba, az akkori Medgyessy-, majd Gyurcsány-kormány ott folytatta a hazai cukorágazatot sújtó hibás döntések meghozatalát, Gráf József agrárminiszter aktív közreműködésével, ahol 1997-ben a korábbi Horn-kormány abbahagyta. 2003-ban ugyanis elkezdődött az EU-n belül egy újfajta cukorreform-elképzelés kialakítása, ami komoly ellenállásba ütközött az EU-tagállamok jelentős részéről. Az újfajta cukorreform célja Európán belül a termelés csökkentése. A Magyarországot képviselő Gráf József miniszter úr támogatta a szavazatával a Magyarországra előnytelen cukoripari reformot, amely döntés 2006. februárban lett véglegesen elfogadva. Azt a stratégiai hibát követte el a magyar kormány, hogy azokhoz az országokhoz társult, amelyek cukoripari vállalatai Magyarországon is tulajdonolták a cukorgyárakat, és ezáltal érdekeik ellentétesek voltak a magyar érdekekkel. Közben 2004-ben bezárták a hatvani cukorgyárat.
Az új EU-cukorreform Magyarországot a cukortermelés szempontjából teljes egészében a hazai gyárakat tulajdonló külföldi tulajdonosoknak szolgáltatta ki. A reform ugyanis drasztikus kvótacsökkentést, termeléscsökkentést írt elő, a gyáraknak lehetőségük volt jelentős kompenzáció fejében kvótát felajánlani. A külföldi gyártulajdonosok nem a saját hazájukban lévő cukorgyárak kvótáit ajánlották fel, hanem a magyarországi gyárak kvótáit, amelyért 70 milliárd forintot kaptak, aminek kétharmada az övék maradt, a maradék egyharmad a beszállítóké és a termelőké. Ennek eredménye, hogy Magyarország elvesztette a cukorkvóta háromnegyed részét, 300 ezer/tonna éves mennyiséget.
Az EU-döntés után 2006-ban bezárt a kabai, 2007-ben a szolnoki, 2008-ban a szerencsi, és 2009-ben a petőházi cukorgyár. Az EU-s cukoripari reform előírásainak megfelelően ezt a négy gyárat fizikailag is megsemmisítették, hogy esély se legyen valaha is újraindítani őket.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a rendszerváltáskor még 12 magyar tulajdonú cukorgyár volt Magyarországon, és 120-130 ezer hektáron termeltek cukorrépát hazánkban, mára csak egy cukorgyár van, az is külföldi tulajdonban, és 12-13 ezer hektáron termelnek cukorrépát hazánkban. A rendszerváltáskor az Antall-kormánynak esélye sem volt az első hét gyár privatizációját megakadályozni, utána próbálkoztak menteni a menthetőt a Magyar Cukor Rt. létrehozásával, de a Horn-kormány felelőtlen és érzéketlen hozzáállása a Magyar Cukor Rt. megmentéséhez megpecsételte a sorsát a cukorgyáraknak, és mindegyik magyar cukorgyár külföldi üzleti szempontból konkurensek kezére került. Az EU-hoz való csatlakozás felcsillantotta a reményt egy jobb pozíció megszerzésére, amit a megszerzett 400 ezer tonna/év kvóta jelentett volna, de a Medgyessy-, majd Gyurcsány-kormányok Gráf József agrárminiszter közreműködésével jelentős hátrányt okoztak a kvóták elvesztésével, és a további gyárbezárásokhoz asszisztáltak. A bizottság által feltárt összefüggésekben megállapíthatjuk, hogy mára Magyarország a cukorrépa termesztése és a cukorgyártás szempontjából elvesztette nemzeti önrendelkezését, teljes egészében ki vagyunk szolgáltatva a külföldi érdekköröknek.
Egy magyarországi új cukorgyár létrehozásáról csakis a 2014-ben lejáró EU-kvótarendszer újratárgyalása esetében érdemes beszélni. Amennyiben az EU-feltételek lehetőséget adnak a jövőbeni cukorgyártásra, úgy nemzeti önrendelkezésünk szempontjából fontos lenne egy magyar cukorgyár építése.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 2012. február 21-ei ülésén megtárgyalta és megvitatta a cukorgyárak privatizációját, valamint a Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság vizsgálatának eredményéről szóló jelentést, és a Házszabály 95. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően megvizsgálva a jelentést, 14 igen és 5 nem szavazattal általános vitára ajánlja a tisztelt Háznak.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
