MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először Józsa társelnök úr őszinte szavaira szeretnék röviden reagálni, amiben azt fejtegette, hogy gyakorlatilag indokolatlan volt ez a vizsgálódás, hiszen a cukor egyébként is egészségtelen. Örülök, hogy néha azért MSZP-s képviselőtől is lehet ilyen őszinte mondatokat hallani. Ezek szerint akkor önöknél a fehér kenyér vagy a disznó, tojás, tej is valószínűleg felesleges ágazat, hiszen ezekről is már elhangzott, hogy egészségtelenek lehetnek, még ha jól tudjuk, hogy ennek jelentős része nem fedi a valóságot.
Számomra egyébként személy szerint is rengeteg tapasztalatot jelentett részt venni a cukorgyárak privatizációjában, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreform során képviselt magyar álláspontot értékelő és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság munkájában. Az egyik ilyen tapasztalatot ma már sokszor emlegettük itt az amnéziával kapcsolatban, tényleg, az embernek néha az volt az érzése, négy-öt meghallgatott után is már, hogy az egészségügyi bizottságnak is részt kellene vállalnia ebben a feladatban, mert ez egy nagyon furcsa betegség, amit itt feltételeztünk, vagy amivel itt találkoztunk.
Komolyra fordítva a szót, a jelentést nem kívánom részletesen elemezni, hiszen ezt már az előttem szólók kiválóan megtették, azonban azt ki kell emelnem, hogy személy szerint rendkívül fontosnak tartom azt, hogy azok, akik részt vettek ebben a bizottságban, illetve akik a jegyzőkönyvek alapján megnézik majd a munkánkat, azok azért egy elég világos képet kaphatnak arról, hogy milyen módszerekkel és mennyire álságos gondolatmenettel lett tönkre téve a magyar élelmiszeripar. És nagyon sajnálom, hogy akik viszont kizárólag a jelentés alapján akarnak majd tájékozódni ebben a kérdésben, azok majd egy jóval homályosabb képet fognak kapni, hiszen a 80-as évektől világosan lekövethető az a folyamat, hogy a különböző kormányok az élelmiszeripart a külföldi, általában ellenérdekelt feleknek hogyan is játszották ki, és itt majdnem mindegy is, hogy a kommunizmusról vagy későbbi polgári vagy szocialista kormányokról beszélünk.
Tény, hogy a meghallgatások során több érintett, főleg a cukorgyárak vezetői, menedzsmentje elmondta, hogy politikai hovatartozás nélkül nem kaptak segítséget a talpon maradáshoz. És itt már nemcsak a már említett, a 90-es évek közepére magyar kézben maradt öt cukorgyár forgótőkeigényének elutasításáról beszélek, hanem arról is, hogy a meghallgatottak - azokról beszélek, akik nem a mutyikban voltak érintettek - elmondták, hogy számtalan formában és módon kérték a kormányokat, hogy a cukor kérdését államilag szabályozzák, oldják meg, hiszen import-, exportár és területszabályozás nélkül nem lehet, és nem is érdemes Európában répát termelni vagy cukrot gyártani. Ezt az egyes elmondottak alapján már több mint száz éve tudjuk, és mégis a cukorrendtartásra irányuló igényüket színtől függetlenül egyetlenegy szaktárca sem vette komolyan, egészen addig, amíg nem játszották át az összes cukorgyárat.
Úgy gondolom, hogy ezek nem összeesküvés-elméletek, amiket itt elmondtam, hanem a magyar tulajdonú gyárak ilyen irányú ellehetetlenítése mögött igenis külföldi tulajdonban lévő gyárak tulajdonosai álltak, illetve ezek a további terjeszkedés reményében gyakoroltak nyomást, és ki kell mondani, hogy talán a megfelelő helyen, a megfelelő embereket zsebükben tartották, és így jutottunk el eddig a folyamatig, amelynek végül is ez a jelentés lett a jelenlegi állomása. Ez folyamat, úgy gondolom, hogy az elmúlt 25 évben végigkövethető, és sajnálom, hogy ezt a jelentés egyáltalán nem domborítja ki, nem emeli ki jobban, és a Jobbik részben ezért is tartotta ilyen formában elfogadhatatlannak a jelentést.
Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)
