OBRECZÁN FERENC
OBRECZÁN FERENC
OBRECZÁN FERENC, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon a cukoripar területén olyan intézkedések - privatizáció, kötelezettségvállalások, állami támogatások, gyárbezárások, cukorreform, diverzifikáció és a többi - történtek az elmúlt több mint két évtizedben, amelyek feltételezhetően az eredeti szándékkal ellentétesen, nemzeti érdekeket súlyosan sértve, az ágazat katasztrofális leépüléséhez vezettek.
A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság a rendelkezésre álló 180 napon belül, 2011. december 28-án benyújtotta a J/5536. számú jelentését az Országgyűlésnek.
A jelentés rámutatott a magyar cukoripar szinte teljes leépüléséért, az állami vagyonvesztésért felelősök körére, amelyet jól demonstrál az objektív tényeket felsorakoztató történeti összefoglaló is. Az 1980-as évek végén a politikai vezetés megteremtette az állami vagyon magánosításának jogszabályi hátterét. Az ebből eredő állami vagyonvesztésért a jelentés a Németh-kormányt teszi felelőssé. A vizsgálóbizottság működése nyomán világossá vált, hogy a nyolcvanas években elindult úgynevezett spontán privatizáció a legkevésbé sem volt spontán. Inkább az a benyomásunk, hogy jól kidolgozott séma alapján történt meg az ország szisztematikus kirablása, ami többek között ahhoz vezetett, hogy a mezőgazdaság elveszítette feldolgozóiparát.
A külföldi befektetők kisebbségi, nagyjából 30 százalékos részesedést szereztek, amihez viszont megkapták a teljes irányítási jogot. 1991-re az akkor működő 12 cukorgyár közül a 7 legkorszerűbb külföldi tulajdonba került. Az Állami Vagyonügynökség hivatalba lépését követően hiányoztak a szakszerű működés feltételei, így az előkészített szerződések átvizsgálása, korrigálása akadályokba ütközött.
Az Antall-kormány idején, 1993-ban a még megmaradt 5 cukorgyárat is integrálták, és létrehozták az Első Hazai Cukorgyártó és Forgalmazó Kft.-t. A társaság azonban - szemben a külföldi befektetőkkel - az államtól semmiféle hitelt vagy garanciát nem kapott, ezért működése során egyre nagyobb pénzhiánnyal küszködött, ennek ellenére a cukorgyártási és értékesítési tevékenysége nyereséges volt.
A tőkehiány leküzdését az állami kézben lévő Fejlesztési Bank sem segítette, így a céget nem sikerült termelői kézben tartani. Az utolsó hazai konzorcium külföldi kézbe adásáért, a teljes magyar cukoripar térítésmentes feladásáért a jelentés a Horn-kormányt teszi felelőssé.
Az uniós csatlakozást követően, tetézendő az addig elkövetett hibákat, a magyar agrárvezetés - élén Gráf József akkori agrárminiszterrel - 2004-2006 során teljes egészében elhibázott stratégiát követett. Ennek következtében elveszítettük a termelési kvótánk 75 százalékát, az ország cukorból is importfüggővé vált, s mára csak egyetlen, osztrák kézben lévő gyárunk maradt.
A jelenlegi európai uniós agrárpolitika 2014-ben változik, az uniós cukoripari rendtartás szabályozó rendszere pedig 2015-ben jár le. Rendkívül fontos, hogy ezek megújításakor a magyar kormányzat keményen és hatékonyan képviselje a hazai érdekeket. Azonban addig is szükséges és lehetséges számos lépést megtenni. 2015-ig van érvényes kvótaszabályozás az Unióban. Kérdés az, hogy marad-e a következő ciklusra a kvótaszabályozás, vagy sem, erről jelenleg folyik a vita. Ha ez eldőlt, akkor azt követően lehet arról beszélni, hogy Magyarországon legyen-e cukorgyár, ki legyen a beruházó, milyen állami részvétellel, milyen segítséggel menjen, termelői részről milyen anyagi források állnak rendelkezésre.
Ahhoz, hogy Magyarországon új cukorgyár létesüljön, feltétel, hogy az Európai Unió lehetővé tegye a kvótakibocsátással kvóta megszerzését. A kvótát nem ingyen bocsátanák a vásárolni kívánó tagországok rendelkezésére, hanem annak ellenértékét meg kell fizetni. Ezen túl csak olyan helyszínen merül fel a cukorgyár építésének lehetősége, amelynek bezárására nem a 2006. évi cukorreform és gyárbezárásokhoz kapott támogatások alapján került sor.
A magyar cukoripar fenntartása, esetleges fejlesztése azonban nemcsak közvetlenül a cukorfogyasztásra és a cukor fogyasztói árára kiható kérdés, ennél több vonatkozásban is jelentősége van. A jelenlegi globális viszonyok között az élelmiszer-ipari önellátó képesség megóvása stratégiai kérdés lehet, és a magyar mezőgazdaság, a vízkészlet, valamint a termőföld minősége elvileg biztosítja a lehetőséget a magyar lakosság élelmiszer-ipari önellátására. Ezen túl a cukoriparnak és a hozzá kapcsolódó cukorrépa-termesztésnek számos egyéb vonatkozásban is jelentősége van: a cukorgyártás melléktermékei az állatállomány takarmányozásának fontos elemei lehetnek, a cukorrépa-termesztés a vetésforgó szempontjából is fontos.
Fontosnak tartom kiemelni a jelentésből azt a véleményt, amely a globális változásokról szól, miszerint a cukornád alapú cukor árának világpiaci emelkedése az elmúlt években folyamatos, mostanra gyakorlatilag eltűnt a különbség a cukornád alapú cukor és a répacukor ára között. Ennek a folyamatnak meghatározó eleme, hogy Brazília, a világ legnagyobb cukornádtermelője meghirdette az energiahordozókkal való önellátás stratégiáját. A cukornádtermelők cukor helyett üzemanyagot állítanak elő a cukornádból. Ezen túl a fejlődő országok cukorigénye folyamatosan emelkedik, ami szintén árfelhajtó tényező. Ez adott esetben cukorhiányhoz, illetve a cukorár további emelkedéséhez vezethet, ami szintén indokolja a cukorellátási, illetve általánosan az élelmiszer-termelési és -ellátási nemzeti stratégia kidolgozását és végrehajtását.
Tisztelt Országgyűlés! A bizottság javasolja az Országgyűlésnek, hogy erről hozzon határozatot, és javasolja a kormánynak a stratégia kidolgozását.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Javaslom, fontoljuk meg a bizottság javaslatát.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(19.30)
