BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A kormány megalkotta az egykulcsos adóra épülő adórendszert, és a gyermekekre adókedvezményt vezetett be. Az arányosság, igazságosság és egyszerűség égisze alatt megszüntették az adójóváírást, nyilvánvalóan a költségvetés számára akartak spórolni, nem mellesleg a kafetéria-rendszert sem kifejezetten előnyére csorbították. Párhuzamosan, látva a kiskeresetűek aggodalmát, bőszen hangoztatták, hogy nem kell félni, mert senki nem fog rosszul járni, és senki nem fog kevesebbet keresni, mint az előző évben.
(15.00)
Az, hogy nem látták előre a problémákat, azt mutatja, hogy olyan mértékben szakadtak már el az átlagtársadalomtól, hogy fogalmuk sincs, milyen is a valódi élet ma Magyarországon. És a Jobbik ellenzéki pártként hiába mondott bármit, csak mosolyogtak rajta, mintha komolyan hittek volna abban, hogy jót csinálnak.
De aztán jött a való világ, és a gyerekek támogatására létrehozott kedvezményt a kiskeresetűek nem tudták igénybe venni, nem tudtak élni vele, az adójóváírás többlépcsős kivezetése pedig pont nekik drasztikusan csökkentette a nettó fizetésüket. Az egykulcsos adó és a kedvezmény az amúgy is jól keresőknek még többet hagyott a zsebében. Erre a kormány kitalálta a kötelező bérkompenzációt, és a kommunizmus óta először közvetlenül próbáltak beleszólni a vállalkozások bérpolitikájába. Fenyegetésekkel megpróbálták őket rávenni, hogy emeljék meg annyival a fizetéseket, hogy a nettó értékük ne változzon. Tehát amit az állam elvett a dolgozóktól, azt a munkáltatóktól akarták kikényszeríteni, hogy fizessék vissza az alkalmazottak részére.
Közben a kormány kénytelen volt megemelni a minimálbért és a bérminimumokat is, mert ezek nettó értéke is vészesen lecsökkent, és példát kellett mutatni, mert a propaganda szerint senkinek nem csökkenhet a nettó fizetése a tavalyihoz képest. Ráadásul, mivel az államnak sincs pénze, az egyre zsugorodó gazdaságból egyre kevesebb bevétel érkezik, ezért emelni kellett a járulékokat és a járulékalapot, további bőrt lehúzni a kis- és középvállalkozásokról a minimálbér emelése mellett.
Mindez nem segített a válságban levő gazdaságon, nem segíti a munkahelyteremtést, sőt ellenkezőleg. Mindezt a Jobbik elmondta számos alkalommal a bizottságokban és itt az Országgyűlésben is.
Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy nem futja a cégeknek a kötelező kompenzációra, bármivel is fenyegetik őket. És engedjék meg, hogy itt beszúrjak egy másik pontot. Igaz, hogy ez egy előző napirendi pont témája volt, de mégis kapcsolódik ide. Komolyan gondolják-e azt, hogy ha az ötszázalékos bérkompenzációt nem tudják a cégek kifizetni, akkor majd a helyi és távolsági bérleteket kötelezően ki fogják tudni fizetni az alkalmazottak részére? Mit gondolnak, emiatt mennyi elbocsátásra lehet majd számítani? Hány embert fognak azért elküldeni, mert a munkáltató nem tudja vállalni, hogy kifizesse számára a bérletét?
Visszatérve, közben rájött a kormány, hogy az állam maga sem tudja finanszírozni a közszolgák bérkompenzációját sem, így trükkös alternatív megoldásokat eszeltek ki annak kikerülésére. A közszolgák pedig így jártak, bizony, szép számmal vannak, akik jóval kevesebbet keresnek idén, mint tavaly. És ez így is marad, ahogy kinéz. És itt a javaslat, amely valójában a piaci szféra számára is kiskapukat biztosít, mert kénytelenek voltak jobb belátásra térni – ugye, a kormány -, mielőtt egészen tönkreteszik a még valahogy vegetáló, kapálódzó kis- és középvállalkozásokat. Ebből már látszik, hogy a versenyszférában is sok százezren lesznek, akik idén is jóval kevesebbet keresnek majd, mint tavaly.
De természetesen a nemzeti konzultáció és a demokrácia jegyében a kormány senki másra nem hallgatott. Most, észlelve a problémákat, próbál ész nélkül kompenzálni. Jól jelzi egyébként a kapkodást és a lehetetlen helyzetet, hogy a közszféra kompenzációjáról szóló decemberi kormányrendeletet február végén módosítani kellett, merthogy korábban kifelejtették belőle a gyermeküket egyedül nevelő közszolgákat, így eddig ők jóval kevesebbet vihettek haza, mint korábban. És az a diszkrimináció továbbra is életben van, amely szerint a gyermekes közszolgák, amennyiben a gyerekek után igénybe veszik az adókedvezményt, akkor nem kapnak kompenzációt. Sőt még azt is belevették, hogy ha a házastárs, aki a versenyszférában dolgozik, igénybe tudja venni a gyermekkedvezményt, akkor sem kap, tehát akkor nettó pozíciójában gyengül a közszférában dolgozónak a fizetése.
Tehát a kormány az egyik kezével ad, a másik kezével ugyanazoktól elvesz. De az emberek nem ostobák, hogy ezt ne vennék észre, és sajnos a társadalom nincs olyan helyzetben, hogy a többségének ne tűnne fel, ha havonta pár ezer forinttal kevesebbet visz haza.
Ebben a javaslatban pedig kiveszik a munkaügyi ellenőrzés alól a közszféra bérkompenzációjának a vizsgálatát, mondván, hogy ott már hivatalból végrehajtották. Akkor ezt itt és most tisztázzuk le, hogy nem, nem hajtották végre a közszférában a bérkompenzációt, nem kapott mindenki kompenzációt, úgy voltak vele, hogy aki kap gyermekek után járó adókedvezményt, az legyen vele boldog, és ne kilincseljen még kompenzációért is. Továbbra is a bruttó 300 ezer forint alatt keresőkről beszélünk.
A kormány január 26-án határozatot fogadott el arról, hogy az eddigieken túl további jogszabályi módosításokkal is elő kívánja segíteni a bérek nettó értékének megőrzését; például ez a javaslat is vélhetően annak része, és ebből arra következtetünk, hogy még számítani lehet majd továbbiakra. Január 1-je óta működik a kormány szerint a bérkompenzáció első lépcsője, az összes munkavállaló bérét megemelő munkáltatók az elvárt béremelés öt százalék feletti részét kitevő összeget visszatarthatják szociális hozzájárulási adójukból.
Tehát - mint az a javaslat általános indokolásából is kiderül - a kormány végre elismerte a Jobbik által számtalanszor elhangzott érv igazságát, belátták, hogy a magyar kis- és középvállalkozási szektor túlnyomó része nem képes még az ötszázalékos bérkompenzációt sem kifizetni, bármivel is fenyegessék őket, és bizony csökkentek a nettó fizetések. Illetve, ha nagyon rájuk rémisztenek, vagy a túlélésüket jelentő pályázatoktól akarják megfosztani őket, akkor inkább elbocsátással teremtik meg a megmaradt dolgozók bérének megemeléséhez szükséges fedezetet, vagy végül csődbe mennek. Ezért most úgy döntött a kormány, hogy pályázati rendszert kíván létrehozni, és úgy próbálja visszajuttatni a munkáltatók számára adott esetben a szükséges támogatást. Tehát amit elvettek, azt most pályázati úton visszaadják.
Érdemes lenne egy számítást végezni, hogy vajon az összes adójóváírást tekintve, amit megspórolt a kormány, ha kiszámolják, hogy mennyibe kerül ez a kompenzációs rendszer a bürokratikus fenntartásával és a szabályokkal, az ellenőrzéssel, mindennel együtt, véleményem szerint egy negatív szám jönne ki. Összességében véve jobban jártunk volna, ha az egészet úgy hagyják, ahogy volt.
Sarkosan fogalmazva ebben a javaslatban tulajdonképpen kiskapukat kínálnak a munkáltatóknak. A munkaügyi ellenőrzéseknek már nem kell kötelezően minden vizsgálat esetén kiterjedni a bérkompenzáció megvalósulására, mert azt egyfajta kegyként gyakorolják a munkáltatók felé. Kérdés, hogy mi alapján dől el, hogy vizsgálja-e az ellenőr, vagy sem. A munkáltatónak kell majd valahogy elérnie, hogy adott esetben őt ne vizsgálják ilyen szempontból? És ha mégis vizsgálnák és hiányosságot találnak, akkor is mentesül a munkáltató a negatív következmények alól, amennyiben az ellenőrzés napjáig visszamenőleg rendezi a béreket. Ha csak a központi költségvetésből finanszírozott pályázatokon kíván részt venni, akkor pedig már elég, ha csak a munkavállalók kétharmadának kompenzációját végzi el, ilyen esetben már nem veszíti el a jogosultságát ellenőrzés esetén sem.
Ez további kérdést vet fel, hogy mi alapján dönti majd el a cég, hogy az alacsony keresetűek közül kik azok, akiket kompenzál, és kik azok, akiket nem. Nyilvánvalóan a gyermekkedvezményben részesülők lesznek azok, akik nem fognak kompenzációt kapni, tehát tulajdonképpen ezt a fajta hátrányt, illetve ezt a fajta összefüggést megpróbálják az állami szférából immár a versenyszférára is átvinni.
Azzal pedig tisztában lehet mindenki, hogy a lepusztított munkaügyi hatóság milyen eséllyel jut el a munkáltatókhoz ellenőrzésre. Összességében az ellenőrzést a kormány vagy nem akarja, vagy már nem tudja végrehajtani, és ezek a módosítások ennek beismerését jelentik tulajdonképpen. Illetve tulajdonképpen sakkozásra, trükközésre kényszerítik a munkáltatókat, mert a munkáltató megteheti, hogy inkább nem emel bért és kockáztat, hogy vajon eljut-e hozzá ez a lepusztult munkaügyi ellenőrzés, illetve újra kockáztat, hogy ha eljut, akkor is esetleg nem terjed ki a vizsgálat a kompenzációra, vagy ha eljut és meg is vizsgálják, akkor még mindig mérlegelhet, hogy befizeti-e az ellenőrzésig visszamenően, vagy nem bánja, ha eleshet bizonyos költségvetési támogatásoktól, mert egyébként azokkal úgysem élt volna.
Jól látszik, hogy az elmúlt évtizedek gyakorlatát folytatva ismét a kormány szorítja rá a munkáltatókat a trükközésre, sőt kifejezetten ilyen típusú kiskapukat ajánl, mintha államilag elismernék, hogy ez egy ilyen ország, a trükkök, kiskapuk, ígéretek és mellébeszélések országa.
De nemcsak ezzel van gond, a kompenzációs rendszer komplikáltsága, életképtelensége megmutatkozik például a munkaerő-kölcsönzés terén is. Ebben a javaslatban egyébként azt is megpróbálták rendezni, ami akár dicséretes is lehetne, csak a gond az, hogy a munkaerő-kölcsönzésben jellemzőek a kusza jogviszonyok, munkarendek, foglalkoztatási módszerek, és emiatt az egész csak rendkívül bonyolultan, agyonbürokratizálva oldható meg. Emiatt véleményünk szerint ez betarthatatlan és ellenőrizhetetlen lesz, tehát komoly kétségeink vannak a végrehajthatósága felől.
Azt tisztázzuk le, hogy ez nem a javaslatnak, hanem magának a kompenzációs rendszernek a hibája, illetve ismét az adórendszert vagyok kénytelen bírálni, amely elhibázottsága miatt szükségessé teszi a kompenzációs rendszert. Márpedig ez a munkaerőpiacon fellelhető sokszínű jogviszonyok miatt szinte szabályozhatatlan, ezért lesz ilyen bonyolult az egész.
És bár tavaly ősszel folyamatosan arról hallottunk, hogy senkinek sem fog csökkenni a jövedelme az adórendszer változásai miatt, úgy tűnik, hogy változtatni kell a kormányzati propagandán, mert sok százezren, sőt valószínűleg több millióan lesznek, akiknek csökkenni fog.
(15.10)
Ami pedig kifejezetten hiányzik a kormány minden típusú megoldásából, hogy mi lesz azokkal a munkavállalókkal, akik különféle okok miatt, például mert már év elején elbocsátották azért, hogy megfelelő kompenzációs fedezetet teremtsenek a többi munkavállaló érdekében, vagy mert a munkáltatói jogok még a legminimálisabb, a javaslat alapján szükséges 2 százalékos béremelést sem tudja végrehajtani, ők kimaradnak a megígért központi kompenzáció lehetőségéből, mondhatnánk úgy is, hogy az ő kezüket elengedte a Fidesz.
Ha már a kormány presztízskérdést csinált ebből az adórendszerből, akkor a munkahelyek megőrzése érdekében már eleve a munkáltatókat kellene támogatni. A munkavállalók érdekében talán még most sem lenne késő egy olyan átmeneti adóváltozást beiktatni, amely akkor is biztosítaná a nettó bérpozíció megtartását, hogyha a munkáltatónak nincsen lehetősége a béremelésre. Miért gond, hogy ennyire bonyolult és átláthatatlan a rendszer? Mert betarthatatlan és ellenőrizhetetlen, és sokba kerül, ahogy már említettem. Ez mind a munkáltatók, mind az ellenőrző hatóság szempontjából visszaélésekre, illetve korrupcióra ad lehetőséget, annak lesz a melegágya, és természetesen megint a tisztességesek fognak rosszul járni.
Tehát önmagában a javaslatban foglalt módosítások akár szükségesnek is mondhatók, a gond az, hogy valójában kármentés történik, és mind a munkavállalók, munkáltatók, mind az állami költségvetés számára összességében véve a rossz adórendszer toldozgatása-foldozgatása történik úgy, hogy közben még bonyolultabbá teszik. A valódi megoldás teljesen nyilvánvalóan az lenne, hogy a kormány belátná a hibáját, és egy új, egyszerű, valóban igazságos és progresszív adórendszert építene fel.
Végezetül, inkább érdekességként jegyezném meg, hogy bár a bérkompenzációhoz semmi köze nincs, de azért beletették a javaslatba, hogy a több ezer, már januárban elbocsátott és a továbbiakban elbocsátani kívánt közszférai dolgozók Karrier-hídprogramjának megalkotására a kormány felhatalmazza a minisztert. Végre! Elég lassan ment ez is. Január óta már pár hónap eltelt, így valószínűleg azok a közszolgák, akiket akkor elbocsátottak, a hidat már maximum lakhatási szempontból mérlegelhetik hamarosan.
Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)
