TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Két elemhez szeretnék hozzászólni. Az egyik a nyugdíjazás kérdése, a másik pedig a Puskás képviselőtársam által már említett felsőoktatási finanszírozás kérdése.
Az első ügyben szeretném világossá tenni, hogy a közalkalmazottak és köztisztviselők nyugdíjazása kapcsán önök becsapták mindazokat, akik számítottak arra, hogy méltányos elbírálásban lesz részük. Ők a pedagógusok és az orvosok. Azok, akik szükségből, azért, mert nincs szakember, dolgoznak nyugdíj mellett, önök most méltatlan helyzetbe hozzák őket azzal, hogy ígéretük ellenére vagy a nyugdíjukat, vagy a fizetésüket kell választaniuk.
Az ország északkeleti részében az alapellátásban, járóbeteg-ellátásban nagyon sok orvos dolgozik. Ezek közül a vállalkozó háziorvosokra amennyiben nem vonatkozik ez a törvényjavaslat, akkor is vonatkozni fog az intézményeknél dolgozókra, és ez nemcsak méltatlan helyzetet, hanem ellátási gondokat fog okozni.
A második elem, amit szeretnék elővenni és véleményemmel ellátni, az a bizonyos felsőoktatás kérdése, melyről többször szóltak már ma a Házban. Mindenki joggal mondta el, hogy önök megváltoztatták a véleményüket, megváltoztatták azt a véleményüket, hogy önfinanszírozó felsőoktatást és szűkített állami finanszírozású helyeket kell a felsőoktatásban hagyni. A probléma azonban az, hogy nem tudjuk, hogy mire változtatták meg a véleményüket, mert csupáncsak egy lehetőséget említenek: azt, hogy majd valaki szabályozni fogja a férőhelyeket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amit önök elhisznek ezzel kapcsolatban, mármint hogy egy bizonyos ponthatár fölött csak és kizárólag - csak és kizárólag! - ingyenes felsőoktatás lesz, ezt önök nem fogják végigcsinálni, és szégyellni fogják ezért magukat. Ezért azt gondolom, hogy a felsőoktatás ügyében ideje lenne a finanszírozásnál tiszta szavakat és tiszta mondatokat mondani (Babák Mihály: Volt rá nyolc évetek!), legalábbis tisztességeseket, ha már első közelítésben önök megrettentek attól a tiltakozástól, amely a diákok és a szakma részéről önök felé áramlott.
Elnök úr, ennyit szerettem volna elmondani, és abban a biztos tudatban, hogy a további mondataim bizonyára még nagyobb érdektelenségbe fulladnának, mint Puskás képviselőtársamé, most abbahagyom felszólalásomat, és megköszönöm a türelmüket.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
(22.30)
