DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. (Zaj, közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Halljuk!) Tisztelt Országgyűlés! Alapvetően a 4., 6., 7. ajánlási számokon Mesterházy Attila képviselőtársammal előterjesztett módosító javaslatokról szeretnék néhány szót szólni. (Németh Szilárd: Nem lesz megszavazva!)
Amikor néhány héttel ezelőtt ezt a javaslatot elővezettük, akkor valójában nem pusztán a pár héttel ezelőtt elhangzott botrányos kijelentésekre próbáltunk reagálni. Azt a helyzetet próbáltuk kezelni, hogy egyfelől az LMP számára kiemelten fontos az, hogy a véleményt szabadon meg lehessen fogalmazni akár olyan esetekben is, amikor ez a vélemény nem tetsző, adott esetben súlyosan sért különböző társadalmi csoportokat; ugyanakkor értékelnünk kell azt a helyzetet is, hogy az Országgyűlés, illetve egész egyszerűen az Országgyűlés plenáris ülésén ugyanaz a mondat, ugyanaz a kifejezés egészen más súllyal esik a latba, mintha ezt valaki egy tüntetésen mondja el, újságban írja meg, vagy főként, ha ezt magánbeszélgetésben teszi meg.
Annak idején, 1992-ben a 30/1992. alkotmánybírósági határozat indokolásában az Alkotmánybíróság kifejtette, illetve megerősítette azt a tételt, hogy a jogi szankciórendszerben a büntetőjogi szankció egy ultima ratio, amit a véleménynyilvánítás szabadsága elé csak egészen kivételes és különös esetekben lehet állítani. De pontosan ezt az okfejtést azzal folytatta, illetve egészítette ki az Alkotmánybíróság, hogy ez nem jelenti azt, hogy adott szituációban más jogági eszközökkel például a gyűlöletkeltő kifejezéseket, mondatokat ne lehetne egyébként korlátozni.
Itt szeretném megjegyezni, hogy az LMP az elmúlt két és fél évben ebben a tekintetben meglehetősen következetes gyakorlatot folytatott, éppen ezért például a polgári törvénykönyv (Nagy zaj.) módosítóinak szavazásainál nem is fogjuk megszavazni azt a polgári jogi korlátozást, amit önök javasolnak a politikai véleménynyilvánítás szigorítására.
Viszont úgy látjuk, hogy akkor, amikor közhatalmi pozícióval élve, nagy nyilvánosság előtt, az ország házában hangoznak el olyan mondatok, amelyek alkalmasak az indulatok felkorbácsolására, adott esetben alkalmasak valóban arra, hogy egyes polgártársaink megítélését pusztán azért, mert különböző társadalmi csoportokhoz tartoznak, rontsa, akkor azt gondoljuk, hogy igenis igénybe vehetők azok a közjogi eszközök, amelyek kifejezetten az ilyen típusú gyűlöletkeltés megfékezésére, megakadályozására felhívhatók.
Szeretném azt is jelezni, hogy az előterjesztett zárószavazás előtti módosító javaslat más esetben nem is tenné lehetővé a felszólalás félbeszakítását, hiszen pontosan akkor, ha kitüntetett jogként kezeljük a politikai véleménynyilvánítás szabadságát, önmagában a sértő vagy a Ház méltóságát sértő kifejezésekre való hivatkozás nem kellő alap arra, hogy valakinek a felszólalását a levezető elnök félbeszakítsa.
Egészen más a helyzet viszont akkor, hogyha ez a megszólalás nem pusztán a Ház méltóságát mint valami elvont értéket sérti, hanem konkrét emberek, konkrét társadalmi csoportok megítélését tudja hátrányosan befolyásolni az egész politikai közösségen belül.
(19.30)
Az az álláspontunk, hogy akkor járunk el arányosan a gyűlöletbeszéd, a gyűlöletkeltő uszítás megfékezése érdekében, ha egyik oldalról nem bővítjük a büntetőjogi arzenált, nagyon óvatosan nyúlunk hozzá a polgári jogi eszközökhöz, amelyek általában véve alkalmasak arra, hogy a politikai véleménynyilvánítást elfojtsák; de tudatában vagyunk annak, hogy azok, akik a parlament színpadán szerepelnek, azok, akik közhatalommal felruházva fejtenek ki véleményt, tesznek adott esetben elszólásokat, azoknak van egy fokozott felelősségük és van egy fokozott lehetőségük is a közvélemény formálására.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a Mesterházy Attilával előterjesztett zárószavazás előtti módosító javaslatunkat támogatni szíveskedjen. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)
