TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az az igazság, hogy örülök annak, hogy ezek a módosító javaslatok megérkeztek - ugyanúgy a 4., 6., 7. ponthoz szeretnék hozzászólni -, bár meg kell mondjam önöknek őszintén, hogy nem elég bátrak. Még mindig nem bírják eltalálni a közepét ennek a történetnek, azt a valóságot, amellyel szembe kellene nézni.
Beszélhetünk a Ház méltóságáról, beszélhetünk az emberi méltóság tiszteletéről, amelyek megsértése esetén pénzbírsággal vagy kizárással - feltételes módban - élhet a levezető elnök. Többször elmondtuk, már az országgyűlési törvényről szóló vitában be is nyújtottuk ugyanazt a módosítót, amely a gyűlöletkeltésre alkalmas kifejezéseket és megnyilvánulásokat nagyon kemény retorzióval illetné; akkor önök ezt leszavazták. Benyújtottuk azt az országgyűlési határozati javaslatot, amely szintén a gyűlöletbeszéd-törvény megalkotására biztatta volna önöket, hiszen már hat éve ez a téma jelen van, az előző Házban is és a jelenlegiben is.
Önök, sokszor virtuálisan, a miniszterelnökön keresztül megüzenik, hogy megvédenek mindenkit, de érdemben ma, jelen pillanatban benyújtott módosító; amelyet támogatni fogunk, tisztelt Gulyás képviselőtársam, csak jelezném, hogy az nem változtat semmit sem. Jottányit nem változtat semmin, az alapvető kérdésen. Az alapvető kérdés pedig az, hogy nemre, fajra, hovatartozásra való tekintet nélkül lehet-e zsidózni ebben a házban, lehet-e cigányozni ebben a házban. Erre nem ad egyértelmű, adekvát választ. (Zaj, közbeszólások.)
Szeretném mondani azoknak, akik most hőzöngenek, hogy lesz egy olyan világ, kell legyen, ahol ez a magatartás, ez a gondolat nem fér meg a demokratikus erők között. (Közbeszólások a Jobbik soraiból. - Taps az MSZP soraiban.) Szeretném mondani, hogy kell legyen ilyen! És annak részei kell legyenek önök is (A kormánypárti képviselők felé:), tisztelt képviselőtársaim! De ahhoz bátrabb döntés kell. Nem relativizálni kell, nem feltételes módban mérlegelési jogot kell adni a levezető elnöknek, hogy eldönthesse, hogy kitől vonja meg a szót. Hiszen láttuk erre a legutóbbi példát, pontosan az alkotmányügyi bizottság mondta ki az eseti ügyrendi állásfoglalásában, hogy a levezető elnök abban a diszkriminált esetben, azon borzalmas hozzászólás okán nem tudta értelmezni - vagy mert nem akarta, én ezt nem akarom most mérlegelni -, mert nem volt egyértelmű a Országgyűlésről szóló törvény ezen passzusa.
Ha valami relativizálva van, akkor az nem fog működni. Ha ezekben a kérdésekben a demokratikus ellenzék és a demokratikus kormánypártok nem tudnak közös nevezőre jutni, akkor szeretném mondani, hogy legyen országgyűlési határozati javaslat, legyen önálló képviselői indítvány, legyen bármilyen módosító, amely nem fogja elérni a gyűlöletkeltésre alkalmas javaslat beemelését az országgyűlési törvénybe, akkor szeretném mondani, tisztelt képviselőtársaim, néhány hónap múlva nem szeretném és nagyon nem vágyom, de néhány hónap múlva lehet, hogy a téren is együtt, meg ebben a Házban is ugyanerről a kérdésről fogunk beszélni.
Szeretném önöknek föltenni a kérdést: meddig akarják még ezt tűrni? (Babák Mihály: Ez a paraván…) Meddig akarják ezt tűrni? (Az elnök csenget.)
Tisztelt Képviselőtársam! Nem arról szól, nagyon szomorú vagyok, ha ön azt gondolja, hogy ez paravánduma. Nagyon szomorú vagyok. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Ne beszélj mellé.) Nem mellébeszélek. Pontosan önöknek mondom. Önök beszélnek mellé, még mindig nem a valóságról beszélnek! Szeretném önöknek mondani, ha elolvasták volna a módosító indítványt, akkor egyértelmű lenne az önök számára, hogy egy világos, gyűlöletkeltő kifejezést használó képviselőtől a levezető elnök nem mérlegeli, hanem megvonja a szót, és kizárja az aznapi országgyűlési munkából, nem ad neki lehetőséget, hogy bennmaradjon, és továbbra is folytassa azt a gondolatát. (Közbeszólások a Jobbik soraiból. - Taps az MSZP soraiban.) Erre nem adtak önök választ! Megszavazhatjuk ezt a módosítójukat (Folyamatos zaj és közbeszólások. - Az elnök csenget. - Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Egyes! Leül!), pénzzel, még egyszer mondom, a Ház elnökének is mondanám, elnök úr, pénzzel nem lehet megoldani ezt a kérdést.
Lehet, hogy nincs igazunk. Lehet. De az sem az igazság, elnök úr, hogy ez a történet itt megállhat, és önök azt gondolják, hogy ezzel kipipálták, és megyünk tovább. Mert a társadalom döntő többsége nem ezt várja a politika, a közélet formálóitól, hanem lépjék át az árnyékukat. Nekünk is kell, lehet, de ahhoz közösen kell lépni. Ez a javaslat nem teremti meg a közös platformot.
Kérem, vonják vissza, és legyen közös javaslat, ahogy ígéret volt az ominózus házbizottsági ülésen, hogy közös javaslattal fogjuk megoldani.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)
