BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Mintha egy régebbi időben hallottam volna ezt a hozzászólást. Természetesen meg lehet írni két héttel korábban is a napirend előtti felszólalásokat (Novák Előd: 2008-as népszavazás! - Közbeszólás a Jobbik soraiból: Hazaárulás! - Wittner Mária: Miért kell belekiabálni?!), meg be is lehet kiabálni - ez megint intelligencia kérdése -, szívesen válaszolnék a kérdéseire ezzel együtt, ha megengedi a kedves képviselőtársam.
Amilyen kérdéseket meg kell oldanunk a felsőoktatásban, azokat három csoportba sorolnám. Az egyik a minőség kérdése. Mindazok mellett a kérdések mellett, amelyeket ön egyébként jogosan felvet, az egyik legfontosabb kérdés nem az, hogy hányan tanulnak a felsőoktatásban, hanem hogy akik ott tanulnak, azoknak olyan diplomájuk lesz-e, amelynek valódi értéke van, és hogy egyébként aztán ez az érték hogyan tud hasznosulni a munkaerőpiacon vagy bármilyen más típusú munkában.
A másik kérdés valóban a hozzáférés kérdése, és a harmadik kérdés, amit ön is feltett, az, hogy ki is viseli mindennek a költségeit. Azzal a bejelentéssel, ami a hétvégén megtörtént, és amihez a szükséges kormányzati döntések is megszületnek, legkésőbb a szerdai kormányülésen világossá tettük (sic!), hogy az egész keretszámrendszert, ami valóban beszűkíti a bejutás feltételeit, eltöröljük, tehát nem lesznek keretszámok, már a következő évben sem lesznek keretszámok. Ez azt jelenti, hogy mindenkit felvesznek a magyar felsőoktatásba, aki megfelel a minőségi követelményeknek, tehát fölül tud kerülni azon a ponthatáron, amelyet éppen a minőség miatt majd meg kell húznunk a különböző szakokon és a különböző intézményeknél. Tehát ez az egyik fontos kijelentés.
A másik pedig az, hogy valóban azok a támogatási formák, amelyek ma részben vagy egészében lehetővé teszik azt, hogy valaki ingyenesen tudjon részt venni a magyar felsőoktatásban, azoknak a rendszere meglehetősen átláthatatlan, és a következő feladat az, hogy egységesítsük ezeket a támogatási formákat. Ezt meg fogjuk tenni, és ennek a következménye az lesz, hogy a jövő évtől, már a jövő évtől, akik Magyarországon kívánnak elhelyezkedni, akik Magyarországon kívánnak munkát vállalni - a “kívánnak”-on hangsúly van, mert ez nem mindig sikerül -, azoknak a számára semmifajta költséget nem jelent bent lenni a felsőoktatásban. Tehát a kérdés az, hogy hányan fognak bejutni, ez azért értelmetlen, mert egy felülről nyitott számról van szó, annyian, ahányan megfelelnek a minőségi követelményeknek.
Bízom benne, hogy el fogunk tudni számolni jövő ősszel majd a konkrét számokról is akkor, amikor a diákok döntése értelmében kialakul ez a szám. Tehát a következménye mindennek az, hogy nincs tandíj, miután részösztöndíj sincs, tehát nem tudom, hogy mire gondol akkor, amikor tandíjról beszél, mert ebben a rendszerben értelmezhetetlen ez a dolog. Egyébként pedig azt azért ne hallgassuk el ebben a körben, hogy természetesen ma is a hallgatóknak majdnem a fele saját maga fizeti a képzését, erre továbbra is lesz lehetősége, és akkor megtartja magának azt a szabadságot, hogy utána az elhelyezkedés ügyében vagy más ügyekben milyen döntést fog hozni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
