DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Igen tisztelt Miniszter Úr! (Zaj.) A felsőoktatás ügyéről szeretnék beszélni. (Babák Mihály közbeszól.) A felsőoktatás ügyéről úgy, hogy azt látom, teljes a fejetlenség, miniszter úr. Teljes a káosz, rögtönzések vannak, és utána a rögtönzések magyarázata, de egy olyan átfogó koncepció, amely a magyar felsőoktatás ügyét a jelenben és a jövőben színvonalra helyezné, ilyennek a nyomát nem látom.
Azt látom, hogy 72 órával ezelőtt még önfenntartó és önfinanszírozó felsőoktatásról beszéltek itt az Országgyűlésben, de másutt is. Hónapokon keresztül vitatkoztunk, állítottuk mi, de szakértők, oktatók, rektorok, az egyetemi élet ismerői: ilyen, hogy önfinanszírozó felsőoktatás, ilyen nincs. 72 órával ezelőtt még azt mondták, hogy ez az önök politikája, két és fél év alatt kiérlelték, és ez a megfelelő. 48 órával ezelőtt azt mondták, hogy megszűnnek a keretszámok, és 240 pont felett mindenki tanulhat. Ugyan erre semmiféle magyarázatot nem adtak, de akkor már azt mondták, hogy az önfinanszírozó felsőoktatás koncepciója nincsen, hanem ez a másik van.
Két órával ezelőtt pedig miniszter úr, a kormány benyújtott egy törvénymódosítást, amelyben azt állítja, hogy a kormány majd eldönti, majd rendeletben elintézi, majd ő meghatározza, hogy ki hogyan, mikor és hol tanulhat. Ez a törvényjavaslat-módosítás, igen tisztelt miniszter úr, szintén azt bizonyítja, hogy semmilyen koncepció nincs. Egy országban, ahol a felsőoktatás ügyében 72 órán belül három koncepcióval jelentkeznek, és aztán itt vagyunk a felvételi előtt néhány héttel, fogalmuk nincsen, hogy minek alapján kívánják ezt megcsinálni (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.), azt kell mondjam, hogy ez olyan munka, mint a lámpaoltogatóé: önök minél előbbre vannak, annál sötétebb van. (Zaj. - Az elnök csenget.)
Csak azt mondhatom, hogy ha a kormány intézményenként, szakonként, területenként önmaga kívánja meghatározni ezeket a bizonyos ponthatárokat, ami most még egy el nem fogadott beterjesztésben szerepel, akkor néhány napon belül több mint 3 ezer különböző ponthatárt kellene önöknek szakmai egyeztetések után egyenként Debrecentől Nagykanizsáig és Győrtől Szegedig megalkotni. Élő ember nincs, aki ma tudná, karácsony előtt egy héttel, éppen erről hallottunk egy tartalmas és igaz felszólalást, szóval karácsony előtt egy héttel, hogy mégis az a 100 ezer család, amelyik most azon gondolkozik, hogy az érettségiző, majdan felvételiző gyermeke melyik intézménybe, melyik szakra jelentkezzen, mégis milyen feltételekkel teheti ezt.
A február 15-ei határidőt ugyan kitolták március 1-jére, a koncepció azonban, hogy mégis, nem úgy általában, hanem hogy az adott magyar család néhány hónap múlva érettségiző gyermeke melyik intézménybe milyen szakra, milyen feltételekkel, milyen finanszírozással, hány ponttal és hogyan számolhat, erről ma, miniszter úr, semmi, de semmi nincs.
(Hegedűs Lorántnét a jegyzői székben Göndör István váltja fel.)
Ezért azt kell mondjam, hogy mivel csak tényekkel lehet vitatkozni, az, ami idáig történt, nem más, mint radikális forráscsökkentés a felsőoktatás költségvetéséből, az államilag finanszírozott helyek radikális csökkentése, a röghöz kötési rendelet, a Diákhitel 2 bevezetése, ami súlyos eladósodást jelentett, és az érdekegyeztetés, a felsőoktatási kerekasztal felrúgása.
Ezért azt javasoljuk, és azt akarjuk, hogy a koncepciójukban szerepeljen: töröljék el azonnal a röghöz kötést, tartsák meg a Diákhitel 1 rendszerét, és töröljék el a Diákhitel 2-t, állítsák helyre a rendszeres érdekegyeztetést, állítsák vissza a felsőoktatási kerekasztalt.
És végül, de nem utolsósorban, miniszter úr, igen tisztelt többség, ne támadják a magyar egyetemek rektorait, ne támadják a magyar egyetemek oktatóit, és különösképpen ne támadják a magyar hallgatókat, hanem tárgyaljanak velük, hallgassanak rájuk, mert ebben az ügyben igenis nekik van igazuk.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)
