DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem mindennapi az a hazugságcunami, amit a múlt héten a kormányzat a felsőoktatási hallgatóknak a felsőoktatás jövőjével kapcsolatban elmondott. Azzal kezdték hétfőn, hogy a változások értük vannak, a hallgatókért, a középiskolás diákokért, és csak az a probléma, hogy még nem értik, hogyan lesz jobb az új rendszer számukra.
Ugye tudják, hogy senki, de senki nincs ebben az országban, aki elhiszi azt, hogy az, hogy eddig például egy jogi diploma megszerzéséért nulla forintot kellett fizetni, ezután pedig két és félmillió forintot kell majd fizetni, ez jobb lesz a hallgatóknak, jobb lesz a családjaiknak, jobb lesz a szüleiknek? Ugye tudják, hogy senki, de senki nincs ebben az országban, aki elhiszi, hogy önök nem vezetik be a tandíjat? Hiába hívják ezt önköltségnek vagy bárminek, az emberek nagyon jól tudják, hogy miről van szó, és azt is nagyon jól tudják, hogy mi lesz ennek a társadalmi hatása. Ez, hogy a családok pénztárcájához igazítják a felsőoktatást, csak azt fogja eredményezni, hogy a szegényebb gyerekek elől elzárják a felemelkedés lehetőségét, és egy kasztrendszer jön létre Magyarországon. Ugye tudják jól, hogy senki, de senki nem hiszi el azt, hogy a részösztöndíjas képzés valóban részösztöndíjat jelent? Ebben a képzésben ugyanis az ösztöndíjat senki nem garantálja a hallgatóknak; amit ehelyett kapnak, az a fél tandíj, hiszen a tandíjuk felét nekik is ki kell fizetni, ráadásul hallgatói szerződést is alá kell írniuk. Ezek voltak azok az okok, ami miatt tavaly alig voltak olyan diákok, akik erre a képzési formára jelentkeztek volna, és a múlt heti kormányzati tervek szerint ez az a képzési forma, amit nagy számban szeretnének biztosítani a diákoknak.
Szombaton azt hallhattuk a miniszterelnöktől, hogy eltörlik a keretszámok rendszerét. Szintén lehet játszani a szavakkal: önök azt is tagadják, hogy tandíj lenne, tehát nyilván ugyanígy szüntetik majd meg a keretszámokat, ahogy a tandíjat. De nem is ez a fő kérdés, hogy keretszámok lesznek-e, hanem az a fő kérdés, hogy hány olyan fiatal lesz Magyarországon, akinek az állam tudja finanszírozni a felsőoktatási képzését. Ez az egyetlen kérdés. Szégyenletesnek tartjuk azt, hogy a miniszterelnök a hivatalos hallgatói érdek-képviseleti fórumon nem vett részt, ellenben a saját pártjának a fiataljaival leült egyeztetni.
(13.20)
Nem a Fidelitashoz kellett volna elmennie Orbán Viktornak, hanem a többezres hallgatói tüntetésekre, és ott kellett volna számot adnia a kormányzati lépésekről. A hallgatók mellé csatlakoztak az oktatók is, akiknek a helyzetéről méltatlanul kevés szó esik ezekben a felsőoktatási vitákban, pedig számukra a pedagógusoktól eltérően még elvi szinten sem ígérnek jövedelmi előrelépést.
A törvény a főiskolai tanársegédi munkakörben történő alkalmazásnak is feltételéül szabja a doktori képzés megkezdését, és az ehhez rendelt jövedelem 174 900 forint. Eközben az egyetemi végzettséggel rendelkező pályakezdők átlagfizetése 245 ezer forint. A 245 ezer forint aránylik a 174 900 forinthoz. Néhány év elteltével ebben a munkakörben, ha azokat a szigorú oktatói-kutatói feltételeket sikerül a fiataloknak teljesíteni, előreléphetnek 196 800 forintos fizetésre. Ez önök szerint egy vonzó életpálya, vonzó oktatói életpálya? Miért nem beszélnek arról, hogy a folyamatos forráskivonásokat követően mi lesz az oktatók helyzete? Számos egyetem már a zárolásokat követően is kilátásba helyezte, hogy bizony létszámleépítésre kényszerül a következő évben.
Kettő hónap van hátra a felsőoktatási jelentkezésig, és a kormány nem tudja megmondani azt, hogy hány olyan fiatal lesz, aki államilag finanszírozott képzésben vehet részt. Nem tudják megmondani, hogy milyen rendszerben fognak ezek a fiatalok részt venni a felsőoktatásban. A hallgatóknak, oktatóknak, családjaiknak és érintetteknek pedig csak azt tudom kívánni, hogy a következő év boldogabb legyen számukra, mint amilyen valójában lesz.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
