SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Külügyminiszter Úr! Örülök, hogy itt van, és erről a kérdésről az ön véleményét is meg tudjuk majd hallgatni, amennyiben ön fog válaszolni. Németh Zsolt magyarázkodásait és kioktatásait diplomáciai ügyekben már ismerjük. Ön viszonylag ritkán szokott itt a parlamentben ezekről a kérdésekről beszélni.
Nem véletlen ez a provokatív kérdésfelvetés, amit a mai felszólalásom címének adtam, merthogy lassan most már efelé haladunk. Odáig már eljutottunk, hogy a románok egy európai uniós tagállam, jelesül Magyarország egyik parlamenti pártjának az elnökét akarják vagy kívánták volna Románia területéről kitoloncolni, az e körül a kérdéskör körül kibontakozott magyar-román diplomáciai vitában pedig a magyar külügy, szokása szerint, meglehetősen gyalázatosan szerepelt.
Az előzmények ismertek: Vona Gábor, a Jobbik elnöke az Erdélyi Magyar Ifjak nyári táborában adott egy interjút a román sajtónak, amely interjúból meggyőződésem szerint szántszándékkal direkt egy mondatot kiragadtak, kiforgattak, más értelmezésbe helyeztek. Mi volt ez a mondat? Azt mondta Vona Gábor, hogy amennyiben a nemzeti érdek úgy kívánja, akkor a szomszédos országokkal adott esetben a konfliktusokat is fel kell vállalni. Semmi mást nem mondott Vona Gábor egyébként, mint amit a Jobbik az elmúlt tíz évben, de az elmúlt három évben is számos alkalommal elmondott. Magyarra lefordítva, megismételte azt, ami a mi politikai alapvetésünk, és amelyben egyébként a Jobbik külpolitikai alapvetései gyökeresen különböznek az önök külpolitikájától - a szocialista kormányzatok külpolitikájáról már nem is beszélve -, ez pedig az, hogy azzal együtt, hogy természetesen fontos a környező országokkal fenntartott jó kapcsolat, fontos a jó viszony, fontos a stratégiai partnerség, a stratégiai együttműködés és a párbeszéd - hogy most az önök nyelvén beszéljek -, de egyik sem lehet fontosabb, mint az adott országban élő magyar nemzeti közösségek érdeke.
Ebből a mondatból egy román szenátor azt fordította ki, hogy Vona Gábor háborúra uszít. Követelte a magyar külügy elhatárolódását, a magyar külügy pedig egy meglehetősen vékony és gyenge nyilatkozatban ennek az elhatárolódáskérésnek gyakorlatilag eleget is tett, sőt továbbmegyek, tulajdonképpen a románok oldalára állt ebben a diplomáciai konfliktusban. Amikor Románia ismét megpróbálja megfenyegetni és megfélemlíteni az erdélyi magyarságot, amikor arról beszélnek, hogy a Jobbik erdélyi csoportjait be akarják tiltani - nem fogják tudni betiltani egyébként -, a Jobbikon keresztül az egész erdélyi magyar közösséget akarják megfélemlíteni, akkor önöknek ebben a kérdésben megint egy szavuk sincs. Hanem miről beszélnek? A stratégiai partnerségről meg az együttműködés fontosságáról.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném hangsúlyozni - bár már nagyon sokszor megtettük -, természetesen nem arról van szó, hogy a Jobbik konfliktust kíván szítani, hogy a Jobbik konfliktusokat akar élezni. Mi pusztán azt mondjuk, amit úgy gondolom, hogy minden normálisan gondolkodó magyar ember velünk együtt így gondol és így mond, hogy amennyiben a nemzeti érdek azt kívánja, a meglévő konfliktusok elől nem lehet kitérni, hanem azt fel kell vállalni. Önök ebben az ügyben tett nyilatkozataikkal éppen az ezzel kapcsolatos alkalmatlanságukat bizonyították, nem elsőre, nem másodszorra, hanem többedszerre.
Martonyi Külügyminiszter Úr! Ön minden alkalommal, amikor a környező országok vezetőivel, diplomatáival beszél, olyan stílusban hunyászkodik és alázkodik meg előttük, olyan szinten rendeli magát a magyar diplomácia a környező országok alá, ahogy annak idején a kelet-európai pártfőtitkárok tették a szovjet vezetőkkel. Ön még arról beszélt néhány hónappal ezelőtt, hogy a két modern állam fennállása óta nem voltak ilyen jók a magyar-román kapcsolatok. Eközben pedig mi történik? Az önök folyamatos, egyoldalú gesztusaira mi a válasz? Az a válasz, hogy a magyar politikusok elpofátlanodtak, szabadon lófrálnak Hargita és Kovászna megyében. És az a Băsescu, aki Orbán Viktor miniszterelnökkel néhány évvel ezelőtt még kart karba öltve parolázott és mosolygott Tusványoson, ez a Băsescu akarja Tusványost betiltani.
De továbbmegyek, mert egy mondat erejéig arról is beszélni kell, hogy önök nemcsak akkor nem szólaltak meg és nem védték meg, amikor egy magyar parlamenti párt elnökét akarták kitiltani Romániából, hanem egy szavuk sincs akkor, amikor az önök fő erdélyi szövetségesétől, Tőkés Lászlótól akarják a legmagasabb állami kitüntetést megvonni. Amikor méltatlan, megalázó módon támadták meg őt ebben az ügyben, önök szintén hallgattak. Persze a román nagykövetet bekérették néhány nappal ezelőtt, de akkor sem e miatt az ügy miatt, hanem az állampolgárság kérdésének a firtatása ügyében.
Külügyminiszter úr, mikor jön el ez a pont, mi kell még ahhoz, hogy önök végre a nemzeti érdeket, a határon túli magyar közösségek érdekeit tegyék a szomszédságpolitikában elsődlegessé? Minek kell még ehhez eljönnie? Annak, hogy Orbán Viktort is kitiltsák Erdélyből?
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
