DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Igazából én úgy érzem, hogy hömpölyög ez a vita, mert olyan elvi kategóriákat kezdett el Ékes képviselő úr ennek a törvénynek a kapcsán mint elvi hátteret felvázolni, amelyek, azt hiszem, helyénvalóak, mert végül is látszólag ez egy apró kis módosítás, de filozófia van mögötte.
Ön az MDF-ben kezdte a politikai pályáját. (Jelzésre:) Nem? Én úgy tudtam. Mindegy. Szóval, amit ön nagy privatizációnak mond, annak mi megnéztük a dokumentumait. 1992-ben, az Antall-kormány idején, elnök úr biztos pontosabban tudja, 260 oldalas volt ez a társulási szerződésünk, megállapodásunk, előszerződésünk az Unióval, abban pontosan vállaltuk a piacosítás menetrendjét. A piacosításhoz születtek ’93-ban és ’94 elején olyan kormányhatározatok, amelyek kijelölték azokat a területeket, amelyek piacosításra, az önök kifejezésével élve, privatizációra kerülhetnek. Úgyhogy a Horn-kormány semmi mást nem követett, mint azt, amit az előző, első ciklusban a kormány a piacgazdaság kiépítésére vonatkozóan kijelölt.
Ön is mondta, hogy németekkel beszélgetve a tisztességes haszonról. Ez így van. Tehát az a vállalkozás nem tud működni, amelyik nem termel eredményt, mert az nem tud fejleszteni. Még ha hitelt akar igénybe venni, akkor is kell egy saját rész, amit csak az eredményből tud realizálni, és teljesen igaza van önnek, ha működik egy piacgazdaság, akkor a nyereségnek a tisztességes hányadát a piac, a verseny behatárolja, ahogy ön mondta. Úgyhogy vagy beszorítják a társak, vagy elmegy más irányba, mert annyi eredményt ér el, hogy nem itt fogja befektetni.
(22.30)
Tehát én úgy gondolom, hogy az, ami az önök hangulatkeltésében megnyilvánul, és ezzel nem is akarok vitatkozni, önök most ezzel tudnak politikai hangulatot kelteni, meg ilyen reklámokat kirakni, hogy amit persze eladtak. Szóval, amit mondott a gázhálózat kiépítéséről: nagy része már megvolt, a nagynyomású hálózat megvolt, azt felújítani kellett, az ma is a MOL kezében van, és amit mond a kistelepülésekre, azt pont ezek a cégek csinálták. Tehát a kicsikhez akkor jutottak el. Ami meg megvolt, azért az önkormányzatok megkapták az egyenértéket. Ez volt a híres Tocsik-ügy. Ezért simicskázok én mindig, mert önök nagyon buzgón tocsikoztak. A Tocsik Mártától elvont 800 millió forintos sikerdíjat hasonlítsa össze azzal a 20 milliárddal, amit most Simicskától elvesz a színezés elhalasztása. Nem összemérhető dolgok!
S még egy dolog: az lehet, hogy ott egy cégnél egy vitatható üzletkötés volt, szerződéskötés. De hogy önök úgy hoznak be ide törvényeket, hogy ki van jelölve, hogy ki fogja lenyúlni, és ön azért nyomja meg a gombot, mert valaki ilyen nyomást gyakorolt a kormányára, no látja, ez az, ami nem jó irány Európában, nem a piacgazdaság felé vezet, és mi úgy gondoljuk, hogy olyan kockázatokat visz az egész rendszerbe, ami végső soron drágábbá fogja tenni az egészet a fogyasztó számára.
Még az elején próbáltam önt pontosítani, csak nem értette a szavaimat, ezért most mondom el, hogy a rezsicsökkentés szót Nyugaton nem értik. Azt ön biztosan nem tudta megbeszélni a németekkel, mert náluk nincs ilyen szó, és az angoloknál sincs. Ez az önök kreálmánya, amibe igyekeznek összegyűrni minden mást. A rezsi egy-egy üzem önköltsége, azt a családokra Nyugaton nem értelmezik. Ez egy politikai találmány, önök addig mondogatták, mondogatták, mondogatták, hogy ez így átment a magyar köztudatba, de ez a világban, a gazdaságban, legalábbis a családi gazdaságban nem egy ismert kategória.
Mi abban támogatjuk az önök kezdeményezését, hogy ennek a - mondjuk így - árcsökkentésnek meg felhasználáscsökkentésnek legyen valódi háttere, műszaki háttere, fejlesztési háttere. Abban teljes mértékben egyetértek, amit mondott a képviselő úr, hogy megvan az a magyar tudás, amivel ezeket az egyébként a piacon lévő technológiákat tovább lehet fejleszteni. Nem biztos, hogy nekünk mindent nulláról kell kitalálni, de hogy a meglévő forgalmazott technológiákat Magyarországon a magyar mérnökök magyar tudással tudják jobbá tenni és ezáltal gazdaságosabbá, jobb minőséget elérővé, ebben teljesen egyetértünk, és azt hiszem, hogy erre törekedni is kell.
Ami a cégek bedőlését jelenti, az sajnos katasztrofális, mert 20-22 ezer cég nem csak statisztikai hiba, annyi számlagyár nincs. Ezek között sajnos korábban működő, prosperáló hazai kis- és középvállalkozások vannak, nagyon sok olyan, amelyik beszállítója volt a multiknak, akik most húzzák össze a tevékenységi körüket. Én nem kívánom, hogy önök megérjék ezt, de mi valószínűleg meg fogjuk érni, hogy az elhalasztott fejlesztések és karbantartások vissza fognak köszönni és egyszer el kell végezni. Lehet, hogy önök abból is majd politikai tőkét próbálnak kovácsolni, ha két év múlva ehhez hozzá kell nyúlnunk, de azért van a műszaki teherbíró képességnek bizonyos törvényszerűsége. Tehát egy-egy iparágat időlegesen meg lehet rabolni, de hosszú távon, amit ön is mondott, hogy ebből egy tisztességes haszon, egy szükséges felújítás és fejlesztés nem elkerülhető, és nagyon nagy baj van, ha a politika a műszaki folyamatokba direkt módon be kíván avatkozni. Mert ha támogat a politika bizonyos fejlesztéseket, amelyek aztán el tudnak terjedni a gazdaságban, az helyénvaló, de amikor gátolja ezek megvalósulását, mint az önök által nemzeti érdeknek nevezett, valójában igen kockázatos kezdeményezéseken keresztül, mint amit a miskolci példa mutat, hogy előtte megemeli 25 százalékkal januárig visszamenőleg - itt láttam a számlát, a kiértesítő levelet olvastam, tehát nem légből kapott a dolog -, ezek azért nem képeznek egységet.
A másik meg az egyenfazon. Lehet, hogy egy-egy cégben van annyi tartalék, amennyit ön gondol, a másikban meg nincs. Tehát ezt egy egységes megközelítésben eléggé nehéz kezelni. A színezékhez meg - teljesen egyértelműen mutatja a cégháló - Simicska Lajos köthető, az az egy cég, amelyet egy meghívásos eljárásban már kihoztak győztesnek az üzemanyag-színezékre. Tehát nincs ebben semmi olyan, amit ne lehetne itt elmondani a parlamentben. Igen, az egy simicskázós történet, kinézték az üzletet, csak valakinek aztán megjött az esze, a fejéhez kapott, hogy nem jó üzenet most 4-5 forinttal megnövelni az üzemanyagok árát, amikor egyébként is már 400 forint fölött van, és a választás előtt 300 alatt volt. Tehát van ennek pozitív része, de az egész - látni kell - egy kényszeredett megoldás az önök részéről.
Köszönöm, elnök úr.
