ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Józsa Istvánhoz és Pál Tiborhoz, az általuk elmondottakhoz szeretnék pár gondolatot hozzáfűzni.
Ezelőtt pár héttel voltam Németországban, és német parlamenti képviselőkkel beszéltünk a magyarországi rezsidíjcsökkentésről, amin ők kellőképpen fel voltak háborodva, hiszen egyik-másik be van kötve az E.ON-hoz. Szóvá tették és zokon vették, hogy Magyarországon ilyen mértékű a rezsicsökkentés. (Dr. Józsa István: A szót nem értették!) Kedves Pál Tibor képviselőtársam, én sem szóltam bele, Józsa úr, az ön beszédébe, legyen olyan kedves, hallgasson végig türelemmel, majd utána jelzi, és ön is szót kap, és tudunk tovább vitatkozni. Ilyen egyszerű!
Amikor feltettem a kérdést a német parlamenti képviselőnek, hogy Németországban mit neveznek tisztességes haszonnak, a német parlamenti képviselő úgy fogalmazott, hogy termelésben átlag 8 százalék környékén, szolgáltatás területén 4 százalék környékén, ez a tisztességes haszon. Ezt, amióta Németországban a demokráciát űzik, azóta ezt minden cég megpróbálja a maga részéről betartani, amelyik nem tartja be, előbb-utóbb a bíróságon köt ki vagy felszámolás alá kerül.
Én elmondtam a német képviselőnek, hogy önök ’96-ban a szolgáltatói szektort privatizálták, ha a 8 százalékos tisztességes hasznot vesszük, akkor a magyar állam garantált minden külföldi szolgáltatónak extra 8 vagy 10 százalékos profitot. Mikor tudta ezt a magyar kormány kivezetni a rendszerből? 2007-ben tette szóvá az Európai Unió, és utána rá két évre lett kivezetve ez a rendszer tulajdonképpen az Európai Unió noszogatására a magyar szerződési állományból. Hány százalékos hasznot tettek el a külföldi cégek? Kedves Józsa úr és Pál Tibor képviselőtársam, ön arról beszél, hogy a hulladékszállítás esetében lehetnek problémák. A világon mindenütt lehetnek problémák és vannak is. Ha visszaemlékezik, ezelőtt pár éve Milánóban és Rómában is szeméthegyek voltak, mert a maffiacsoport mögé szerveződő hulladékszállítás nem vitte el a hulladékot, mert megtehette.
De egy dolgot tisztázzunk, és ezt látja ön is nagyon jól: Magyarországon a szolgáltatási szektor mindig is híres volt a szervezettségéről, az odaadásáról és a háttérben lévő technikai eszközökről - a magyar szolgáltatói szektor. És mindig is a helyi emberek végezték ezt a tevékenységet. Magyarországra bejött a multi szolgáltatói szektor, ami hellyel-közzel egyedülálló, mert minden nemzet, amely vigyáz magára, megpróbálja a szolgáltatást magának megőrizni.
(22.20)
Ez így van Németországban és Ausztriában és Franciaországban, és nem adják ki, nem adják át másoknak.
Mit csináltak? Behoztak esetleg technológiát hozzá, de úgy egyébként minden egyes tevékenységet az ott lévő, helyben lévő állampolgárok végeznek, végezték akkor is és végzik most is. Tehát tulajdonképpen semmi új nincs a nap alatt, ha a szolgáltatói szektor állami és/vagy önkormányzati tulajdonban tud maradni, vagy legalábbis visszaszerezni, mint ahogy a vízműveket, higgye el nekem, hogy ha nincs valami svindli a cég környékén, akkor a magyar cégek is maximálisan megfelelnek annak a követelménynek, amit az Európai Unió, fogalmazzunk úgy, hulladékszállítás területén vagy közműszolgáltatás területén megkövetel, vagy mi magunk megkövetelünk a szolgáltatótól.
Tehát miért is van önnek félelme? Fölteszem én a kérdést. A magyar emberek, a magyar technológia, a magyar technika nem alkalmas arra, hogy a hulladékot normális körülmények között szétválogassa vagy összegyűjtse? Dehogyisnem alkalmas rá. Sőt, én azt mondom, hogy a magyar tudás bizonyos területeken sokkal előrébb jár, mint a fejlettebb európai tagországok esetében.
Tehát miért kell önnek félteni azt? Az embernek van egy olyan érzése, hogy amikor önök fölállnak, akkor itt Józsa István belekeveri Simicskát is (Dr. Józsa István: Benne van!), belekever mindenkit, de amikor 2006-ban privatizálták a teljes szolgáltatói szektort, nem voltak kétségbe esve, hogy mi lesz azokkal a magyar szolgáltatókkal, akik odáig azt a tevékenységet végezték? Csak veszem a gázberuházásokat. Ön is nagyon jól tudja, Józsa úr is nagyon jól tudja. Magyarországon az összes település gázberuházása 1991 és 2000 között zajlott le. Ugye, Józsa úr? (Dr. Józsa István: Kivéve, ami megvolt!) Az összes településnél. Én is polgármester voltam, tehát tudom, meg ugye térségem is volt, 37 település, mind a 37 településnél akkor zajlott le. Tiszta új berendezések kerültek a rendszerbe, teljesen új berendezések.
És mi történt ’96-ban? Odaadták a franciáknak, odaadták az E.ON-nak. Miért is? Tehát fölteszem én a kérdést magamban, amikor az extraprofitot adják a cégnek, és maga a berendezés teljesen új, maga a rendszer teljesen új, lakossági és állami hozzájárulással épül meg, akkor az extraprofittal mit is fordítottak erre, mit is ruháztak be? Körülbelül annyit.
Tehát én azt mondom, hogy amikor ez a törvénymódosítás idekerül, kerülhetnek olyan helyzetbe, igen, szolgáltató cégek, amelyek padlót fognak, de annak a kiváltását törvényileg valami úton-módon garantálni kell. Ebbe tessék belegondolni! Ne a feltételezésekbe, meg esetlegesen olyan gondolatokat megfogalmazni, ami önmagában bántó, mert önmagában bántó.
Én mindig azt mondom, ha a magyar cég kapja meg ezeket a tevékenységeket, vagy az önkormányzatok saját maguk tudják ezt a feladatot megoldani, ők a legjobb gazdái ennek a területnek, minden egyes szolgáltatás területén. Akár távfűtés területén, akár hulladékszállítás, víz-, csatornaszolgáltatás területén, és igenis azok az árak, amelyek az elmúlt privatizáció utáni időszakban elszabadultak, az nem elszabadulás, hanem elszabotálása volt magának az egész rendszernek, mert az extraprofitot tulajdonképpen, amit bevételként bevettek, azt nem itthon hasznosították, mert nem itthon. Azt kivitték oda, és ott fejlesztettek belőle, ott csináltak esetleg új technológiát, amit aztán utána itthon adott esetben busás haszonnal megpróbáltak még egyszer értékesíteni.
És én kimondottan a szolgáltatásról beszélek. Nem a termelőüzemekről, amit hellyel-közzel az előző vitában is kőkeményen összekevertek, Szanyival az élen, mert Orbán Viktor se másról beszélt. Nem a termelőüzemekről beszélt, hiszen amikor a termelőüzemeket említette meg, akkor megemlítette, hogy mekkora termelőüzem-beruházás valósult meg Magyarországon az elmúlt időszakban. Ő is kimondottan szolgáltatásról beszélt.
Egyet higgyenek el nekem, hogy az az ország sáfárkodik jól, amelyik a szolgáltatást nem adja ki a saját kezéből, hanem megőrzi állami és/vagy önkormányzati tulajdonban, és az ott lévő szakembereket alkalmazza, magyar technikát bevonva, és az ott lévő, fogalmazzunk úgy, embereknek ad lehetőséget arra, hogy munkahelyteremtéssel együtt meg tudják oldani ezt a problémát. Mert az az ember, aki ott él, és aki ezt a tevékenységet végzi szolgáltatás területén, az a szívét-lelkét is beleteszi. Nem a pénzt viszi ki, hanem a szívét és a lelkét is beleteszi.
Én bízom benne, hogy ez az ország ilyenné fog alakulni, és az a rendszer, amit annak idején ’96-ban önök megvalósítottak a kiárusítással, az egyszer és mindenkorra, végérvényesen meg fog szűnni azzal a lehetőséggel, hogy adott esetben igenis a rezsicsökkentéssel elgondolkodásra készteti azokat a cégeket, amik idáig hosszú éveken keresztül busás haszonnal végezték ezt a tevékenységet. És ez vonatkozik a bankokra is.
Köszönöm a figyelmüket, és még egyszer, ezzel a törvénnyel, a módosítással igenis lehet garantálni azt valóban, hogy ott, ahol probléma van, bele lehessen nyúlni. Józsa úr, nagyon jól tudja ön is, itt beszél az elmúlt időszakban felszámolt cégekről, ezek - írd és mondd - döntő többségükben olyan cégek voltak, amelyek vagy visszaéltek, vagy adott esetben nem működtek, vagy adott esetben számlagyárként működtek. Tehát nagyon sok ilyen cég volt ezek között. Ezt ön is nagyon jól tudja. Az önök idejében is nagyon sok felszámolás volt. Ez a mai világ rendje, trendje, és ebben kell valami úton-módon olyan igazságot megtalálni, és olyan támogatási rendszert kialakítani, hogy a tőkeszegény magyar kis- és középvállalkozások jussanak lehetőséghez, és meg tudjanak erősödni.
Ez sajnos az elmúlt húszegynéhány év alatt nem történt meg. Itt alakultak polgári bankok, alakultak regionális bankok, ezek mind elhaltak. Lehetne sorolni tovább, hogyan szivattyúzták ki ebből az országból a forrásokat, pénzt, ami soha nem a kis- és középvállalkozásoknak, hanem egyes embereknek - és itt lehetne nyugodtan mondani, Gyurcsány Ferenc cégbirodalmának a megszerzése is tulajdonképpen e szerint a szisztéma szerint zajlott, hogy hitelt vettek fel, aztán utána hellyel-közzel, ki tudja, hogy abból a hitelből is mi lett. De működik a cég, egyesek meg tudtak gazdagodni belőle, és adott esetben ezen keresztül még politikai tőkét is tudtak maguknak kovácsolni.
