MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Orbán Viktor miniszterelnök úr napirend előtti felszólalásában örömmel hallottam, hogy azokat a kényes üzleti ügyeket, amelyek oly sokszor elhangzottak itt a Ház falai között, azokat végre ő is vitára ajánlja, és azt mondta, hogy szeretné, ha ezeket itt együtt megvitatnánk. Én, megfogadva a miniszterelnök tanácsát, rögtön ezzel a vitával el is indulnék, és elkezdeném ennek első állomását.
De még előtte visszautalnék a másik napirend előtti felszólalásra, ami az MSZP-s képviselő és államtitkár úr közötti vitában bontakozott ki. Gyakorlatilag olyan érzésem volt, hogy én tényleg már csak egy kávét kértem volna legszívesebben; azon ritka pillanatok egyike volt, amikor azt kívántam, hogy bárcsak több felszólalási ideje lett volna mindkettőjüknek, hiszen nagyon példás módon felsorolták azokat a hibákat, bűnöket és azokat a mutyikat, amelyeket a két oldal az elmúlt húsz évben váltógazdaság formájában elkövetett a magyar emberekkel szemben. Azt kell mondjam, mindkettőjüknek igaza volt, amikor a másik oldalt bírálta; egy tökéletes példáját láthattuk annak, hogy a magyar emberek alól hogyan húzták ki ezt az országot.
Napirend előttire azért kértem most szót, mert tisztába szeretném tenni azokat a kérdéseket, amelyek a magyar föld körül mostanában a sajtóban és itt a parlamentben is elhangoztak, és úgy vélem, hogy számtalan csúsztatást és hazugságot tartalmaznak.
Első körben szögezzük le, hogy a földtörvény nem nyúl a jelenlegi állapotokhoz. Tehát a magyarországi földterületek mintegy felét birtokló nagyüzemekhez semmilyen módon nem nyúl, azokra semmilyen hatással nincsen. Azzal ne jöjjön, államtitkár úr, hogy ha majd lejárnak a húszéves bérleti szerződések, akkor mi fog történni, hiszen jól ismerjük azokat a módszereket, amelyekkel kijátsszák ezeket a kitételeket, egy példát fogok is majd ezzel kapcsolatban mondani.
A másik csúsztatás, ami gyakran elhangzik önöktől, az a külföldiekkel kapcsolatos. Ismét alá kell húznom, hogy abban a szófordulatban, ahogy ön használja, illetve a miniszterelnök úr szó szerint azt mondta a külföldiek földszerzésére, hogy be van fejezve - nincs, nem is lesz -, ez abban az értelemben igaz, hogyha figyelembe vesszük, hogy átírták a magyar nyelv szabályait, és nem úgy használják a magyar nyelvet, ahogy egyébként a tízmillió hazánkbeli magyar állampolgár ezt használja. Ugyanis a külföldiekre önök az Európai Unión kívüli állampolgárokat értik kizárólag.
Ezért azt szögezzük le, hogy az Európai Unión belüli állampolgárok - magyar, osztrák, dán, és teljesen mindegy, milyen példát hozok - földszerzési lehetőségében különbség nem lesz, ugyanazon feltételeket kell majd mindenkinek teljesíteni, így tehát csúsztatnak, hazudnak, amikor az ellenkezőjét állítják.
A jövőre vonatkozóan is a nagybirtok kérdéskörében folyamatosan kis- és középbirtokok megerősítéséről beszélnek, miközben 1800 hektáros birtokmaximumot határoznak meg, sőt a kiskapukkal most már 2500 hektár környékén járhat, amit össze tudnak harácsolni ezek az illetők, ráadásul az összeszámolást ismét nem tették lehetővé. Nem is lehet csodálkozni, hogy ilyen lett ez a földtörvény, hiszen a gazdák, a magyar emberek véleménye nélkül készült. Azt nekem ne hívja államtitkár úr társadalmi párbeszédnek, ami egy évvel ezelőtt zajlott, és azon törvény kapcsán, amit egyébként már kétszer teljes egészében átírtak, nem is lehetett érdemi társadalmi vita.
Összességében tehát elmondható, hogy a földtörvény a szolgai módon történő megfelelés az EU-s kitételeknek, a gyarmati sorsunk legalapvetőbb példája.
A másik dolog, amit feltétlenül el kell róla mondani, hogy azok a narancsbárók diktálták ezt önöknek, akik egyébként a leginkább haszonélvezői a most fennálló rendszernek, Csányi, Nyerges, Leisztinger és a többiekről beszélek, akik sok-sok tíz milliárd forintot vesznek ki a közös agrárkasszából.
(16.00)
De hogy áttérjek arra a konkrét példára, amit ígértem: Ács, Nagyigmánd, Bábolna, Győr, Gönyű, Tárkány, Kóny, Páli, Csér, Mihályi, Enese, Ikrény - és még egy tucat települést tudnék felsorolni. Tudja, hogy mi a közös ezekben a településekben, államtitkár úr? Azon kívül, hogy mindegyik Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron megyében található, sajnos több közös is van. Ugyanis mindegyiken állami földbérleti pályázatokat írtak ki, vannak viszont érdekességek. Mindegyik helyre, mindegyik területre pályáztak cégek. Mindegyiket egy mosonmagyaróvári ügyvéd jegyezte be, a Lajtának, a Nyerges-birodalom részének egyébként az ügyvédje, “A piszkos tizenkettő” történetét mindannyian jól ismerjük. De ez az ügyvéd egyébként zsebszerződésekben és vadászati mutyikban is komolyan érintett. Tizenhat egyszemélyes céget hozott létre, az ügyvezetők többsége a Nyerges-birodalomhoz köthető, ha éppen nem volt az adott településen megbízható, akkor kerestek. A Polgár-klán, aki a burgonyamutyiban is érintett, szintén részt vett ebben. Egy bankban nyitottak bankszámlát, és a cégjegyzékszám is egymást követő. Tehát teljesen egyértelmű, hogy azzal a szándékkal hozták ezt létre, hogy továbbra is a Nyerges-birodalomhoz tartozzanak ezek a földterületek, vagy amelyek még nem tartoztak, majd oda tartozzanak.
Államtitkár úr, készüljenek az elszámoltatásra, és adjon választ ezekre a felvetéseimre! (Taps a Jobbik padsoraiból.)
