DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, úgy érzem, hogy a kormány, a pénzügyi kormányzat meglehetős presszió alatt és eléggé frusztrált állapotban gyártja ezeket a törvénymódosításokat. Nemrég volt előttünk ugye, az a 100 milliárdos csomag, amelyet Varga-csomagnak neveznek, az államtitkár úr is említette, most itt van egy másik csomag. Ez a presszió, ami érezhető itt, ebben a Házban is meg a szaksajtóban is, a kormány magatartásában is, azt sugallja, azt közvetíti az adófizető állampolgároknak is meg a közügyek iránt érdeklődő választópolgároknak egyaránt, hogy ez a függőségi viszony, ami Brüsszel és a magyar kormány, illetve most már Frankfurt és az Európai Központi Bank meg majd a Magyar Nemzeti Bank között fennáll, nemhogy csökkenne, hanem erősödik.
Ennek tudható be, hogy az a szkepszis, amivel fogadta, fogadja a brüsszeli Bizottság a magyar költségvetési előirányzatokat, megjelenik egy ilyen frusztrált állapotban a pénzügyi kormányzatnál, és újabb és újabb megszorításokra kényszerül. Nem kockáztatja meg, nem merné megkockáztatni azt a helyzetet, hogy ez a bűvös szám, ez a 3 százalékos hiánycél esetleg ne teljesüljön.
Na most, végül is érthető ez, ezt elmondták a bizottsági vitában is, elmondta itt az államtitkár úr is, meg benne van a szaksajtóban is, nincs ebben semmi rendkívüli, azonban így idehozni ilyen törvényjavaslatokat, ahogy ez történt - erre sok utalás történt, nem kívánom megismételni, többségükben egyetértek azokkal az ellenzéki kisebbségi véleményekkel, amelyek ez ügyben elhangzottak.
Kérem szépen, én magam is frusztrált állapotban voltam délelőtt, hiszen tíz órakor még nem tudtam, hogy nekem össze kell hívnom a költségvetési bizottságot, de hírnök jött és pihegve szólt, hogy ilyen kérés érkezett a Fidesz-frakció részéről, oda meg nyilván máshonnan, hogy a költségvetési bizottság a rendkívüli ülésszak első rendkívüli bizottsági ülését tartsa meg azért, hogy ennek a két törvényjavaslatnak zöld lámpát tudjon mutatni.
Bevallom férfiasan, hezitáltam, hogy megtegyem-e ezt a gesztust, hogy összehívom a bizottság ülését azok után, hogy még arról se volt fogalmam tíz órakor, hogy mi a címe ennek a két törvényjavaslatnak (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Szánalmas!) - száma már volt, címe még nem volt, a tartalmát meg végképp nem ismertem. Aztán végül megalkuvó lettem, ha úgy tetszik, és összehívtam; megtehettem volna a Házszabály szerint, hogy nem adom a nevemet egy ilyen nem európai módszerhez, hogy olyan helyzetbe hozom a saját képviselőtársaimat, különösképpen az ellenzéki képviselőtársaimat, hogy fogalmunk sincs, hogy miről fogunk tárgyalni a bizottsági ülésen.
Végül összehívtam a bizottság ülését, mert mi történhetett volna, ha ezt nem teszem? Megvannak a technikák arra, hogy az én akaratom ellenére összehívta volna a többségi része a bizottságnak ezt az ülést, és bevallom őszintén, elnök úr, nem vagyok híve az ilyenfajta ellenzéki magatartásnak, hogy ilyen eszközökkel próbáljak tiltakozni az ellen a magatartásmódszer ellen, ami itt történik, ez nem az én stílusom. Tehát végül is el lehet engem azért marasztalni, meg is történt a bizottság egyik-másik tagja részéről az a kritika - joggal, hozzáteszem -, hogy ilyen helyzetben miért hívtam össze a bizottság ülését. Nos, ezért, de, tisztelt Országgyűlés, olyan mértékű tervszerűtlenség, koordinálatlanság és kapkodás, fejetlenség érződik a kormányoldalon, ami mondhatni, példa nélküli, bár ebben a Házban már három év alatt sok mindenfélét megéltem.
Kérem szépen, Navracsics Tibor miniszter úr vagy miniszterelnök-helyettes úr… - nem tudom, hogyan kell titulálni, mert a levelét miniszteri levélen írta, jóllehet azon nem miniszterként közölte azt a Ház elnökével, amit kért, hanem miniszterelnök-helyettesként. Ezek apróságok, de kifejezik azt a slamposságot, ami a tisztelt kormány munkáját jellemzi. Nos, Navracsics Tibor miniszter úr azt a levelet írta a házelnökhöz június 14-én, tehát pénteken, hogy szíveskedjék meghosszabbítani a parlamenti ülésszakot, a tavaszi ülésszakot, nyúljunk bele, lépjünk be a rendkívüli szakaszba június 21-ig. Pénteken a miniszterelnök-helyettes úr vagy miniszter úr 21-ig kérte a rendkívüli ülésszak meghosszabbítását, és 13 előterjesztést sorolt fel a mellékletben, ami miatt erre szükség van. Ebben a 13-as listában híre-hamva se volt annak a két előterjesztésnek, amit most tárgyalunk. Volt ebben sok minden, izgalmas kérdések, nem utolsósorban a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény, amelynek a módosító indítványáról nem szavazott a Ház, nem tudni, hogy miért - sejtéseim vannak, nem akarom most ezeket itt ismertetni.
A lényeg az, hogy erről a két törvényről még nem volt tudomása a miniszterelnök-helyettesnek pénteken, és ugye, a hét végén történt az, hogy idekerült ez a két törvényjavaslat olyan formában, hogy ma, azaz ma reggel, a délelőtti órákban újabb levelet írt a miniszterelnök-helyettes a házelnöknek, amelyben 28-ig kérte a rendkívüli ülésszak meghosszabbítását azért, hogy ez a két törvényjavaslat még átmehessen.
(19.20)
Ugye, van egy technikai kifutási idő, amire ehhez szükség van. Hát ilyen. Így működik együtt. Nem tudom, tudja-e a jobb kéz, mit csinál a bal kéz, és ez a kapkodás, ez a tervszerűtlenség minek köszönhető. Ezt én nem tudom eldönteni, csak érzékelem és elmondom. Végül is, ebből a kapkodásból, ebből a kapkodásból, ebből a kapkodásból és ebből a kapkodásból az Országgyűlés lekezelése is érződik. Én saját magamra vonatkoztatva is érzem, hogy olyan mértékig lekezeli a saját parlamentjét ez a kormány, hogy ilyen helyzetbe hozza. Nincs idő felkészülni, nem kapunk elég információt, ott kérdezgetünk. Egyébként hozzá kell tennem, hogy a két helyettes államtitkár, aki a bizottság ülésén jelen volt, nagyon böcsülettel helytállt és válaszolt a kérdésekre. Tehát ők személy szerint fel voltak készülve ennek a két törvényjavaslatnak a kommentálására, de nem írták le azokat az információkat, azokat a háttérszámításokat, becsléseket, egyéb összegeket, amikről szó kellett volna hogy essék.
Hát kérem szépen, egy költségvetés alapvetően miről szól? Bevételek és kiadások. Csak az nem volt összeszámolva, összeadva, hogy most akkor mennyi bevételi többletről van szó, és mennyi kiadási többlet van itt a törvényjavaslatokban. Hát, ezek a számítások, ezek az információk hiányoztak, és olyan kérdéseket kellett végül is szóban tisztázni, amennyire lehetett, a bizottsági ülésen, hogy változnak-e a költségvetési főösszegek, azok az előirányzatok, amelyek az ez évi bevételeket célozták, hogyan teljesülnek, mekkora bennük a bizonytalanság, mire nyújtanak ezek fedezetet. Mi van az Országvédelmi Alappal, amiben 100 milliárd forint van, továbbá további 100 milliárd forint a rendkívüli kormányzati intézkedések nevű előirányzatban? Ezek, ugye, ha visszaemlékszünk az ez évi költségvetési törvény általános indokolására, ezeknek a pénzeknek, ezeknek az összegeknek a rendeltetése többek között az, hogy ha rendkívüli események történnének, veszélybe kerülnének a költségvetési célok, akkor a tartalék lenne az a forrás, amivel ezeket a célokat végül is el lehet érni. Ezekről sem voltak információk a törvényjavaslat indokolásában.
Végül is mi a valós probléma, ez elhangzott. A magyar kormány mindenféleképpen meg akar felelni a brüsszeli elvárásoknak, hogy néhány tized százalékkal a 3 százalékos célelőirányzat alatt maradjon. Ez érthető. És miután megvannak azok a veszélyforrások, úgymond, amik ezt a célt veszélyeztetik. Ilyen például az infláció, ami persze más szempontból nagyon jó dolog, hogy csökken, de most éppen a csökkenés az egyik oka annak, hogy kevesebb lesz a bevétele emiatt a költségvetésnek. Vagy a tranzakciós illeték, amiről a sajtóból is tudhatjuk, meg más forrásokból is, hogy lényegesen kevesebb folyik be, mint amennyit a kormány ebből remélt, ezért aztán most emelni akarja a mértéket. És aztán még lehetne sorolni azokat az előirányzatokat, a pénztárgépek bekötésével kapcsolatos késést, és így tovább.
Ezek ismeretében intézkedéseket tesz a kormány. Beruházási alapot hoz létre. Ami önmagában helyeselhető, szakmailag ezzel egyetértek. Annál is inkább, mert olyan előrelépésnek is nevezhető, hogy az egyszeri bevételeket, a rendkívüli bevételeket a rendkívüli kiadásokkal állítja szembe a költségvetés, és megkülönbözteti a folyó kiadásoktól, folyó bevételektől. Ez eddig nem is nagyon volt jellemző a magyar központi költségvetésre. Tehát ez önmagában rendben is van. De ez a lista, ami új mellékletként került a törvényjavaslatba, sokkal több időt, sokkal több elemzést, sokkal több információt igényelne, mint amennyit erről kaptunk.
Itt föl vannak sorolva azok a beruházások fejezetenként, amelyek megkérdőjelezhetők akkor esetleg, ha gondok lennének a hiánycél elérésével. Itt van például a Kossuth tér rekonstrukciójának kérdése, vagy a Pest Megyei Bíróság rekonstrukciója, a Ludovika Campus épülete, a debreceni labdarúgó-stadion, és így tovább, stadionfejlesztések. Ezek mind fontos kérdések, és persze az ember örülne annak, ha ezek mind megvalósulhatnának, a vári rekonstrukció, és így tovább, csak éppen nem tudjuk, hogy mi a sorrend. Mi a fontossági sorrend, melyik az, amit mindenféleképpen meg kell csinálni, és melyik az, ami esetleg elhagyható, merthogy nem lenne rá elég pénz.
Ezt azért mondom példának, mert erre sokkal több idő kellene, hogy ezt meg lehessen vitatni. Azt gondolom, nemcsak az ellenzéki képviselőknek, hanem a kormánypártiaknak is lenne ehhez észrevételük, javaslatuk, hogy mit kellene ezekkel a beruházásokkal kezdeni. Erre semmi idő nincs. Az, hogy itt most egy délután lezavarja az Országgyűlés az általános vitát, és talán még arra sem lesz idő, bár lehetőség elvileg van, hogy módosító javaslatokat tegyen a képviselő ezekhez, de nincs hozzá elegendő információ. Hát most mit lehet módosítani? Hogy a Ludovika Campust vegyük ki ebből a listából? Ezek ilyen mondvacsinált módosító javaslatok lennének.
Tisztelt Országgyűlés! Nekem nosztalgiám van azon idők iránt, amelyek 100-150 évvel ezelőtt jellemezték a magyar költségvetési jogalkotást, amikor az akkori pénzügyi bizottságnak hetek álltak rendelkezésére ahhoz, hogy ilyen természetű javaslatokat megvitasson. Mellesleg addig a plenáris ülés nem is ülésezett, és a pénzügyi bizottság kezébe került a kormánypálca, úgymond, a kormánytól, amikor ő letette a javaslatát. És a bizottságon keresztül lehetett akkor már csak a különböző döntéseket javasolni. Ez az egykori gyakorlat teljes mértékben megfordult, és itt egy ilyen kiszolgáltatott helyzetre, gombnyomogató helyzetre van kényszerítve az Országgyűlés. Tulajdonképpen a kormányoldal, de az ellenzék is, mert ő legfeljebb nemet nyom, de nagyon nem tud belemenni azokba a kérdésekbe, hogy miért nyomta az igent, és miért nyomta a nemet.
Összességében, elnök úr, az a véleményem, és az a Jobbik-frakció véleménye, hogy ezt a törvényjavaslatot így nem lehet támogatni, mert nem szeretnénk a támogatásunkkal azt demonstrálni, hogy így, ilyen módon, ilyen rapid módon és ilyen előkészítetlenül és meglepetésszerűen hozzanak ide törvényjavaslatokat. Ahhoz se szeretnénk hozzászoktatni a javaslatunkkal a pénzügyi kormányzatot, hogy ilyen kevés információval és ennyire szegényes háttéranyaggal jelentkezzenek akkor, amikor a költségvetés megalkotásáról van szó. Tehát nem lehet így törvényt alkotni, tisztelt képviselőtársaim. Meg kellene becsülni az Országgyűlés költségvetési jogát, és tudomásul kellene venni, hogy a közpénzekről ebben a Házban döntenek, és nem a kormány dönti el a közpénzek sorsát. Ő javaslatokat tesz, tervezeteket készít, véleményeket hallgat meg, és utána itt döntenek. Ahhoz meg információkra van szükség. Ezeket önök rendszeresen nem produkálják, nem hozzák ide. Diktátumokat hoznak ide, ezeket nem lehet elfogadni.
Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
