HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azért - ha kérhetem én is - az államtitkár urat nagy örömmel meg tudnánk hallgatni a tekintetben, hogy valóban mi a helyzet a Költségvetési Tanács véleményével.
Én azonban most egy kérdést szeretnék feltenni az államtitkár úrnak. Az előbbiekben Veres János képviselőtársam már szólt erről a kérdésről, amely meglátásom szerint egyáltalában nem parciális jellegű a törvényjavaslat tekintetében. Nevezetesen arról van szó, hogy az állam által átvállalt önkormányzati adósság fejében 7 százalékot kérne vissza az állam a bankoktól, most leegyszerűsítve a kérdést. A kérdésem alapvetően arra irányulna, hogy miből is származik ez a 7 százalék, tehát hogyan sikerült a 7-es számhoz elérkeznünk.
Annak idején, amikor az önkormányzatok adósságkonszolidációja szóba került, akkor a Jobbik álláspontja az volt, hogy mielőtt bármit konszolidálna az állam, noha nagyon nagy szükség van az adósságkonszolidációra úgy általában, nézzük meg, hogy hogyan is adósodtak el ezek az adott önkormányzatok; mi az adósságszerkezetük; melyik adósságelem hogyan keletkezett, miért annyi; miért svájci frankban van vagy miért forintban van, és így tovább. Már csak azért is, mert ezek nagyon fontos és nehéz kérdések. Volt olyan önkormányzat, amely gyakorlatilag úgy több milliárd forinttal növelte a saját adósságát, hogy igazából abból a kötvényből, amit kibocsátott, egy fillért nem használt fel érdemben fejlesztésre, csak rossz ütemben, valakinek a nagyon rossz tanácsára váltotta át az eredetileg forint alapon kibocsátott kötvényét svájci frankra, és nem tette meg azt, amit kellett volna időben, tehát nem próbálta ezt a hibáját korrigálni, amikor látta, hogy hogyan alakulnak a devizaárfolyamok, és - mondom - bármi puskapor ellövése nélkül milliárdos veszteséget könyvelhetett el ez az önkormányzat. Ilyen és hasonló ügyek tekintetében mi követeltük volna, hogy egy vizsgálóbizottság álljon fel, és ezeket a kérdéseket előzetesen tisztázzuk, mielőtt az önkormányzati adósságkonszolidációra érdemben sor került volna. Meggyőződésem, hogy ezen esetekben bizonyos pontoknál igenis ki lehetett volna mutatni felelősséget, emberi mulasztásokat. Ugyanakkor a bankok felelősségét is ki lehetett volna mutatni, hogy hogyan állt elő ez a helyzet.
Maga Lázár János, amikor az Erste Bankkal tárgyalt még 2011 nyarán, azt a rendkívül merész és nagyvonalú ajánlatot tette az Erste Bank felé, hogy az a kétmilliárd forintnyi plusz-árfolyamveszteség, amely Hódmezővásárhelyt érte, osztódjon kétfelé, egy részét, pontosabban az 50 százalékát vállalja az önkormányzat, a közgyűlés, a másik 50 százalékát pedig az Erste Bank úgymond nyelje be. Ezért az Erste Bank annak idején nagyon megsértődött, mondjuk így, nem igazán tudta ezt az ajánlatát a polgármester úrnak hová tenni. De valójában ez az 50 százalék akkor már felmerült. Ezek után itt előttünk egy 7 százalékos javaslat van, ezért nem igazán értem, hogy hogyan lett ennyire szolid ez az összeg. Azt mondják önök, hogy 40-43 milliárd - az előbb itt hangzott el Veres képviselőtársamtól ez az összeg - lenne az, amit így remél a kormányzat, hogy ennyi lesz a befizetés. De mennyi lenne akkor, ha ez az adósságkonszolidáció át lett volna világítva, úgy, ahogy mi kértük volna? Mennyi volt az az abszolút irreális nyeresége a bankoknak, amit az önkormányzatoktól így nyertek? Valóban alul volt finanszírozva az önkormányzati rendszer, senki nem vitatja ezt a problémát, de az, amit nyerészkedtek a bankok ugyanakkor az önkormányzatok ezen szegénysége meg tehetetlensége felett, azért az jóval több mint 40-43 milliárd. Én ezért kérném az államtitkár urat, hogy pontosan indokolja meg nekünk, hogyan is jött ki ez a 7 százalék.
Még egy megjegyzést szeretnék tenni Veres képviselőtársam felé, aki sajnos kiment. Az előbb azt javasolta itt a Háznak, hogy a Kossuth tér rekonstrukcióját itt fejezzük be, ahol van. Könyörgök, hogy ezt ne fogadja meg a Ház, mert az biztos, hogy a világ a csodájára járna, mert én még ilyen parlament környékét sehol nem láttam, akármerre jártam a világban, hogy gyakorlatilag egy szőnyegbombázással lett széttúrva az egész Kossuth tér és környéke. Úgyhogy itt semmiképpen ne hagyjuk abba. Az biztos, hogy ezen beruházás is egy olyan presztízsberuházás volt, amit bár korábban meg kellett volna gondolni, de ha már belevágott a kormányzat, akkor legalább úgy fejezze be, hogy használható legyen a Kossuth tér.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)
