DR. KLINGHAMMER ISTVÁN
DR. KLINGHAMMER ISTVÁN
DR. KLINGHAMMER ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kérdésében azt tette fel az első mondat után, hogy ezt érdemli-e a jövő nemzedéke és az oktatási gárda. Nem ezt érdemli, ebben egyetértek önnel. Első lennék, aki ez ellen tiltakozna. De tisztelettel kérem önt, hogy a nagy filozófus, Croce szavait fogadja meg: az igazság nem a szavakban van, hanem a tényekben. Kérem, ehhez tartsa magát. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Amikor államtitkár lettem, ebben a Házban módom volt már elmondani a legjobb indulattal az általános vitán, hogy néz ki a magyar felsőoktatás helyzete. Emlékszik ön arra, hogy elmondtam, hányan érettségiznek az idén? Emlékszik, hogy elmondtam, hogy mintegy 11 ezren estin és levelezőn érettségiznek, akik nagy valószínűséggel nem kívánnak továbbtanulni? Hogy elmondtam, hogy az érettségizők egyik fele gimnáziumban, a másik fele pedig szakközépiskolában érettségizik, és közülük sem kíván mindenki továbbtanulni? Emlékszik ön arra, ha máshonnan nem, a tanulmányaiból, hogy nagyon sok olyan hallgató, középiskolás van, akinek a manualitása sokkal nagyobb, és a boldogulást az életben nem a felsőoktatásban keresi, hanem szakmunkás kíván lenni vagy egyéb területen kíván boldogulni? Ezt elmondtam!
(15.00)
Azért mondom ezt, mert a 145 ezer, a 110 ezer és a 95 ezer tetszetős szám, elfogadom. De azért nem árt tudni, hogy körülbelül miből válogathatunk.
Elmondtam ebben a Házban, és örömmel üdvözöltem és ezért küzdöttem, hogy állami ösztöndíj legyen, hogy a hallgatók, akik elérik a 240 pontot, itthon tudjanak tanulni és hogy a Diákhitel2 érvényben legyen, hogy senki pénzügyi okok miatt ne maradjon ki a tanulásból, hogy mindenki, aki rendelkezik ezzel, maga választhassa meg, hogy hol tanul. Ezért nagyon sokan mindent elkövetnek. Ön nagyon szigorú, és úgy érzem, hogy a szavaiban inkább egy kicsit hatásvadász. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Szégyen!)
Tudni kell azt is, hogy milyen ösztöndíjak lettek a fiataloknak megítélve, ami a fiatalok rendelkezésére áll. (Közbekiáltások az MSZP padsoraiból: Nem mi! Miről beszél?!) Amikor tehát ön olyanokat mond, hogy bizonytalanságot állandósítunk, tisztelettel megkérdezném, hogy miben bizonytalanok a fiatalok. (Dr. Józsa István: A jövőben!) Elmondtam önnek itt és megkértem, hogy a Magyar Tudomány márciusi számában három tanulmányt olvasson végig, nem olyan idegőrlő munka, és nézze meg, hogy milyen a magyar demográfiai helyzet, és milyen a mobilizáció.
Ki megy külföldre? Tömegesen mennek külföldre a hallgatók? (Folyamatos moraj a kormánypárti padsorokban. - Közbekiáltások az MSZP padsoraiból, köztük: Csődbe megy az összes egyetem! - A miskolci egyetemistákkal kell vitatkozni!) Ez egy állandóan elhangzó állítás, de nagyon szeretném, ha azt az irodalmat, amire hivatkozok, elővennék és megnéznék és nemcsak kurjongatásokkal, hanem valamilyen módon tételesen is bizonyítanák az állításaikat. (Nyakó István: A miskolci egyetemen virrasztanak a diákok!)
A megszorításokról, dolgozói leépítésekről: elárulom, hogy vannak, tudniillik a 62 éves kort elérő kollégáinktól, akik docensek, adjunktusok és úgy szolgálták a magyar felsőoktatást, azoktól megválunk, mert 20 éves a magyar doktori iskola, és nagyon sok kiválóan képzett ember jelentkezik és lép a helyükre. Azért ezt is tudni kell, amikor megszorításokról van szó.
A megszorítások - tény - problémát jelentenek, de ne felejtse el, hogy ebben a Házban ezt is elmondtam: 181 milliárd forint van a magyar felsőoktatásban. (Dr. Józsa István: 121!) Ez körülbelül annyi, mint az előző években volt, és 490 milliárd forintból gazdálkodik a felsőoktatás, mert a jó intézmények nagyszerű pályázatokat nyernek el, és ezzel tudják a jövőt, a mesterképzést, a doktori iskolát biztosítani.
Nem tudok mindenre kitérni, mert az időm lejár, de tisztelettel kérem, a tájékozódás, amire utaltam, legyen fontos szempont azért, mert ön képviselő. És akiket képvisel, megtéveszteni nem szabad, félrevezetni pedig bűn. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) És ne haragudjon, mint volt egyetemi tanár, ezt visszautasítom! (Taps a kormánypárti padsorokban.)
