BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Volt alkalmunk meghallgatni Pintér Sándor belügyminiszter úr beszámolóját a védekezésről, amikor még nem láttuk, hogy végül is ilyen megnyugtató módon halad le a Dunán minden idők legnagyobb árhulláma. A Jobbik nevében én sem tudok elsőként mást tenni, mint megköszönni mindenkinek a munkáját, a hivatásosoknak, akik teljesítették azt, amire felesküdtek, a kormánynak, amely az irányítás feladatát jól ellátta, és mindenekelőtt az áldozatkész magyar embereknek, akik akár egyénenként, akár civil szervezetként álltak helyt a gáton. Hadd mondjam el, hogy ebben a feladatban még a politika által olyannyira kitagadott gárdistákat is örömmel fogadták, a segítségüket ebben az összefogásban. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
Azonban most, amikor sikeresen túljutottunk ennek az árhullámnak a lehaladásán - és még egyszer kifejezzük a köszönetünket -, a jövővel is talán el kellene kezdeni foglalkozni. Részben azért, mert a klimatikus körülmények megváltozása miatt úgy tűnik, hogy lehet, hogy gyakrabban számíthatunk ilyen kiszámíthatatlan mértékben természeti csapásokra és ilyen mértékű árhullámra. Hogy az árhullámból ne legyen árvíz, egyrészt persze az a rutin, az a gyakorlottság, amire szert tettek most a hivatásosok, a segítők, ez legközelebb nyilván kamatozhat, de talán nem ezt kellene a fő célnak tekintetünk, hanem azt kellene áttekinteni, hogy milyen módon lehet azt megelőzni, hogy egy ilyen árhullám ne okozzon árvizet. Vagyis ha összeszámoljuk az elmúlt talán tíz évben azt, hogy mit kellett költeni az árvízi katasztrófavédelemre, majd a károk elhárítására és ezt összeadjuk, akkor közgazdaságilag nyilvánvalóan az tűnik megfelelőnek, ha egy nagyon erőteljes gátépítési programba kezd a kormány. Tudjuk, hogy ennek egy egyszeri összegét előteremteni nem könnyű, de mégis a jövőt nézve ez lenne a legfontosabb feladat.
Ennek kapcsán hadd térjek ki egy olyan tabukérdésre, amit itt a Jobbik nevében többen, Vona Gábor mint frakcióvezető, Kepli Lajos szakpolitikus többször felvetett: ez a Duna vízlépcsőzésének a kérdése. Ez egy olyan politikai tabuvá vált, miután elhangzott annak idején a Dunaszaurusz, és nyilvánvalóan sokan mindegyik pártban ma az identitásukat abból az időszakból eredeztetik, amikor ez volt az igazi fellépés a kommunista rendszer ellen; de talán ennyi évtizeddel ezután a politika által rárakott guanót erről a szakmai kérdésről valahogy le kellene vakarni, mert mértékadó elemzések is arról szólnak, hogy amennyiben a vízlépcsőzés megvalósult volna vagy megvalósul, aminek természetesen nem energetikai főszerepe van, eleve ennek az árvízvédelem, a hajózás, sőt ökológiai céljai voltak, akkor sokkal kevesebb erőfeszítéssel, sokkal kevesebb kárral lehet egy ilyen típusú árvizet is megoldani. Ezért a Jobbik azt javasolja a kormánynak, hogy tegye meg azt végre, hogy kizárólag szakmai alapon ezt a kérdést igenis merje megvizsgálni, és ne dogmatikusan zárkózzon el ennek a kérdéskörnek az érdemi megvizsgálásától.
Amikor politikusok ilyen típusú kérdésben félnek attól, hogy a szakértőkre bízzák magukat, mert a politikai hozam áll előttük, hogy vajon a társadalom hogy fogadja az ilyen típusú megváltozott döntést, hadd mondjam el önöknek, hogy az Index hírportál szerint a következő kérdésre, hogy “ön szerint kell-e a vízlépcső a Duna magyarországi szakaszán?”, a következő válaszok érkeztek: igen 5918; nem 654; kell, de nem Nagymarosra 735. Nem a közvéleménynek kell ezt a kérdést eldönteni, csak azzal biztatom önöket, hogy merjék a kérdést szakmailag megtárgyalni, mert a társadalomban, úgy látszik, megvan erre a fogadókészség.
Még egyszer köszönet mindenkinek, aki részt vett ennek az árvízi elhárításnak az eredményes munkájában, és próbáljunk a jövővel egy ilyen léptékben is foglalkozni.
Köszönöm. (Taps a Jobbik és a Fidesz soraiból.)
