PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Miközben folyik a takarítás, a kárfelmérés, most, hogy levonult az eddigi legveszélyesebb és leghatalmasabb árhullám a Dunán, most, hogy fél szemmel ismét a naptárra tudunk nézni, azt látjuk a normális kerékvágásba visszatérő hétköznapokban, hogy emléknapok sorjáznak a kalendáriumban előttünk.
Itt van az ’56-os mártírok emléknapja, a magyar függetlenség napja és a szabadság napja. Mindhárom a magyar önrendelkezés és szuverenitás egy-egy fontos, jelképes eseménye.
Tegnap volt ugye Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 55. évfordulója, az ’56-os forradalom és szabadságharc hőseinek, vértanúinak újratemetése 24 évvel ezelőtt történt meg, milliók látták, emlékeztek a Hősök terén. És ezen a héten van nemzeti emléknapunk, június 19-e is, a magyar függetlenség napja. Ez a nap szintén történelmi fordulópontot jelentett 22 évvel ezelőtt, 1991. június 30-án fejeződött be hivatalosan a szovjet csapatok kivonása Magyarországról. Ez a dátum a szabadság napja, de a szovjet alakulatok távozása csaknem két héttel korábban megtörtént. Sokan emlékszünk, az utolsó szovjet katona, Silov altábornagy integetett a záhonyi határátkelőnél: “daszvidanyja!”, országszerte megszólaltak a harangok, és ezzel véget ért Magyarország több mint negyvenhét éves folyamatos katonai megszállása. 1944. március 19-e óta, negyvenhét éven át állomásoztak idegen katonák Magyarország területén.
És bár az alaptörvény Nemzeti hitvallása úgy fogalmaz, hogy hazánk akkor elveszített önrendelkezésének a visszaállítását ’90. május 2-ától, tehát az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk, és az új demokrácia kezdőnapja is ez, az alkotmányos rend kezdete is ez, a történelmi távlatból ma is az érzékelhető, hogy bizony az elnyomás és a visszarendeződés veszélye mindaddig ott volt, amíg a szovjet katonák itt voltak Magyarországon, amíg meg nem történt, ahogy akkor mondtuk, hogy “ruszkik, haza!”.
Azonban az ország cselekvését csak nem húsz éven keresztül akadályozta elsőként is a gazdasági-pénzügyi adósság, az öröklött adósság, majd pedig az európai intézményeknek és a nemzetközi szervezeteknek való túlzott megfelelés, a szolgalelkűség. És hiába tartotta féken az államadósságot ’98-2001 között a polgári kormány, a szocialisták aztán hitelekbe verték az embereket, és túlzott engedményeket tettek az európai csatlakozás során, az önrendelkezés rovására.
Szintén az alaptörvény szerint, tisztelt képviselőtársaim, Magyarország ugyan az Unióban nemzetközi szerződés alapján eredő egyes hatásköreit a többi állammal közösen az Unió intézményei útján gyakorolja, de van egy kitétel, hogy az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához, és a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig, csak addig a mértékig, addig, és nem tovább. Nem tovább az IMF-ig, nem tovább az európai diktátumokig. De a bankadóig igen, a multiadókig igen, a rezsicsökkentésekig igen. Nem tovább az értékek relativizálásáig, és nem tovább a fiskális unióig, viszont a keresztény értékek, a család védelméig igen. A mi szabadságunk tehát elismeri a keresztény értékek fontosságát, társadalmunk alapja továbbra is a család, szemben az európai fősodorral.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az az akarat, amelyet kinyilvánítottunk az elmúlt három évben, ezekben a napokban további eredményt hozhat, ha megszüntetik a Magyarország ellen folyó túlzottdeficit-eljárást. És ha igen, akkor lassan ideje elgondolkodnunk azon, hogy mit kezdünk azzal a nemzeti mozgástérrel, amit a magyar kormány és a magyar emberek együtt teremtettek meg az utóbbi három esztendőben. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a KDNP soraiban.)
