PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap ünnepeltük az apák napját. Ez az egész világon ünnepnap, Magyarországon június harmadik vasárnapján tartjuk. Úgy száz éve kezdték el ünnepelni ezt az ünnepnapot, lényegében az anyák napja párjaként, nyilván az apai szerepet ünnepeljük ilyenkor, az apák ajándékot kapnak, és remélem, képviselőtársaim is így voltak ezzel tegnap.
Ha nem, akkor mégis folytassuk azzal, az apák napja történetével. Amerikába vezethető vissza, egy bizonyos Sonora Dodd volt az ünnep kezdeményezője. Az édesapja háborús veteránként egyedül nevelte fel őt és öt testvérét. A hölgy azt gondolta, hogy édesapja emlékére szép volna egy ilyen nap. Amikor pedig az anyák napját bevezették, akkor ez ösztönözte őt arra, hogy kijelölje a napot, mégpedig az édesapja születésnapját, csakhogy nem lettek készen az előkészületekkel, a szervezés lassan zajlott, és ezért nem június 5-e, hanem június harmadik vasárnapja lett végül is az ünnep, hát így örököltük mi meg ezt. Lényegében 1910 óta, mert akkor annyit írtunk, három amerikai elnök vette pártfogásába a napot, mígnem Richard Nixon idejében, 1972-ben hivatalos ünnep lett.
Mindemellett az apák napját világszerte különböző időpontokban ünneplik. Nálunk június harmadik vasárnapja, de a katolikusoknál Szent József, tehát március 19-én, és ez így van Európában a déli államokban, Olaszországban, Svájcban, Portugáliában és még Andorrában is. A legtöbb helyen, például az angolszász kultúrkörben az a gyakorlat, ami nálunk. Annyi még érdekes Angliában, hogy pontosan kilenc hónappal van az anyák napja előtt, ami azért jelzésértékű.
Na, és ezzel a lényegnél vagyunk, tisztelt képviselőtársaim, mert amikor az apákat ünnepeljük, az egyik szülői szerepet ismerjük el, és ez bizony felveti a kérdést, hogy az apákon keresztül lehetséges-e valamilyen módon támogatni a gyermekvállalást. Hiszen többen vannak gyesen, gyeden apák is, példának okáért nem ismeretlenek az olyan elképzelések, amelyek a felsőoktatásban való jogviszonyt képzelnék el nagyobb mértékben megjeleníteni a családtámogatások kiszámításánál, és ha ez így lehet a nők esetében, miért ne volna így kiterjeszthető a férfiakra, az apákra, vagyis azt az időszakot, amikor az apa a felsőoktatási intézményben nappalin tanult, a születést követő juttatások megállapításánál munkaviszonynak lehetne tekinteni. Vagy olyan is felmerült már, hogy például a felsőoktatásban tanuló szülők gyerekének születésekor az őket terhelő diákhitelekből valamennyit elengedjenek. Ez indokolt volna a családban a gyerekkel együtt élő apák számára is, mégpedig azért, mert a különböző kutatások azt mutatják, hogy a gyermekvállalásnak az is jelentős akadálya, hogy a férfiak huzamosabb ideig tartózkodnak a gyermekvállalástól, nekünk ugyanis nem ketyeg oly mértékben a biológiai óra, és ez kevésbé tolja a családalapítás felé a férfiakat. Ha a leendő apák is kapnának valamilyen lehetőséget ilyen hiteltámogatásra, akkor nyilván ez segítené a demográfiai programot, és nemcsak a nőket ösztönözné, vagyis úgy is lefordíthatjuk a dolgot, hogy a születésösztönzés ne csak a nőket preferálja, hanem a két nem közötti ellentét felerősödését is védje ki, hiszen a leendő anya sokkal erősebben akarná a gyereket, mint az apa ebben a helyzetben, és ez újabb akadályt telepítene a családok életébe.
Végül még egy példa, hogy az apák is kaphassanak lehetőséget arra, nyilván a nőkhöz hasonlóan, hogy ha a gyermekükkel otthon maradnak, akkor továbbképezhessék magukat, mert ez a jelenlegi rendszerben a munkaadók számára nem biztosított.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az anyák napját május első vasárnapján ünnepeljük, és ha a család napja május 15-én van, akkor ünnepeljük meg ezentúl május után júniusban a harmadik vasárnapon az apák napját is.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
