DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 2., 4. pontjához szeretnék szólni néhány gondolatot. Ezek összefüggő ajánlási pontok, és erről volt lényegében eddig is szó a törvényjavaslat részletes vitájában.
Ambivalens érzéseim vannak, mert - hogy röviden fogalmazzak - sem a kormány javaslatában szereplő megoldás ebben a formában, ahogy előterjesztették, sem a módosító javaslatban szereplő megoldás végül is nem tetszik. Az önmagában jó dolog, azt gondolom, szakmai szempontból mindenképpen üdvözlendő, hogy egy beruházási alap jön létre, amelyben megkülönböztethetjük költségvetési jogi szempontból a rendes bevételektől a rendkívüli bevételeket, a folyó kiadásoktól a rendkívüli kiadásokat. Ez mindenképpen egy szakmai előrelépés, azt gondolom. Az már vitatható, hogy mik kerültek ebbe a listába, a beruházáscsoportba, de azt gondolom, hogy ezt áttekintették, tehát nekem nincs okom és alapom firtatni, hogy vajon teljes körű-e ez a lista. Feltételezem, hogy igen.
Azzal viszont nagyon nagy gondom van, ezt a bizottsági vitában is elmondtam, hogy hiányoznak azok az információk, amelyek ismeretében felelősséggel lehet arról dönteni, hogy vajon ezek a beruházások már kényszerpályán vannak és mennyibe kerülnek, milyen költségvetési előirányzatok kötődnek ezekhez, amelyeknek esetleges túllépése esetén csak akkor finanszírozható tovább a beruházás, ha rendkívüli bevételekre lesz képes szert tenni a kormány, mondjuk, privatizációs bevételekből vagy más csatornákból.
(13.10)
Ezek az információk hiányoznak, így erről dönteni rendkívül nehéz. Ez a gondom az MSZP javaslatával kapcsolatban is. Nem hiszem, hogy Veres képviselőtársam komolyan gondolta volna azt a javaslatot, hogy a Kossuth téri rekonstrukciót le lehet állítani. Ez olyan helyzet, mint amikor egy repülőgép elindul a célállomásra, aztán valahol a fele úton kiderül, az üzemanyag ahhoz már kevés, hogy visszatérjen a repülőtérre, ezért valahol le kell szállnia. Énszerintem ezt józan megfontolások miatt be kell fejezni. Ezt nem finanszírozni és leállítani teljes képtelenség, szerintem ezt önök sem gondolták komolyan.
Ami meg a többi javaslatot illeti: a stadionokról vitatkozni megérne egy misét, elnök úr. S hogy megint felidézzem, nem először és tán nem is utoljára azokat a régi szép időket, amikor ilyen kérdésekről a képviselőház pénzügyi bizottsága részletes, beható szakmai vitát folytatott, ahol megítélték, hogy kell-e ilyen vagy nem. Hol beszélt erről a Magyar Országgyűlés? Sehol! Ide vannak téve elénk különböző, önmagukban nyilván fontos beruházási előirányzatok, de nem tudjuk, hogy ezeket vajon érdemes-e támogatni vagy miként vélekedjünk ezekről. Nem sorolom, hogy melyek ezek, de idetartozik a Ludovika Campustól kezdve a stadionokig sok minden.
Viszont szeretném felhívni egy olyan körülményre a figyelmünket és államtitkár úr figyelmét is, hogy van itt egy fontos intézmény, amelynek a feladatkörébe tartozik az ilyesfajta vizsgálatok elvégzése, és ez az Állami Számvevőszék, amely a róla szóló törvény szerint ellenőrzi a költségvetési kiadásokkal járó beruházási előirányzatok célszerűségét. Ez egy nagyon szerencsétlen megfogalmazás, mert a célszerűséget a szakmában nem szokták ellenőrizni. Nem számvevőszéki kompetencia annak megítélése, hogy célszerű-e a Kossuth téri rekonstrukció, célszerű-e a debreceni Nagyerdőben stadiont építeni. Ez gazdaságpolitikai döntés, ami vagy országos szinten születik, vagy más szinten. Ez nem számvevőszéki kompetencia. A törvényben ez rosszul van, de más is rosszul van, már többször elmondtam, hogy ez egy nagyon rossz törvény, de benne van. Akkor végül is meg kellene kérnie a Számvevőszéket a kormánynak, hogy szíveskedjék ezeket a beruházásokat megvizsgálni, vagy ezek közül néhányat megvizsgálni, és hozza olyan helyzetbe az Országgyűlést és a kormányt, hogy vajon célszerű-e - ha már így fogalmaz a törvény - ezeket a beruházásokat megtartani, befejezni, esetleg célszerű-e leállítani. Én nem tudom, egyikünk sem tudja, mert nem vagyunk olyan helyzetben, nincs hozzá elegendő információnk.
Két olyan lehetőség van, ami alapján a Számvevőszék rábírható arra, hogy vizsgálatot végezzen, túl azon, hogy az elnöke maximális önállósággal dönt arról, hogy mit vizsgáltat, milyen módszerekkel vizsgáltat, mikor vizsgáltat és így tovább. Az egyik az Országgyűlés. Nekem volt egy-két kísérletem arra, hogy országgyűlési határozatot fogadtatok el annak érdekében, hogy a Számvevőszék bizonyos feladatot végezzen el. A parlament ezt nem fogadta el. Nem hiszem, hogy teszek még ilyen kísérletet, mert elég reménytelen próbálkozás. Viszont van a kormány. A kormány felkérheti a Számvevőszéket arra, hogy szíveskedjék ezt megnézni. Hozzáteszem, a Számvevőszék nem köteles eleget tenni a kormány esetleges ilyen felkérésének, de ismervén azt a kapcsolatot, ami a Számvevőszék elnöke és a legnagyobb kormánypárt elnöke között van, nem hiszem, hogy nem tenne eleget egy ilyen kérésnek.
Nos, ha lennének ilyen vizsgálatok, mint ahogy nincsenek, akkor sokkal inkább világos lenne előttünk, hogy szükség van-e ezekre a beruházásokra vagy nincs szükség, ha elhagyható ezek közül bármelyik, akkor melyik hagyható el. Ékes képviselő úr, aki közben elment, azt mondta, hogy a miniszter rangsorol. És milyen szempontok alapján? Milyen információk alapján? Ki mondja meg neki, hogy mit tegyen előre? Melyiket fogja elhagyni? Mit fog befejezni? Ezek bizonyos ponton nem lesznek szakmailag kellőképpen alátámasztva, ezért önkényesnek mondhatók majd, és politikai szempontból is nyilván támadhatók lesznek.
Van itt olyan probléma - és ezzel befejezem, elnök úr -, hogy ismervén a beruházások természetét, különösképpen a nagyberuházások természetét, az a jellemző tulajdonságuk, hogy egyik sem hozható ki annyi pénzből, amennyivel megtervezték. Nagyon nagy valószínűséggel ezek közül nagyon sok nem fog annyi pénzből megvalósulni, hanem többől fog megvalósulni. Ebből a szempontból előrelátó ez a kormányjavaslat, hiszen próbál fedezetet teremteni arra, hogy ha majd több lesz a kiadás, akkor legyen hozzá forrás, de félő, hogy ezek rangsorolása nem egyértelmű szakmai kritériumok alapján, hanem valami más megfontolás alapján fog megtörténni, és megint csak majd a politikai viták középpontjába kerülnek ezek a kérdések, miközben azt gondolom, hogy az ország gyarapodása szempontjából mindegyikre szükség lenne. Legalábbis amennyire én ezt laikusként meg tudom ítélni, semelyikre sem tudnám azt mondani, hogy ezt nem kell befejezni, ellentétben az MSZP javaslatával, de nem tudom igazán megvédeni azt, amit gondolok. Csak azt látom, hogy ezek fontos javaslatok, fontos elképzelések, a nemzet gyarapodik általuk, az állami vagyon növekszik, ezért ezeket meg kell csinálni, de a pénzügyi összefüggéseket sajnos nem lehet világosan látni.
Ezért aztán én sem az egyik, sem a másik javaslatot nem tudom igazán jó szívvel támogatni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
