ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látom, a tegnapi és a mai bizottsági ülésen, sőt mi több, az általános vitában sem volt kérdés magának a beruházási alapnak a létrehozása, ezt a Jobbik részéről is és az MSZP részéről is tulajdonképpen támogatták, kifejezték az alaphoz hozzászólók a véleményüket. Nem vitatkozom, a bizottsági ülésen is elég széles vita alakult ki a beruházások esetleges leállítása, a prioritásrendszerük kialakítása és a rangsorolásuk között. Úgy látom, képviselőtársam, azért a beruházások döntő többsége, amelyek állami beruházások, a költségvetésnek bizonyos mértékig tárgya volt, tehát az összeg szerinti tárgya volt. A másik oldalon pedig a költségvetési bizottsági ülésen is pró és kontra itt most nem a politikai részre szeretném kihegyezni azt, amit Veres János képviselőtársam elmondott, hogy a Kossuth tér beruházása milyen jellegű. Azt hiszem, ha egy ország legszebb épülete és annak a környezete, tehát a legszebb épületének a környezete úgy néz ki, ahogy az elmúlt időszakban a Kossuth tér kinézett, akkor ez riasztóan hat akár a turisták részére is. Van egy csodálatos épülete ennek az országnak, a világ egyik legszebb épülete, és maga a környezete olyan, hogyha egyszerűen csak azt nézi a turista, akkor ledöbben azon a látványon, amilyen környezet tulajdonképpen a Kossuth téren fogadta, a környező utak kérdése is.
Tehát azt mondom, és nem véletlen, hogy a turisztika területén is azért az elmúlt időszakban Magyarországon jelentősen megnőtt a vendégéjszakák száma, jelentősen megnőtt a turisták száma, jelentősen megnőtt az ebből adódó fogyasztás mértéke is, és ha olyan miliőt tudunk kialakítani a Parlament környezetének, amely még vonzóbbá teszi magát, hiszen ma Magyarországon az egyik leglátogatottabb épületről van szó, akkor ez a költségvetés szempontjából is a későbbiek folyamán többszörösen meg fog térülni, mert akkor nemcsak az épületre, hanem magára a környezetére is kíváncsiak lesznek az emberek, és sokkal több időt töltenek majd el, mint amennyit egyébként előtte.
Pont az előbb volt arról szó, hogy leálltak Magyarországon a beruházások. Tisztelt Képviselőtársam! Azért ha azt nézzük, hogy az elmúlt időszakban a kormány az európai uniós forrásokból milyen mértékű nagyságrendben próbált a hazai kis- és középvállalkozások számára uniós forrásokat biztosítani, akkor a 2010-es évek előtti időszakhoz képest egy hatalmas ugrás következett be. Ezt ön is nagyon jól tudja, hisz az Európai Unió felé a költségek, uniós források egy bizonyos százalékát kötött formában és annak a kötöttségén belül lehetett felhasználni. Szerencse az, hogy a kormánynak sikerült olyan megállapodásokat elérnie az Európai Unión belül, hogy bizonyos tételeket másra is lehessen használni, és azt elsődlegesen a hazai kis- és középvállalkozások irányában próbálta meg elmozdítani.
(13.00)
Szeretnék még egy érvet felhozni, amit Veres János pont az előző napirendhez kapcsolódóan az elején mondott el. Nem az IMF, hanem az Európai Unió követelte meg azokat a követelményeket önöktől annak idején, ami alapján bizonyos forrásokat befagyasztottak, zároltak, vagy adott esetben a szociális kiadások területén, a gyes, gyed kérdésénél kurtítottak, vagy a 13. havi nyugdíjak kérdését úgy kezelték, ahogy kezelték. De felteszem a kérdést: az IMF adta volna-e a hitelt, ha adott esetben az Európai Unió a maga részéről úgy látja, hogy ezeket a követelményeket az akkori kormány nem hajtja végre? Nem adta volna, hisz párban mozog az Európai Unió az Unión belüli IMF-hitelek kihelyezésével kapcsolatosan. Tehát itt valóban az államtitkár úrnak teljes egészében igaza van, mert annak volt egy felára, volt egy kamata, plusz még egy felára, bizonyos mértékű megszorításokat annak fejében végre kellett hajtani, az IMF ezt a hitelt úgy adta. A másik pedig az, hogy a hitelkonstrukción belül is az első évben 4,5 százalékra adta az IMF a hitelt, de utána ez növekvő tendenciát mutatott, képviselőtársam. Ezt ilyenkor kellőképpen ki tetszenek hagyni ebből a kérdéskörből.
A prioritás kérdésében is, ahogy Varga Mihály miniszter úr reggel mondta… - hisz ön is hivatkozott a bizottsági ülésen a miniszter úr által rádióinterjúban elmondottakra, úgy mondta ön is, hogy 120 milliárdra teszi magát ezt az egész csomagot. Ezt mondta a miniszter úr is, nem 120-at, 110-et mondott egyébként, de elmondta a miniszter úr is, hogy a harmadik csomagot, tulajdonképpen a beruházások prioritásai sorrendjének a kérdését a miniszter fogja eldönteni, ha szükség lesz rá. De a miniszter úr is hangsúlyozta a rádiónyilatkozatában, valószínűleg egy időben jöttünk fel Pestre a parlamenti vagy a bizottsági ülésre, én is hallgattam, ő is úgy fogalmazott, hogy nem szeretné, ha adott esetben ezekre sor kerülne, mert az a legrosszabb, ha egy megkezdett beruházást leállítanak, és adott esetben a folytatásának vagy befejezésének a kiléte bizonytalanná válik. Mert belefordítottunk, belefektettünk egy csomó forrást, és onnantól fogva, ha ott egy hihetetlen mértékű állagromlás következik, akkor sokkal többe fog kerülni utána újraindítani és adott esetben azokat a hibákat kijavítani.
A másik pedig az, hogy a Kossuth téri beruházásnál sem ön, sem én nem tudjuk, hogy a szerződés alapján jelenleg a kivitelező mekkora hányadát végezte el a munkának. Ezt ön sem tudja. Ha visszaemlékezik annak idején az autópálya-építésekre, lánctartozásokra és egyéb ilyen dolgokra, én nem szeretném, ha adott esetben Magyarország még egyszer ilyen dologba belefutna, de van egy kivitelezési folyamat, egy ütemezés, és az ütemezésnek vannak pénzügyi lehívási módjai, egy összegkeret. Nem tudjuk, hogy a belső szerződésen belül adott esetben mekkora munka után milyen nagyságrendet tud maga a vállalkozó érvényesíteni. Azt a folyamatot, amikor egy bontást elkezd, az alapozást elindítja, ezeket is össze kell rakni, és akkor van egy keletkező kár a vállalkozó számára, ha a beruházást leállítanák, mert a felvonulástól elkezdve minden az égvilágon mind rászámítódik, fogalmazzunk úgy, magára a beruházás tényére. Nem véletlenül hangsúlyozta a miniszter úr is a riportban, hogy ez az utolsó esetleges lépés, amikor arra sor kerülhet, hogy mérlegeljék pontosan, mely beruházások azok, amelyeket le kellene állítani. Azt hiszem, egy miniszternek meg kell adni azt a jogot és lehetőséget, hogy elsődlegesen ő mérlegeljen a költségvetés szempontjából is, valamint a beruházás elvégzett mértéke és annak az állapota felől is.
Azt hiszem, a budai oldalon lehet látni egy hotelt, amit annak idején nem is tudom, ki kezdett el. Hány évig ott állt teljesen befejezetlenül? Milyen csúnyán nézett ki az az épület! Lehet, hogy jelen pillanatban is úgy áll, nem is figyeltem egyébként, ezelőtt körülbelül tíz évvel lett elindítva, és valaki elfelejtette befejezni. De lehetne egy csomó országot mondani, ahol rengeteg elkezdett beruházást félbe-harmadába otthagytak, utána meg egyrészt esztétikailag sem jó, másrészt pedig pénzt öltek bele, majd utána az égadta világon nem került megvalósításra. Ez a legnagyobb kár egyébként, ezek a nagy károk, ha egy megkezdett beruházást adott esetben nem tudnak kellőképpen végrehajtani, pontosan ilyen döntési sorozat miatt.
Még egyszer szeretném alátámasztani azt, amit Nyikos elnök úr is a bizottsági ülésen beadott. A bizottság teljes egészében elfogadta a határidő-módosításokkal, a nem állami iskolákkal kapcsolatosan. Tehát szeretném ezt megerősíteni, és azt is megerősíteném, amit Herman képviselőtársam a Kavosszal közösen nyújtott be tulajdonképpen kölcsön-, hitelszerződés kijelzésének eredéséből és annak a támogatásából... - tehát a bizottság mindkét előterjesztést egyhangúlag elfogadta.
Ezeket az érveket szerettem volna felhozni. Nem a politikát keresem egy beruházásban, hanem egy beruházásnak van egy fejlesztési volumene, egy beruházásnak hosszú távon van egy célja, annak vannak kihatásai, és ha itt a stadionokról van szó, nézzenek már körül: Európában nincs olyan ország, még a legszegényebb országnak is van egy valamire való stadionja. Magyarországon tulajdonképpen az sincs. Tehát szomorú vagyok, amikor arról beszélünk, hogy ép testben ép lélek, a fiatalok testnevelése és sportolási lehetősége, de ha megnézzük az olimpiákat, világbajnokságokat, Európa-bajnokságokat, még ilyen nehéz körülmények között is, tehát fogalmazzunk úgy, épületek hiánya ellenére, stadion nélkül is tulajdonképpen világraszóló eredményeket érnek el a magyar sportolók. Erre viszont büszkének kell lennünk. Ahhoz, hogy valóban ezek az eredmények tudjanak fokozódni, az, hogy most hol végzik azt a beruházást, képviselőtársam, teljesen mindegy. Lényeg az, hogy legyenek intézmények, legyenek stadionok, ahol tényleg valóban a sportolni vágyók, akár a tömegsport területén vagy akár hivatásos sportolók, vagy adott esetben olyan sportolók, akik Európa-, világ- és nemzetközi viadalokon vesznek részt, legalább normális körülmények között tudjanak készülni.
Azt hiszem, az elmúlt időszakban lehetett tapasztalni azt is, hogy voltak olyan sportegyesületek, ahol olimpikonok nevelkedtek fel, és olyan gyalázatos körülmények között kellett, azt lehet mondani, az edzéseiket, öltözésüket, szociális háttereiket tulajdonképpen rendezni, ami nem méltó ahhoz az eredményhez, amelyet a világban, világbajnokságon, nemzetközi eredményekben és olimpiákon is elértek. Ezért mondom: nem véletlenül mondta a miniszter úr, hogy az utolsó fázis adott esetben, ha tényleg olyan helyzetbe kerülne az ország, hogy a beruházások leállítására lenne szükség.
Köszönöm szépen.
