GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A módosító javaslatok tekintetében hat dolog köré csoportosítanám a mondandómat.
Az első, ami az előttem szóló képviselőtársam által megfogalmazásra került: lehet, hogy a Költségvetési Tanács álláspontját és véleményét szigorúan vettem, ha a fő számok tekintetében változások nem következnek be direkt módon, akkor nem kell csatolni, de hogy az nagymértékben segíti az eligazodást és a felelősségteljes képviselői döntés meghozatalát, ebben kétségem sincs. Ez a véleményem tegnap estéről ma reggelre, ma délelőttre sem változott meg. Ilyen értelemben még egyszer megerősítem, hogy én személy szerint nagyon fontosnak ítéltem és tartottam volna, hogy amikor tegnap délelőtt 10 órakor hozták be a Ház elé ezt a törvényjavaslatot, amikor kora délután általános vitára került, akkor legalább a Költségvetési Tanács véleményét, álláspontját ismerhettük volna.
Nagyon fontosnak tartom azt a kitételt, amelyről Veres János képviselőtársam szólt; azt a kitételt, hogy akár a személyi jövedelemadó, akár az egészségügyi hozzájárulás tekintetében a visszamenőlegesség megszüntetéséről gondoskodnak a módosító javaslatban. Itt egy picit képesek voltak önmagukat felülírni, bár az elmúlt három év tapasztalásai egyéb más ügyekben a visszamenőleges szabályozás vonatkozásában több helyen tetten érhetők, és nem az emberek javára, hanem alapvetően az emberek kárára. Most e vonatkozásban egy pici korrekciót tettek, de ezzel semmi pozitívumot nem adtak az embereknek, azért ezt szeretném rögzíteni, hanem azt a negatívumot, amit szerettek volna érvényesíteni, azt vitték nullára. Úgyhogy ezt eredménynek még nem tekinteném. Az a szégyen, hogy egyáltalán a törvényjavaslat tekintetében megint olyat hoztak a Ház elé a tegnapi nap folyamán, ami visszamenőleges vonatkozásban az embereknek nem javát, hanem kárát szolgálta volna.
Nézzék, mindegy, hogy miről beszélünk, a telefonadó kérdésköréről vagy épp a tranzakciós illeték dolgáról, egy szó mint száz: ezek a költségek mind-mind áthárításra kerülnek.
Önök ezt nagyon jól tudják, megtapasztalták egyéb más, korábbi kivetett terhekből fakadóan, energetikai különadó, kiskereskedelmi különadó, sokfajta különadó vonatkozásában, hogy hogyan és miképpen köszönt az vissza a mindennapjait élő ember számára, nemcsak az egyes embereknek, hanem nyilván a vállalkozásoknak is.
Önök mindig a mikro-, kis- és középvállalkozásokat emlegetik, aztán a törvénymódosítások, a törvényi előterjesztések meg azt mutatják számomra, hogy mindig olyan intézkedéseket hoznak, amelyek őket szorítják meg. Jelesül itt is, most is, akár a telefonadó, akár a tranzakciós illeték tekintetében nézzük a dolgokat. Azt hiszem, az a logika, ami gyakorlatilag arról szól, hogy a nem magánszemélyek tekintetében az eddigi havi 2500 forintos mértékről 5 ezer forintra emelkedik a felső limit értéke a telefonadó tekintetében, ez abszolút módon, legkiváltképp a legkisebbeket, a mikro- és kisvállalkozásokat szorítja meg. Nem részletezem, de ugyanez igaz az SMS-ek tekintetében, 2 forintról 3 forintra, 50 százalékos mértékkel emelik a fix díjakat és a 2 forint/percenkénti, megkezdett percenkénti költségeket is, miközben a körülöttünk levő országokban pedig olyan folyamatok zajlanak telekommunikációs és egyéb más ügyek vonatkozásában, ahol a költségek szűkítésére kerül sor. De ha a tranzakciós illeték kérdéskörét nézzük e tekintetben, akkor is azt kell mondanom, hogy alapjaiban megint csak a kisvállalkozások azok, akik elszenvedik főleg, és azok a vállalkozások, akik a pénzügyi mozgás tekintetében, akár a számlák közötti átutalás révén az elkövetkezendő időszakban 50 százalékos mértékű többletköltséget kell hogy elkönyveljenek. Eddig 0,2 százalékos, azaz 2 ezrelékes, most már 3 ezrelékes mértékű teherrel kell szembenézniük.
Értem én azt a logikát, amelyre szintén Veres János képviselőtársam hivatkozott, hogy a készpénzforgalom tekintetében a kézben tartás, a szűkítés megrajzolása a szándéka az aktuális kormánynak, de azt gondolom, hogy az, ahogyan és amiképpen ezt megteszik, hogy a 3 ezrelékes mértékről 6 ezrelékes mértékre térnek, azaz százszázalékos mértékű növekedést eszközölnek, és még azt a havi 6 ezer forintos plafonértéket is eltörlik, ez kőkemény teheráthárítás. De nem is teheráthárítás ez már, hanem közvetlen tehermegjelenítés az emberek, az állampolgárok irányába.
És akkor még nem beszéltünk arról, ami a módosító javaslatok tekintetében a kamatjövedelmek, a tőke utáni kamatjövedelmek kérdéskörét érinti. Önök mindig azt mondták, hogy az állampolgárok által elhelyezett pénzek teljes biztonságban vannak. Látjuk, az első lépések arról szólnak, hogy a tőke utáni megszerezhető kamatjövedelmek - amelyek egyre csökkenőek az elmúlt időszakban, ezt tudjuk - mértéke is tovább csökken, azáltal, hogy most már 6 százalékos egészségügyi hozzájárulási terhet is ráraknak erre.
A módosító javaslatok tekintetében van egy pozitív, általam is helyesnek ítélt törekvés, ami az államkötvényekből származó kamatjövedelmeket mentesíti a 6 százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége alól, de kockázatosnak vélem, mert ahogy szó esett róla, a versenysemlegesség, az ilyeténképpeni megkülönböztetettség kérdésköre minden bizonnyal fel fog vetődni e tekintetben.
Ami a legfontosabb, még egyszer ezekhez a tételekhez illesztetten, hogy itt egyértelmű áthárításról, a lakosság további terheléséről, a mikro- és kisvállalkozások további terheléséről szól a történet. Önök nem is tudják elképzelni másként a világot, csak úgy, ha sarcok sokaságát vetik ki. Pedig többre kellene hogy képesek legyenek. Többre kellene hogy képesek legyenek, mondjuk arra, hogy olyan gazdasági környezetet formálnak, amelynek az az eredménye, hogy olyan új és friss forintok termelődnek, amelyek gyakorlatilag mentesítik akár a magánszemélyeket, akár a mikro- és kisvállalkozásokat attól, hogy nekik kelljen költségtöbbletek sokaságával szembenézni.
Az elmúlt három év bebizonyította, hogy önök erre nem képesek. Nem képesek, hanem csakis arra képesek, hogy ha bármilyen problémával, megoldandó feladattal találkoznak szembe, akkor újabb sarcok kivetését tegyék meg, akkor még inkább megszorongassák az emberek derekát vagy épp a nyakát. Csak, tudják, lassan az emberek, a vállalkozások nem fognak levegőhöz jutni. És ha nem jutnak levegőhöz, az összességében olyan problémák sokaságát fogja jelenteni, ami a kormány számára majd megoldhatatlan feladatot jelent.
Még két dolog, ami a módosító javaslatokhoz illesztetten fontos és megemlítendő. Az egyikről volt szó, ez az 5 millió forint feletti államkötvények kérdésköre, amely tekintetében nem kell személyi jövedelemadó-teherrel és nem kell egészségügyi hozzájárulási teherrel számolni. Értem, csak azt nem értem, amit Veres János sem értett: mi van a kisebb megtakarításokkal?
(11.40)
Miért pont az 5 millió forint feletti értékhatároknál igaz ez? Miért nem igaz ez az 1 millió forint alatti értékhatároknál? Magyarországon a megtakarítások jelentős hányada nem az 5 millió forint feletti megtakarításokból származódik ismereteim szerint, hanem az alatta történő mértékekből. Miért megint ott kedvez a kormány, ahol egyébként nagymértékű megtakarításokra képesek valakik? Miért nem ott nyújt kezet a kormány, ahol mondjuk, az apró fillérek, forintok tekintetében, a négyszázezer forintos, egy-két millió forintos megtakarításokat teszik meg, tehetik meg az emberek? Miért? Mert önöknek az a filozófiájuk, hogy ott nyújtanak kezet, ahol egyébként kéznyújtás nélkül is boldogulás van. Ahol viszont segítséget kellene nyújtani, ahol nem tudnak megtakarítást képezni az emberek, vagy csak kisebb léptékű, mértékű, nagyságrendű megtakarítások képzésére képesek, ott nem, ott különböző terhekkel sújtják, ezt is sarcolják.
S ami felháborító, az valójában az, hogy ezen befektetéseknél nem vizsgálható az, hogy honnan és hogyan származtatódik ez a pénz. Nem vizsgálható! Tudják, volt már erre példa. Minden bizonnyal emlékeznek arra, amikor a devizahitelesek problémáinak a kezelése tekintetében nem a szegényebb, nem a kisebb jövedelmű emberek körét érintő, hanem a 40-50-60 millió forintos nagyságrendű visszatérítések tekintetében született itt a Parlament falai között egy olyan döntés az önök részéről, ami arról szólt, hogy visszafizetik - ezen volt némi nyereség, úgy 10-15 millió forintos nyereség -, és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nem vizsgálhatja, hogy ez honnan származtatódik. Ez egy hasonló léptékű történet, hajaz arra a döntésre, és nem tartom korrektnek. Nyugodt lelkülettel mondhatom ezt, szerintem nem korrekt, sőt meggyőződésem szerint tisztességtelen.
Egy szó mint száz, ezeknek a módosításoknak, amelyek a mi részünkről beadásra kerültek, talán azt mondhatom, hogy egy összegző mondattal is megfogalmazható a tartalmiságuk. Ez gyakorlatilag arról szól, hogy olyan helyzetet kívánnánk teremteni, amely helyzet kapcsán nem a lakosságra, nem az egyes emberekre vonatkoztatva, nem a mikro- és kisvállalkozásokra vonatkoztatva alakítanak ki újabb terheket, nem őket sarcolják újra annak érdekében, hogy valamilyen szintű eredményt el tudjanak érni.
Az eredmény elérése - még egyszer hangsúlyozom - abból kellene hogy származtatódjék, hogy önök olyan gazdaságpolitikai környezetet formálnak, amely környezethez illesztetten befektetői szándékok születnek, amelyek kapcsán a befektetői szándékokat követően megfelelő megélhetést biztosító jövedelmek születnek, nem pedig abba az irányba és abban az értelemben próbálják meg sarcok sokaságát életre hívni, ahol az embereket és a vállalkozásokat nyomorítják meg.
De úgy látom, ez a filozófia már nem fog megszületni az önök még hátralévő egyéves kormányzásának az időszakában, ezért már csak egyetlenegy kérésem van önök felé. Ez pedig az, hogy a tranzakciós illeték, a telefonadó, a tőkejövedelmek utáni egészségügyi hozzájárulási terhek realizálása mellett készítsenek néhány kiadványt, aláírásgyűjtő ívet, szociális népszavazásra történő felhívást, és beszéljék meg az emberekkel, hogy ezt akarják-e az emberek. Mert nem akkor kell megkérdezni az embereket, amikor a kormány a dolgát teszi. Nem! Akkor kell megkérdezni az embereket, amikor a kormány az emberekkel és a vállalkozásokkal szemben cselekszik a maga tehetetlenségéből fakadóan. Ha egy csepp bátorság, tisztesség van önökben, akkor ezt a lépést megteszik. Persze hozzáteszem, kétségem nincs afelől, hogy ezt a lépést önök nem fogják megtenni, mert nincs bátorságuk, és nem mernek szembenézni azzal, amit csinálnak. Csak itt, a Parlament falai között fogadnak el olyan törvénytervezeteket, amelyek - többedszer hangsúlyozom - az emberek érdekei ellen hatnak, amelyek az emberekre terhelnek újabb költségeket, és amelyek a vállalkozások mozgásterét szűkítik és tőlük veszik el a levegőt.
No egy ilyen világban, amelyet önök építettek három éven keresztül, és amit a jelen törvénytervezet kapcsán is realizálni kívánnak, egy ilyen világban a hosszú távon az élhetőség kérdőjelessé válik. Úgyhogy önöknek a 2014-es búcsúzásukhoz nagymértékben hozzájárulnak az ilyen típusú törvénytervezetek. Sok sikert kívánok hozzá, bár szeretném, ha a módosító javaslatok tekintetében megszívlelnék és megfontolnák mindazt, amiről ellenzéki képviselőtársaim beszéltek.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
