DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. “Nem félek kinyilatkoztatni, hogy egyedül a szabadság szeretete és a vágy hazámat felmentené az idegen járom alól, volt a célja minden tettemnek.” - nyilatkozott így II. Rákóczi Ferenc dicsőséges fejedelmünk. Ez volt a hitvallása, ez volt a politikai hitvallása, ez a cél és ez az eszme vezette akkor, amikor 27 évesen, 310 évvel ezelőtt a Kárpátokat átlépve lengyelországi meneküléséből élére állt azoknak az őt segítségül hívó, végképp elkeseredett és szabadságvággyal átitatott embereknek, akik akkor nem voltak jól szervezve. Szinte maroknyian voltak, de mégis az a vágy vezette őket, hogy az új megszállók ellen, akik a török uralmat felválta a szabadság helyett Magyarországot egy újabb járomba hajtották, velük szemben a nemzet felkeljen.
II. Rákóczi Ferenc és az ő dicsőséges szabadságharcának a nyolc éve mindannyiunk számára a mai napig is üzeneterejű, mert ez a dicsőséges szabadságharc volt történelmünk leghosszabb szabadharca és legeredményesebb szabadságharca. Méltatlanul elfeledett része ez a magyar történelemnek, hiszen sokféle kép élt Rákóczi Ferencről, sokféle képet próbáltak gerjeszteni, holtában is rettegtek tőle, hiszen a szabadságharc elbukása után, 1715-ben nem átallották hazaárulónak minősíteni egy külön törvényben a Habsburg-párti labanc képviselők, és ezt követően csak 1906-ban kerültek haza földi maradványai Kassára, a történelmi magyar városba, és ott kerültek végső nyugalomba elhelyezésre.
Azonban Rákóczi szelleme és Rákóczi üzenete a mai napig is aktuális. Miért aktuális? Azért, mert ha megnézzük az akkori történelmi viszonyokat, Zrínyi Ilona és I. Rákóczi Ferenc közös gyermeke - aki életét már gyerekkorától kezdve a szabadságküzdelmek levegőjét beszívva töltötte - olyan időszakban nőtt föl, amikor a német világ diadalmasan foglalta el a török világ helyét, és a bécsi udvar elérkezettnek látta az időt, hogy a régi tervet megvalósítsa, Magyarországot német tartománnyá alázza. Ugye, milyen ismerős, hogy jelenleg is vannak olyan erők, akik Magyarországot tartománnyá próbálják alázni, megpróbálják a mai napig is egy olyan rendszer részeként kezelni, ahol nincsenek tekintettel Magyarország történeti alkotmányára, nincsenek tekintettel arra, hogy Magyarország számára a sors azt rendelte, hogy történelmi küldetést teljesítsen be a Kárpát-medencében, ennek jegyében egyesítse az itt élő népeket a Kárpát-medencében, és egy olyan Szent Korona-eszme jegyében kialakított társadalmi rendet valósítson meg, amely messze fölötte áll annak a globalizációs értékrendnek, amelyet a világon és Európában egyre keményebben és határozottabban próbálnak rákényszeríteni a szabadságszerető nemzetekre?
És hogyan próbálták ezt a német tartománnyá alázást megtenni? Úgy, hogy az 1687-es pozsonyi országgyűlésen lemondatták a királyválasztás ősi jogáról az országunkat, elismerték a fiúágon való örökösödést, és eltörölték az Aranybulla nemzeti ellenállásra vonatkozó záradákát, elkonfiskálták, elvették azokat a vagyonokat, javakat, amelyek hosszú évszázadokon át a Szent Korona védelme alatt álltak, és óriási adóterhekkel sanyargatták az embereket.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy az ő ellenállása, az a kiváló diplomáciai érzékkel szervezett, európai színtéren is fantasztikus hálózatot kiépítő, francia királlyal, lengyelekkel, Oroszországgal kapcsolatot tartó politikája révén képes volt olyan szabadságharcot vezényelni, amely ugyan elbukott, de eredményeiben végül is a Magyar Nemzet szabadságának a megőrzését rögzítették le. Azt, hogy nem tartották be ezt a Habsburg uralkodók, persze tudjuk, hiszen az volt a céljuk, hogy bedarálják nemzetünket.
Mindenesetre méltatlannak tartom, hogy a Jobbik kezdeményezése, amely még 2011-ben került benyújtásra, hogy emlékévvé nyilvánítsuk, Rákóczi-emlékévvé ezt az évet, nem került elfogadásra, noha többször a Ház elé került, tárgysorozatba is vették, és nem került megszavazásra; ezt nagyon sajnáljuk.
Viszont van egy új civil kezdeményezés, amely azt szeretné - és ezen a rendezvényen vettem részt most vasárnap, egy felemelő rendezvényen, a Rákóczi-emlékmeneten -, az a célja, és ezt a köztársasági elnök úr is támogatta, hogy nemzeti ünneppé nyilvánítsuk június 16-át, a szabadságharc kitörési időpontját, és ezzel üzenjünk a mának, ezzel üzenjünk minden szabadságszerető embernek, hogy a magyar nemzet soha nem fogja hagyni (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) a szabadságért folytatott küzdelmét, és ki fogjuk vívni szabadságunkat mindazok ellen, akik tartománnyá szeretnék süllyeszteni és szeretnék elfoglalni hazánkat.
Nem fogjuk hagyni! (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)
