DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a javaslat, amit ékesszólóan próbált államtitkár úr felvezetni, és azok a valóban nemes célok, amelyek megfogalmazódtak az expozéjában, tényleg méltányolandók, ugyanakkor nagyon jól kitapinthatók azok a rejtett érdekek, amelyek viszont alapos meggondolásra és elutasításra kell hogy kerüljenek. Ugyanis a javaslat alapján a takarékszövetkezetek egy újonnan létrejövő, államilag szervezett és ellenőrzött, mondhatni, eluralt integrációs szervezetbe kényszerülnek, amelyben az egyes takarékszövetkezeti tagok eddigi önállósága gyakorlatilag megszűnik. Ezzel a javaslattal kiüresítik a mintegy 100 ezer magyar kistulajdonos, részjegyes takarékszövetkezeti tag tulajdonosi jogait.
Államtitkár úr, ez sokkal több, mint gyámkodás. Nagyon árulkodó ez a rapid előkészítés. Úgy gondolom, az, hogy a fogyasztók, a hitelezők, a betétesek, a kistulajdonosok védelme, az eddig érvényesülő helyi autonómia a továbbiakban is a pozitív eredményeit hozza, egy sokkal alaposan egyeztetést igényel, mint az, amit önök most csinálnak, mert gyakorlatilag nincs lehetőség egyeztetésre. Pénteken este, miután megvolt az ECOFIN-szavazás a túlzottdeficit-eljárás lezárásáról, önök kiküldték a meghívókat a takarékszövetkezeti elnököknek, hétfőn reggel tájékoztatták őket róla, hogy milyen döntést fog hozni a kormány, és kedden azonnal be is hozták a parlament elé. Különleges sürgősségi eljárásban két nap alatt lezavarnak egy olyan alapvető törvényt, amely sokkal fontosabb és sokkal komolyabb szakmai megközelítést, előkészítést érdemel.
Ez a törvényjavaslat amellett, hogy minősíthetetlen színvonalú kodifikációs fércmunka - Lamperth Mónika képviselő asszony fogja részünkről kifejteni, hogy miből látszik ez, és egyértelmű, hogy az illetékes minisztériumban ez nem készülhetett, mert akkor nem ilyen lenne - jogállamban megengedhetetlen módon sért meg számos alapvető jogot és jogelvet, mint például a szövetkezeti szabadság elvét, a tulajdonhoz, illetve a tulajdonnal való rendelkezéshez való jogot, a tulajdonosok esélyegyenlőségének elvét, valamint a választott tisztségviselők autonómiájának az elvét. Európában, ahogy államtitkár úr is mondta, a szövetkezetek 150 éve azért jöttek létre hitelszövetkezet néven, mert a profitorientált nagy bankok a kistelepülésekre már nem mentek el, és az ott lakóknak nem nyújtottak szolgáltatásokat, mivel üzletileg ez nekik nem érte meg. Ennek a piaci résnek a megszüntetésére a helyiek maguknak alakították ki helyben a kis egyesületi jellegű pénzintézeteket. Tehát ennek Európában - ahogy elhangzott és szerepel az általános indoklásban is - rendkívül nagy hagyományai vannak.
Ezért nem érthető igazából, hogy az a törvényjavaslat, amit kedden nagy hirtelen benyújtottak az Országgyűlés elé, lényegében államosítja a teljes magyarországi takarékszövetkezeti szektort. Olyan kényszerpályákat jelöl ki, amelyek révén megszűnik a szabad döntés lehetősége, és gyakorlatilag eluralja az állam - illetve ezen keresztül az önök politikailag delegált vezetői - ezt a takarékszövetkezeti szektort. A jogszabállyal az állam teljes felügyeletet és kontrollt szerez valamennyi magyarországi takarékszövetkezeti hitelintézet fölött, amellyel a magyarországi lakossági pénzügyi szektor közel 80 százalékát veszik állami kézbe. Tehát rendkívül nagy volumenről van szó. Az, hogy ez jól működjön, alapvető nemzetgazdasági érdek, de hogy így nem fog jól működni, csak az önök klientúrájának, az szinte biztos.
A történeti visszatekintésre még pár szót szentelnék. Magyarországon 1953-ban megszüntették a mintegy száz évre visszatekintő hitelszövetkezeteket, négy évvel később azonban újra engedélyezték a megalakulásukat a mai nevükön, immár takarékszövetkezetek néven. Ez akkor, abban az időszakban szigorú pártirányítás alatt történt, s félő, hogy most az önök Fidesz-korifeusai fogják ezt kézbe venni. Ilyetén módon sem támogatható ez az eluralása a takarékszövetkezeti szektornak, illetve ez a törvényjavaslat.
A kormány nagyon hasonló lépésre készül, ugyanis az a piaci folyamat teljesen világos, amit államtitkár úr vázolt, hogy a különadókkal és az alapvetően elhibázott gazdaságpolitikával, amelynek eredményeként nincs növekedés, nincs dinamika a magyar gazdaságban, és az e kettős hatás révén kivéreztetett kereskedelmi bankok piacvesztését meglovagolva állami nyomással a takarékszövetkezeteket próbálja helyzetbe hozni a kormány úgy, hogy egyúttal kvázi államosít, és a kormány kormány közeli vagy éppen fideszes pártirányítás alá akarja vonni ezeket a rendkívül széles körben penetrált pénzintézeteket.
A takarékszövetkezetek eddigi szlogenje úgy szólt, hogy nálunk nem hívószám szerint, ismeretlenül, hanem az arcot megismerve, név alapján szólítjuk az ügyfeleinket, mindenkinek előtörténete van, ismernek mindenkit, és eddig azonos elbánásban részesültek. Mindezek után annak a veszélye is felmerülhet, hogy a hitelezés nem szakmai szempontok és korábbi referenciák alapján történhet, nem ilyen hitelbírálat lesz, hanem a pártkötődéseket vizsgáló titkos listák, mint a trafikbotránynál, a dohánymaffiánál, ahol is hangfelvétel alapján kiderült, hogy hogyan osztották el a koncessziós lehetőségeket, értékesítési lehetőségeket. Félő, hogy a Kubatov-listák fognak működni ezentúl a takarékszövetkezeti hitelbírálásnál is.
Jó lenne, ha önök politikai garanciákat adnának arra, és nem ilyen előterjesztéseket tennének, ami ezt lehetővé teszi. Ugyanis a jelenlegi működés, a független választás, amikor a tulajdonosi közösség maga választja meg a vezetőjét, ez nyílt, átlátható, transzparens. Ezt fel lehetne tőkésíteni, de nem kellene eluralni, képviselő úr. A mostani beterjesztés, illetve az önök korábbi esetei, a trafikmutyi, a patikamutyi, most a benzinszőkítési mutyi - és lehetne sorolni - joggal vetik fel azt a gondolatot, hogy itt is ez fog történni. Úgy gondoljuk, hogy megengedhetetlen politikai lehetőségek tárházát kínálja ez az előterjesztés azzal, hogy a takarékszövetkezetek fiókhálózata mintegy 1800 egységből áll, ebből 1100 olyan településen található, ahol semmilyen más pénzintézetnek nincs fiókja, semmilyen más pénzintézet nincs jelen.
(16.20)
Összehasonlításként mondanék egy számot: a szövetkezeti szektornál négyszer nagyobb forgalmú, mérlegfőösszegű OTP-nek 400 fiókja van az országban, szemben az előbb említett 1800 takarékszövetkezeti fiókkal.
Nem költői az a kérdés, hogy vajon miért éppen a takarékszövetkezetekre fáj a kormány, illetve a Fidesz holdudvarának foga. Hát ezért: a takarékszövetkezetek jelenleg 600-700 milliárd forintnyi szabad forrással rendelkeznek, ez alapvetően a betétesek, illetve a tulajdonosok megtakarítása. Ennek a hatalmas vagyontömegnek a becsatornázása vagy inkább bekebelezése az integrátor szervezet által… - szinte minden hónapban születik valamilyen kormányzati ötlet, ezt most integráltan adja elő ez a törvényjavaslat, úgyhogy komoly aggályaink vannak az előterjesztést illetően.
A kormány eddigi, meglehetősen gátlástalan hatalmi logikájából kiindulva érthetőnek tűnik, ha valamelyik kormány közeli nagyvállalkozó vagy érdekcsoport kiszemelte magának ezt az ágazatot. Ha már az OTP-t nem tudták megtörni - bár Lázár János többször nyilatkozott, hogy az OTP egy polipszerű képződmény, amelyik működik itt a magyar gazdaság testén -, próbálnak maguknak egy másikat kreálni. Nem véletlen ennek az időzítése sem, ami ehhez kapcsolódik, ehhez az akcióhoz: a napokban került bejelentésre, hogy a kormány 2,6 milliárd forinttal beszáll a Demján Sándor érdekeltségi körébe tartozó Gránit Bankba, és 3 milliárd forinttal a hitelszövetkezetek felfuttatását tervező Széchenyi Bankba is, amely Töröcskei István kiváló szakember érdekeltségébe tartozik - ezt most irónia nélkül mondtam, különben nem lehetne ő az Állami Adósságkezelő Központnak a vezetője, tehát ez az ő szakmai kvalitásait mutatja. Az viszont a kormány szándékait mutatja, hogy hirtelen 49 százalékra növelték a befolyásukat ezekben a pénzintézetekben.
Tehát az élet azokat a takarékszövetkezeti vezetőket igazolja, és tekintettel arra, hogy ők ott élnek a fogyasztóik, a tulajdonosaik között, tehát abszolút közvetlen közelből érzékelik a valóságot, attól tartottak, hogy az állam egyszer csak beteszi a lábát a szektorba, és ettől előbb vagy utóbb csorbul a szövetkezeti hitelintézetek szuverenitása. Tudom, hogy mit mondanak önök, hogy volt a solti bedőlés, aztán a Jógazda Takarékszövetkezet bedőlése, de aki tanult - márpedig még a jogászok is tanultak - logikát, az azért tudja, hogy példából nem lehet általánosítani, mert egy-két példa még nem bizonyít egy rendszert. Annyi következtetést le lehet vonni, hogy feltőkésítésre, átszervezésre valószínűleg szükség van, de nem így egyoldalúan, hanem az érintettek, a szakemberek bevonásával.
Az együttműködés formáiról elvileg egyeztettek a kormány és a takarékszövetkezetek képviselői, a Magyar Fejlesztési Bank másfél éve elkezdte vizsgálni a szövetkezetek ernyőbankja, a Takarékbank 39 százalékos részvénycsomagjának megvásárlási lehetőségét. Az ügyletet az MFB azóta már lezárta, ez megtörtént, viszont a szakmai tárgyalások azóta se hoztak eredményt, nem folytatták, tehát ez az előterjesztés nem a szakmai egyeztetések terméke. A kabinet várt ezzel az időzítéssel, amit már az imént elmondtam.
A javaslat alapján a takarékszövetkezetek saját intézményvédelmi alapjai megszűnnek, és létrejön a szövetkezeti hitelintézetek integrációs szervezete keretében egy összevont intézményvédelmi alap. Ehhez minden takaréknak kötelezően csatlakozni kell, tehát végül is a törvény erejénél fogva a szövetkezetek pénzéből valósítja meg döntően a kormány ezt a védelmi alapot, ugyanakkor a tetejére odarakja a saját integrátori szervezetét, amelynek vezetéséről majd ő fog gondoskodni.
Ez az integrációs szervezet egymilliárd forint induló vagyonnal jön létre, amelyet a Magyar Fejlesztési Bank bocsát rendelkezésre majd. Az integráció magába olvasztja a meglévő, az államtitkár úr által említett négy intézményi alapot, ugyanakkor a prudenciális szabályokat, a szavatolótőke szolgáltatását, illetve hogy mit vizsgálhat a megfelelő tőkeellátottságot illetően az egyes szövetkezeteknél. Ha nincs meg a minimális tőkeellátottság, akkor átmeneti időszakra tőkeemeléssel stabilizálja a működést. Olyan metódusokat jelöl ki, amelyeknek révén nem az eddigi tulajdonosok döntése, szabad döntése az, hogy hogyan működik, hanem gyakorlatilag megválhatnak a tulajdonuktól.
Átalakul a Takarékbank tulajdonosi szerkezete és működése is. A takarékok jelenleg összesen 60 százalékban tulajdonosai ennek a banknak, részvényeiket azonban kötelezően el kell majd adniuk a Magyar Fejlesztési Banknak. Az Állami Hitelintézet mellett a Magyar Postának lesz még meghatározó részesedése a Takarékbankban, amely tőkeemeléssel megszerezheti a szükséges pozíciókat.
A szövetkezetek egy részvényt kapnak fejenként, amelyért ráadásul nem ellenőrizhetik a Takarékbank működését, hanem éppen fordítva: a bank a szövetkezeti hitelintézetekre kötelező szabályzatot fogad majd el a kockázatkezelés részletes szabályaival, a hitelezéssel - na itt jön, hogy majd jönnek a csókosok -, a betételhelyezéssel, a készpénzgazdálkodással és a befektetési politikával kapcsolatban, sőt előírhatja a követendő üzletpolitikát, a közös marketingtevékenységet és az egységes informatikai rendszer kialakítását is. Mondjuk, lehet, hogy ez előremutató, csak kérdés, hogy milyen prudenciális elemekkel használják.
Szólni kell még a szakmai működés tekintetében arról, hogy a takarékszövetkezetek a vidék bankjai, alapvetően az agrárfinanszírozás sajátos és nagyon nehéz feladatkörét látják el. Üzletileg az agrárfinanszírozás nem a legprofitábilisabb banki tevékenységek közé tartozik. Mondhatni, hogy ez nagyon szoros bizalmi viszonyt tesz szükségessé a tulajdonosok, a szövetkezetek és a finanszírozott gazdák, gazdálkodási egységek között. Ebből a működésből ez eltűnni látszik, tehát ilyen alapon a teljes magyar agrárfinanszírozás - legalábbis ami a gazdákat illeti, és nem a nagy cégeket illeti - lényegében bizonytalanná válik.
Tehát mi azért aggódunk, hogy azok a gazdák, azok a kuncsaftok, a takarékszövetkezetek kuncsaftjai milyen garanciákat kapnak a saját működésüket illetően, milyen garanciákat kapnak a tekintetben, hogy a későbbiekben is folytatni tudják egyébként a vidékpolitika szempontjából meghatározó jelentőségű tevékenységüket.
Tehát államtitkár úr, úgy gondolom, ez a botrányok botránya. Európában, Magyarországon ilyet csinálni, hogy két nap alatt egy akkora pénzügyi szektort, amelynek 1500 milliárd a főösszege, így átrendezni egyetlen törvénnyel, ki vannak jelölve a kényszerpályák, és a kihirdetés utáni napon hatályba lép az egész, ez a felelőtlenség csúcsa. Ez olyan aggályokat vet fel, amely egy egész szektor működését, a magyar agrárfinanszírozás működését teheti bizonytalanná.
Úgyhogy én nagyon kérem önöket, hogy fogadják meg az érintettek véleményét, amelyek azért, remélem, eljutnak önökhöz, fogadják meg azt a javaslatot, amelyet az ellenzék itt kritikaként megfogalmaz, hogy legyenek tekintettel a fogyasztók védelmére, a választott működési rend átalakulási szabályaira, a bizalmi részre.
(16.30)
És hozzanak ide egy olyan törvényjavaslatot, amely az egyébként többségében helyesen megfogalmazott céljaikat, hogy biztosabb, stabilabb és felfutó működést biztosítsanak a takarékszövetkezeteknek, nagyobb eséllyel teljesíti. A szakma véleményét maga mögött bírva szülessen egy törvényjavaslat, nem így, mint ez, hogy két nap alatt behozzák a parlamentbe, és átnyomják az egészet. Ez így elfogadhatatlan, megengedhetetlen, és szeretném hozzátenni: felelőtlen.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
