DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én nagy csodálattal figyelem az ön teljesítményét, amit itt az Országgyűlésben nyújt, szinte polihisztori ismeretekkel rendelkezve informál és győzköd minket különböző nemes célok megvalósítása érdekében. Most azért nekem olyan benyomásom volt, és elnézést kérek, hogy így fogalmazok, de megtehetem, régóta ismerjük egymást, hogy ebben a műfajban azért fel kellett olvasnia az expozét, és nem azzal a rutinos, élőszóbeli meggyőzéssel volt szíves itt előadni az expozét, mint amit megszoktunk öntől. És én azt gondolom, hogy ennek is köszönhető az, hogy némileg időzavarba jött a végén, nem tudta kitempózni a rendelkezésére álló tíz percet.
Tehát a nagyrabecsülésemet változatlanul deklarálhatom, mindamellett azt kell mondanom, hogy - itt el is hangzottak már ezek - erre a törvényjavaslatra nem szabad büszkének lennie. Számomra ebből az derül ki, hogy egy igen nagy mértékű lekezelés sugárzik belőle, nemcsak az ellenzékre, mert azt megszoktuk, ugye, benne van az ellenzék keserű kenyerében az, hogy lekezeli a kormánypárt, legalábbis a magyar politikai kultúrában ez így van, máshol nem így van, de nálunk ez így van, különösképpen most van így az elmúlt három esztendőben.
De még a saját kormánypárti frakciókat is lekezeli a kormány. Nézzük meg a jelenlétet: a kereszténydemokrata frakcióból senki nincs itt. Mengyi Roland úr, a gazdasági bizottság előadója felolvasta a neki is előírt kulturált szöveget (Dr. Józsa István: El is ment!), és mint aki jól végezte dolgát, elment. Ez nem vita, hát lássuk be, hogy ez a törvényalkotásnak nevezett paródia valójában méltatlan ehhez a Házhoz. Hát itt nem így születtek a törvények valamikor, valóban voltak viták, most nincsenek viták. Mindenki eljátssza a szerepét, én is, mások, önök is, és utána megyünk haza, és itt alkottunk egy törvényt… - alkottunk egy törvényt? Hát, ha Karinthy élne, akkor mondhatná, hogy így alkottok törvényt ti. Így, ahogy ez idekerült megint.
De hát ez most már lassan megszokássá, rutinná válik, hogy kapunk egy tervezetet valamikor a hétvégén, és a hétvége még úgymond rendelkezésre állna, hiszen ott van még a két éjszaka is, ahogy Churchill mondta, ha nem elég a nappal, de hát kérem szépen, ez a kivételesen sürgős eljárás, aminek a részesei vagyunk, ez teljesen komolytalanná teszi a törvényalkotást. Én sem értem, más sem érti, talán az államtitkár úr érti, majd elmondja a zárszóban, hogy miért kellett ezt ilyen rapid módon megint idehozni, és ilyen tervszerűtlenül, kedves államtitkár úr.
Hát ugye, a kormány törvényalkotási programját annak rendje-módja szerint az illetékes miniszterelnök-helyettes benyújtja a parlamentnek. Ez megtörtént decemberben. Híre-hamva nem volt egy ilyen törvénynek, a Navracsics miniszterelnök-helyettes úr által benyújtott programban, hát ide bezuhant megint itt a fináléban egy ilyen feladat is, hogy ezzel próbáljon megbirkózni, aki nekirugaszkodik. És ez így teljesen reménytelen. Egyáltalán ez a műfaj, ez megint házszabályi lehetőség, hogy az általános és a részletes vitát együtt lefolytatni, hát ez teljesen komolytalanná teszi a törvényalkotást.
(16.50)
Olyan családias hangulatban érzem magamat, kevesen vagyunk, és talán megengedhetem magamnak azt a példát - nem nosztalgia ez, csak eszembe jutott -, hogy úgy kezdünk már mi itt törvényt alkotni, mint egykoron a régi MSZMP idejében, amikor a Központi Bizottság hozott egy határozatot, összehívták a parlamentet egy évben négyszer-ötször, csináltak évente négy-öt törvényt, Havasi elvtárs elmondta a Központi Bizottság álláspontját, és utána megszavazták, kihirdették a törvényt. Most ez lesz, azzal a különbséggel, hogy nem az egész parlament fogja megszavazni, hanem nyilván a kormányoldal, anélkül, hogy a részletekkel tisztában lenne. Mert hogy nincsenek tisztában vele, az látszódik ezen a hatalmas nagy érdektelenségen, ami itt mutatkozik.
Tisztelt Államtitkár Úr! Hogy jót is mondjak azért - sokat nem tudok -, a törekvést mindenképpen elismerem, hogy azokat a fogalmakat, amikkel operál a törvényalkotó, a kormány… - hogy aztán a kormány írta-e a szöveget, azt én nem tudom megítélni, de aki ezt a szöveget leírta, legalább azokat a fogalmakat igyekszik definiálni, amikkel dolgozik. Ez mindenképpen hasznos, mert számos olyan törvény kerül elénk, ahol a fogalmakat sem tisztázza a törvénynek az előterjesztője.
Azonban nem minden fogalmat sikerült tisztázni, és ez is azt mutatja, hogy nem volt azért alaposan meghányva-vetve ez a törvénytervezet, miközben ön azt mondta az expozéjában, hogy alapos előkészítő munka előzte meg. Annyira azonban talán mégsem volt alapos előkészítő munka, hogy példának okáért - mondok egy példát a fogalmak közül - azt mondja a fogalmak k) pontjában, hogy “jó nevű könyvvizsgáló”. Hát kérem szépen, ez egy eléggé megmosolyogni való kifejezés: jó nevű. Vannak jó nevű sportolók… Hát ilyen nincsen, tisztelt államtitkár úr, ilyen fogalom nincs. Van okleveles könyvvizsgáló, van bejegyzett könyvvizsgáló, kamarai tag; jó nevű könyvvizsgáló, aki pártatlan, és megkérdőjelezhetetlen szakmai hírnévvel rendelkező könyvvizsgáló… Hát ezt a butaságot, már elnézést kérek! (Dr. Lamperth Mónika: Erről beszéltem!) Megnézte ezt a könyvvizsgálói kamara? Kizártnak tartom, hogy egy ilyen butaságot, egy ilyen definíciót támogatott volna. Arról nem is beszélve, hogy sértő a könyvvizsgálatra mint szakmára. Hát egy könyvvizsgáló ab ovo pártatlan. Hát ha nem pártatlan, akkor pártos. Hát azt a szakmát nem lehet úgy művelni, hogyha valaki nem pártatlan!
Aztán egy másik példa, ez talán időzavar vagy a koordináció problémája, hogy azt mondja, hogy felügyeletek: PSZÁF. Napirenden van egy törvény, aminek érdekes módon a zárószavazását odébb tették őszre, gondolom, most már, bár ki tudja, hogy még július végén is lesz itt parlamenti eseménysorozat, sose lehet tudni. Tehát nincs meg a végszavazása a nemzeti banki törvénynek. Talán ez magyarázza, hogy a PSZÁF szerepel itt mint felügyelet. Ha össze lenne hangolva ez a törvényjavaslat meg a másik törvényjavaslat, akkor ide már azt kéne írni, hogy a Magyar Nemzeti Bank, mert feltételezem, hogy el fogják fogadni a másik törvényt, és akkor ez a cég megszűnik. Mármint a PSZÁF. Azt tervezi a kormány, hogy ezt október 1-jei hatállyal megszünteti, amit más szempontból egy képtelenségnek tartok, hiszen nincs még meg a törvény, de most nem erről van szó.
Államtitkár Úr! Ön a számok világában élte a szakmai életének a jó részét, akárcsak jómagam. Ebben a törvényjavaslatban nincsenek számok. Ez egy verbális tanulmányhoz hasonlít sok helyen inkább, mint törvényjavaslathoz. Hiányoznak a számok. Számok nélkül meggyőző erő nagyon nehezen mutatható fel. De eszembe jut, Kelvin mondta, hogy ha ön azt, amit állít, számokkal nem tudja bemutatni, alátámasztani, akkor az érvelése nem lesz meggyőző és nem lesz elfogadható. Nincsenek ebben számítások, nincsenek számok.
Ön azt mondta az expozéjában, hogy a piacirészesedés-növelése a takarékszövetkezeti szektornak. Én ezzel egyébként egyetértek több szempontból is. De hol vannak a számok? Ön mondott bizonyos arányokat a szóbeli kiegészítésében. Miért spórolnak ezekkel az információkkal? Miért nem mutatnak be több egzakt információt? Azt írják, hogy a szektor tőkeellátottsága alacsony, szervezettsége és szolgáltatási szintje nem megfelelő. Ez egy deklaráció. Hát hol van ez alátámasztva meggyőző adatokkal, elemzésekkel? Nincs ilyen.
Megint csak az általános vita megengedi nekem azt, hogy arról beszéljek néhány szót, hogy nekem olyan benyomásom van, hogy megint a hatalomkoncentráció felé tesznek egy lépést. Van ez a bűvös, általam roppant módon veszélyesnek tartott kifejezés, hogy “centrális erőtér” - az önök főnökének a találmánya, vagy más találta ki neki, nem tudom -, ami életveszélyes egy társadalom szempontjából, egy centrális erőtérrel társadalmat irányítani. Erre sok példa van az emberiség történetében, nem akarok ezekre kitérni. És hogy a centrális erőtér vagy hatalmi centrum alatt megjelennek a lokális centrumok. Van ilyen bőven. Ilyen a Médiatanács, ilyen a leendő Magyar Nemzeti Bank, és ilyen irányba tolódik, ha ez megvalósul, ez a szervezet, ami itt a törvényjavaslatban szerepel.
Ennek a szervezetnek egyébként a működése eléggé sajátosan van szabályozva, mert igaz ugyan, hogy a közgyűlésnek és más szervezeti egységeknek a szerepét itt próbálják tisztázni, de például, hogy a szűkebb szakmámra utaljak, sem a belső, de még inkább a külső ellenőrzése ennek nincs tisztázva. Ez egy konkrét hiányossága ennek az előterjesztésnek. Azt mondja a 7. §, hogy az integrációs szervezet közgyűlése milyen hatáskörökkel rendelkezik. Azzal fejeződik be, hogy elfogadja az éves beszámolót - már a pénzügyi beszámolót vagy költségvetési beszámolót, ahogy a szöveg mondja. Rendben van, ez valóban közgyűlési hatáskör. És akkor mi van? Hát hol van az a bizonyos, a fogalomtárból idézett jó nevű könyvvizsgáló, aki elvégzi a könyvvizsgálatot, és megállapítja erről a költségvetési beszámolóról, hogy az hű és valós képet fest-e a pénzügyi helyzetről, a gazdálkodásról, a betétesek és az adósok és az egész szervezet helyzetéről?
Ez nincs tisztázva, szó nincsen róla, és hangsúlyoznom kell, hogy a felügyelőbizottság egy belső ellenőrzési egység, tehát ez nem pótolhatja - nem is feladata, a PSZÁF sem pótolhatja, annak sem feladata - azt a külső ellenőrzést, amit a könyvvizsgálónak kell elvégeznie arról, amit itt próbáltam érzékeltetni.
Tehát, kedves államtitkár úr, az az igazság, hogy én, ha szabad ezt ajánlani, arra szeretném önt biztatni, ön nagy tekintéllyel és talán befolyással is van a törvényalkotásra, mindenképpen nagyobbal, mint én, hadd ajánljam azt, hogy ilyen színvonalú elaborátumokat ne hozzanak ide, mert ezekkel nemcsak az ellenzék dolgát nehezítik meg, hanem a saját magukét is. Mert ha ez törvényerőre emelkedik, a következő hetekben, mint más törvényeknél is, várható lesz a módosítása, mert nincs eléggé kibeszélve, nincs eléggé megvitatva, nincs megfelelő adatokkal, számításokkal, érvekkel alátámasztva. Ebben kinyilatkoztatások vannak. Szépek valóban ezek a célok, amiket tetszett említeni, nagyon nemes célok, amire itt utal a preambulum is, és ezzel fogom, elnök úr, befejezni, hogy igen, már a képviselő asszony erről említést tett, hogy azért ilyeneket lehet írni egy egyetemi szakdolgozatban esetleg, hogy: félő, hogy a jelenlegi formájában nem lesz hosszú távon működőképes.
(17.00)
Hát ez nem való egy törvénybe - engedelmet kérek! -, ezzel kezdeni egy törvényt, hogy félő, hogy majd nem tudom én, mi lesz!
És az, kedves államtitkár úr, amivel én már önt sokat maceráltam, és még azt hiszem, fogom is az elkövetkező szűk egy esztendőben, ha nem változik a helyzet: azt mondja a preambulum, hogy a magyar állam fontos tulajdonosi pozíciót szerez a szektorban. Én félek ettől a pozíciószerzéstől, hiszen most sem tudja a magyar állam, hogy mennyi a tulajdona. Erről többször polemizáltunk. Nincs kész az országleltár, nincs kész a vagyonregiszter, a határidő tolódik 2011-ről 2014-re, lassan odaérünk, és most sem tudja a magyar állam, hogy mennyi a vagyona - strukturáltan természetesen -, és ezt az ismeretlen nagyságú vagyont úgymond most továbbnövelheti ezzel a törvénnyel, hiszen fontos pozíciókat fog szerezni ebben a pénzügyi szférában. Hát így nem lehet! Áttekinthetetlen módon nem lehet az állam szerepét növelni. Mondom ezt én, hogy nehogy félreértés legyen, annak dacára, hogy a Jobbik az erős állam szószólója; mi az erős államban hiszünk, de ez nem az erős kormányt és a felelőtlenül, önmagának hatásköröket harácsoló kormányzást illeti. Az erős kormány elsősorban a parlamenti ellenőrzés erejét jelenti, hogy a parlament ellenőrző funkcióját kiteljesíti, és ezt az egyoldalú tevékenységet, amit itt végzünk - törvényhozásnak nevezett törvénygyártást ellenőrzés nélkül -, kellene megváltoztatni.
Ezt jelenti az erős állam többek között, és ez a lépés, amit ez a törvény-előterjesztés itt javasol, lényegében megint egy újabb lépés a centrális erőtér és az újabb hatalmi centrumok kiépítése irányába, és egy újabb garanciahiány arra, hogy a társadalom, a betétesek - nem mondok adófizetőket, hanem betéteseket mondok vagy adósokat mondok -, tehát a kuncsaftjai ennek a szférának, ahogy Vágó képviselőtársam mondta, világos, áttekinthető képet kapjanak arról, hogy hogyan működik ez a rendszer, és az ő betéteikkel, az ő adósságmenedzselésükkel hogyan foglalkozik ez a szféra.
Erre garanciát ez a törvényjavaslat nem ad. Azt gondolom, hogy lehetne ezt persze javítani, de erre nincs idő. Önök ezt el fogják fogadni, villámgyorsan, lezárul a vita, két nap múlva meg fog jelenni a Magyar Közlönyben, és innentől kezdve majd várjuk a módosításokat. Ilyen formában tehát ezt mi nem tudjuk támogatni.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
