PATAY VILMOS
PATAY VILMOS
PATAY VILMOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy jó ideje foglalkozom a hazai szövetkezeti rendszer megváltoztatását biztosító új szövetkezeti törvény előkészítésével, és óhatatlanul az előkészítő munka egy részét a jelenlegi hazai szövetkezeti élet gyakorlata és ezzel kapcsolatos elemzések jelentették, jelentik.
(17.20)
Ennek során, amikor kerestük annak az okát, hogy miért ilyen ma Magyarországon általánosságban a szövetkezetek részesedése a nemzetgazdaságban, és miért ilyen gyenge motorjai a hazai nemzeti gazdasági érdekek képviseletének, akkor mindig azt lehetett megállapítanunk, hogy jellemzően a szövetkezetekkel kapcsolatos eszmék, a nemzetközi szövetkezeti elvek nem tudnak Magyarországon maradéktalanul megvalósulni. Amikor hallgattam Józsa István képviselőtársunk kritikáját, ne haragudjon, képviselő úr, mindig felötlött bennem, hogy önök 2006-ban egy új szövetkezeti törvényt fogadtak el, nyilván azzal a szándékkal, hogy jobbítsák az addigi szövetkezeti gyakorlatot. Vajon akkor miért nem gondoltak arra, hogy a szövetkezeti megújulás sarokköve, legfontosabb része a szövetkezeti pénzintézeti megújulás? Hiszen 1898-ban, amikor indult Károlyi Sándor áldásos tevékenységével a magyar szövetkezeti rendszer kiépülése, akkor is a fő hangsúly a hitelezés, a szövetkezeti pénzintézeti rendszer kiépítése volt, hiszen akkor nem tudott volna elindulni eredményességgel, enélkül a többi szövetkezet működése csak féllábú.
Ebből a szempontból engedjék meg, hogy mint országgyűlési képviselő és mint a Hangya-szövetkezetek érdek-képviseleti szervének elnöke is örömömet fejezzem ki, hogy ez a törvény a Ház elé került. Azt gondolom, egy nagyon fontos törvény abból a szempontból, hogy alkalmasabbá teszi a hazai takarékszövetkezeti rendszert azoknak a céloknak az elérésére, amelyeket az államtitkár úr is megfogalmazott. Miről is van szó? Két dolgot szeretnék megemlíteni, és nyilvánvalóan kicsit szövetkezeti szemüveggel. A szövetkezeti nemzetközi gyakorlatból véve a megállapítást, ma elmondhatjuk, hogy Európában, de szerte a világon is, a rendszerelvű együttműködés jellemző a szövetkezetek működésére. Magyarországon ez kevésbé tetten érhető, mi több, a takarékszövetkezetek esetében is az a jellemző, hogy mindegyik takarékszövetkezet egymaga próbált a piacon a versenyben helytállni, és az a fajta együttműködés, amely az intézményvédelmi alap, vagy a takarékbank vonatkozásában megfogalmazódott, az egy gyenge gyakorlati próbálkozás volt.
A rendszerszerű együttműködés egyik alapja lehetett volna és a jövőben a törvénymódosítás adta lehetőséggel az lesz, hogy a tőkemegfelelési mutató közösen értelmezhető a jövőben. Eddig ez egy akadálya volt a takarékszövetkezetek piaci versenyben való helytállásának. Azt gondolom, azzal, hogy a rendszerelvű együttműködést olyan elemek fogják a jövőben segíteni, mint az azonos portfóliók kialakítása, az azonos üzletpolitika, az azonos termékek kialakítása, az sokkal inkább segíteni fogja a takarékszövetkezetek versenyben való helytállását, ugyanúgy, mint ahogy azt a példában sokszor emlegetett nyugati országokban megtapasztaljuk.
Bízom abban, hogy az Országgyűlés a törvénytervezet támogatásával és ezzel a rapid döntéssel - mert elhangzott kritikaként, hogy ez egy viszonylag rapid döntésre került elénk - elindít egy olyan folyamatot, amely a szövetkezeti megújulás egyik fontos sarokpontját jelentő takarékszövetkezeti rendszer mielőbbi versenyképesség-javulásával az egyik mozgatórugója, kiindulópontja lesz a hazai szövetkezeti világ megújulásának, megerősödésének.
Elnök úr, köszönöm szépen a szót.
