VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt, csekély számban jelen lévő Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy személyes szállal kezdjem. Jómagam is egy vidéki takarékszövetkezet kuncsaftja vagyok, amióta vannak pénzügyeim, szándékoltan egy vidéki takarékszövetkezetet választottam, mert úgy éreztem, hogy ott a közösségiség, az átláthatóság és az, hogy van némi ráhatásom a szövetkezet működésére, sokkal többet jelent, mint ez a pár tized százalék kamat, mint amit egy multinacionális bank leányvállalatánál kaphatok pluszban. Na már most, önök pont a takarékszövetkezeti szektornak pont ezeket a jellemzőit gyérítik, ami miatt én magam is egy takarékszövetkezetet választottam.
De ha megnézzük a törvénytervezet általános indoklását, mindenki nagyon boldog lehetne, hiszen egy üdvös lépés. Már megint egy olyan törvénytervezettel találkozunk, amelynek elvi céljaival az LMP egyetért, viszont a részleteiben, a gyakorlati megvalósításában olyan buktatók, olyan kiskapuk vannak, amelyek nem az elvi cél elérését segítik, hanem megint ugyanazt tapasztalhatjuk, hogy hogyan lehet a kormányzat mögött álló oligarchák zsebét tovább tömködni.
De konkrétan menjünk végig a törvénytervezeten! Egyetért az LMP is azzal, hogy egy jól működő takarékszövetkezeti rendszer a vidék fejlődésének kulcseleme kell hogy legyen. De ezzel kapcsolatban itt inkább úgy látszik, hogy ez a takarékszövetkezeti centralizáció nemhogy erősítené a takarékszövetkezeteket általában, hanem több ponton megtámadhatóvá, gyengébbé is teszi őket.
(16.40)
A másik kérdés a törvénytervezettel kapcsolatban, hogy miért olyan veszettül sürgős ezt most egy nap alatt átnyomni a parlamenten. Legalább egy hetet vitatkozzunk róla! Jövő héten úgyis lesz rendkívüli ülésnap, legalább addig érdemibb átvizsgálási lehetőséget adjanak a képviselőknek. Miért olyan veszettül sürgős egy nap alatt, gyorsan lezavarni ezt az egészet? Itt, összeszámolom, nem is vagyunk egytucatnyian a tisztelt Házban, ennyi képviselővel. Összefüggésben áll-e ez a hatalmas sietség, ez a sürgősség a devizahitelek bírósági ítéleteivel, ami tőkepótlást igényelhet majd a magyar bankrendszer egészének? A vidék pénzével akarják majd a bankrendszert kistafírozni?
Fennáll a veszély, mint ahogy említettem hozzászólásomban, hogy ez a hitelszövetkezeti vagy takarékszövetkezeti integráció egyszerűen a kormány és vidéke takarékszövetkezet létrejöttét hozza el - a privatbankar.hu-tól idéztem. Azaz, hogy a szövetkezetek már nem a helyi gazdaság fejlesztését szolgálják, hanem a kormány és a Fidesz meghosszabbított kezei lesznek, a politikai döntések alapján lehetséges, hogy a hiteleket folyósítsák.
Megmondom őszintén, ez nincs benne a törvénytervezetben, de az elmúlt három esztendő jogos félelmet szül bennem. Minden egyes törvénytervezetnél ellenzéki képviselőként az a feladatom, hogy azt keressem, hogy hol a mutyi, hiszen annyi ilyen törvényi szintű visszaélés volt az elmúlt három esztendőben. Bár ne lenne így ezen törvény kapcsán!
Mint már említettem, itt a takarékszövetkezeti rendszer betétállománya jelenleg tetemes, a hitelállománya nem annyira, ezért is erős, a devizakitettsége minimális, hiszen a takarékszövetkezetek java része nem ugrott bele ebbe a devizahitelezésnek nevezett ördögi körbe. Bár a profittermelésük alacsony, de így is nagy előnnyel járhat bizonyos szereplőknek a takarékszövetkezeti rendszer bekebelezése.
Az, hogy a rendszerbe be akarják vonni a Magyar Postát, az egy üdvözlendő dolog, hiszen a Magyar Posta jelenleg az egyetlen olyan állami szervezet, amelynek igenis van csápja, még hogyha kis postakocsival, de akkor is minden egyes vidéki településen mindenhová el tud jutni a Magyar Posta. Ez talán még a postai szolgáltatások fejlesztését és a postai rendszer megmaradását is segíti, tehát amelyik faluban még van posta, hátha ott majd csak emiatt nem fogják megszüntetni.
A kötelező tagsági intézmény azért sok esetben visszaütött. Itt látjuk, a kötelező tagság kapcsán az agrárkamarai tagság 8 százalékos legitimációjára is lehet utalni, de a törvény az indoklásában számos külföldi példát felsorol, hogy miért is működnének ezek a rendszerek jól Nyugat-Európában, a kötelező tagság intézményére sehol nem találunk példát. Ez valami hungarikum megint, itt a kötelező takarékszövetkezetesítésnek a példáját látjuk. Szándékoltan nem téeszesítést mondtam.
Az állam egyébként 100 milliárd forinttal finanszírozná az átalakulást, amit egyes hírek szerint a költségvetési tartalékból fedeznének. Bár ez azért nem valószínű, mert a költségvetési tartalék is folyamatosan soványodik. De hogyha államtitkár úrnak vannak információi, hogy konkrétan ki is állja a cechet, miből is fedezik ezt, azt nagyon szívesen venném, mert a törvénytervezet ezt megint elfelejtette közreadni.
Azt szeretném még továbbá megkérdezni, hogy ugye, a törvényszöveg lehetőséget biztosít arra, hogy a Takarékbank eltávolítsa a helyi vezetőket, és ennek feltételeit eléggé homályosan határozzák meg, az nem pont azt hozza-e magával, hogy azok a betétesek, azok, akik tényleg azért fordultak egy helyi takarékszövetkezethez, mint én is, hogy a helyi gazdaságot erősítsük vele, azok nem lehet-e, hogy elvesztik ezt a jogukat. Hiszen arról van szó, hogy a Takarékbank leszól, hogy ezentúl az az ember kell oda, aki megfelelően bólogat a különböző hitelkihelyezéseknél, amik felülről jönnek.
Megmondom őszintén, ezen kritikáim java része félelemből fakad, azon félelemből, amit az elmúlt három esztendőben láthattunk. A törvényjavaslat kapcsán azért némi pozitív támogatást is tudunk nyújtani, hiszen arról van szó, hogy maga a takarékszövetkezeti rendszer megerősítése nem ördögtől való, de hogy azok a kiskapuk, amiket ez a törvényszöveg benne hagy, az eléggé problémás.
De hogyha megnézzük a nagy képet, a nagy folyamatokat, azt látjuk egyrészről, hogy a mai napon Varga Mihály, aki matolcsybb Matolcsynál, bejelentett egy 208 százalékos adót a be nem fizetett vagy elmaradt tranzakciós adóbevételek miatt a bankokra, majd másrészről a kormányzat a saját oligarcháinak, így Demjánnak meg Töröcskeinek a cégeit stafírozza ki. Miről van szó, hogyha nem piackitisztításról, és nem arról, hogy a saját embereit, a kormányzathoz közel álló cégeket hozza versenyelőnybe?
Tehát megmondom őszintén: a törvényjavaslat alapvető céljaival, ami papíron van, egyet is értünk, de nagyon sok olyan félelem van, és az elmúlt három év azért ad okot arra, hogy ezeket a félelmeket megfogalmazzuk, amely szerint tévútra is juthat ez a szövetkezeti törvényjavaslatból fakadó gyakorlat.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a függetlenek soraiból.)
