BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Választópolgárok Közössége! Ha már ez a részletkérdés ennyire középpontba került, akkor én is hadd folytassam azzal beszédem elején, ahogy Bárándy képviselő úr befejezte.
Szeretném leszögezni: a Jobbik a választópolgárok iránti tiszteletét többféle módon is kifejezi, és nemcsak azoknak köszönjük meg, hogy itt lehetünk, akik ránk szavaztak, hanem mint országgyűlési képviselők valamennyi választópolgárért teszünk, azokért is, akik adott esetben nem is szavaznak.
Az a javaslat, amit e tisztelet kifejezésére választottak, valóban túl formális, és ráadásul félreérthető. Én nem feltételezem azt, hogy Kövér házelnök úr a saját maga tiszteletére, az iránta való tisztelet kimutatására várja el a felállást, de gondoljuk végig! Egy választópolgár meg tudja azt fejteni, hogy amikor indul az ülés, és bejön a házelnök, abbamarad itt a beszélgetés, és ahogy fölér ide, mindenki feláll? Hát miért sértődjünk meg azon, hogy mindenkinek az iskolai emlékét idézi, hogy bejön a tanár, és a diákok felállnak? Valóban, én is azt mondom, hogy akkor tegyük egyértelművé, és ugyanezt a javaslatot gondoltam, mint az előttem felszólaló, hogy a házelnök bejön, elfoglalja a helyét, és utána együtt feláll a képviselőkkel.
A másik: nem tudom, hogy hogyan jutottak erre a javaslatra, de vajon ezzel sok mindent tudunk kompenzálni a választópolgárok számára? Lehetséges, hogy önök a körülbelül 900 millió forintért csináltattak egy szokásos nemzeti konzultációt, feltettek egy kérdést a választóknak: mit vár el az Országgyűléstől? Első kérdés: oldja meg véglegesen a devizahitelesek problémáját; a másik: minden ülés elején felállással fejezze ki az önök iránti tiszteletet - és lehet, hogy nagy többséggel ez a javaslat kapott igen szavazatot. Bár kétlem, hogy így lenne. Tehát ezért én valójában formálisnak érzem; megtarthatjuk, de valóban azt javaslom, hogy a félreértéseket oszlassuk el.
A házszabály tárgyalása valójában az Országgyűlés belső ügye lenne, de mégis a jelentősége nagy, főleg azon változások tükrében, amit ez most tartalmaz, tudniillik amikor a képviselők jogai csorbulnak, egyben azoknak a választóknak a jogai is csorbulnak, akik a képviselőket a parlamentbe küldték. És a Jobbiknak egy határozott negatív véleménye van erről a házszabályról, amit röviden így foglalnék össze: az új házszabálytervezet elfogadhatatlan módon csorbítja a képviselői alapjogokat, sérti az alaptörvényből levezethető egyenlő mandátum elvét, korlátozza és kiüresíti a plenáris vitát, és emellett félreérthetetlenül készíti elő az egyszerű többségű Fidesz-parlamenthez számítva a mostani kétharmados kiváltságok megtartását.
Érdekes, hogy a preambulum a következőt tartalmazza, Magyarország Alaptörvényének azon rendelkezését szem előtt tartva, amely szerint az országgyűlési képviselők jogai és kötelezettségei egyenlők, tiszteletben tartva a képviselők parlamenti szólásszabadságát, biztosítva az egyéni képviselői jogok érvényesülését, született meg ez a házszabály és országgyűlési törvény, ami éppen ezeket nem teljesíti.
És kezdjük a lényeggel! A módosító javaslatoknak nem csupán a tárgyalása, hanem az arról való döntéshozatal is részben átkerül a bizottságba. Egy törvényalkotásnak a módosító javaslatokról történő döntés elemi, meghatározó része. És itt van félreértés a Gulyás képviselő úr által elmondottak és az általunk fontosnak tartottak között.
A képviselő úr mindig arról beszél, hogy olyan módon sérül-e egy képviselői jog, személy szerint az enyém, hogy az énáltalam benyújtott módosító indítványról tudok-e én magam szavazni. Zárójelben és tényleg csak zárójelben mondom, ez a lehetőség is csökken, hiszen eddig általam benyújtott módosító indítványokról volt alkalmanként nagyon ritkán többségi támogatás, és szavazni lehetett róla. Volt, ami egyharmados többséget kapott a bizottságban, és a plenáris ülésen szavazni lehetett róla. És volt, ami nem kapta meg ezt a többséget, de a frakció kikérte. De nem erről van szó. Én nem azt a jogot tekintem csorbítottnak, hogy a saját módosítómról tudok-e szavazni, hanem azt, hogy jelenleg például egy határozathozatal során szavaztunk 30 módosító indítványról. Nekem jogom volt 30 módosító indítványról törvényt hozni a szavazatommal. Adott esetben fontos volt Ángyán József fideszes képviselő alkotmányhoz, alaptörvényhez benyújtott módosító javaslatáról szavaznom, adott esetben név szerinti szavazással szavazni.
Ezek a lehetőségek gyakorlatilag meg fognak szűnni, hiszen a képviselők által benyújtott módosító javaslatokról a döntés meg fog születni az adott tárgyaló bizottságban, illetve azt követően ebben a bizonyos “szuperbizottságban”, és igen, a kulcsszereplő ebben az új rendszerben a törvényalkotási bizottság, és hadd idézzem akkor pontosan, hogy hogyan is fogalmazza meg ennek a feladatát.
A törvényalkotási bizottság az Országgyűlés jogalkotási tevékenysége során eljáró, annak javaslattevő, véleményező, törvényben és a határozati házszabályi rendelkezésében meghatározott esetekben - most jön a vastag betű - ügydöntő bizottsága, amely törvényben, határozati házszabályi rendelkezésekben, továbbá az Országgyűlés egyéb határozataiban meghatározott hatáskörét gyakorolja. Tehát ez az alapvető különbség aközött, hogy eddig is a módosító indítványokról a bizottságban történt szavazás, ajánlás történt. Most pedig gyakorlatilag ott fog megszületni az alapvető döntés.
És egy kérdést hadd tegyek fel, ami számomra nem világos: hogy ha egy törvényjavaslat módosító indítványa kétharmados többséget igényel, arról itt a parlamentben kétharmaddal szavaztunk. Mivel a szavazás áttevődik a bizottságokba, a tárgyaló, avagy a törvényalkotóba, akkor ott is lesz külön kétharmados döntés? Mert ameddig csak ajánlást tettek, addig ez nem volt releváns kérdés, hogy a támogatás milyen. De a döntéshozatal kétharmados kellett hogy legyen. Tehát ezek szerint bizottsági kétharmados döntés is lesz?
Tehát az, amire azt mondom, hogy csorbítja a képviselői jogokat, erről szól. Adott esetben egy törvényjavaslat 30 módosító indítványáról két bizottságnak, mondjuk, 40 képviselőnek van joga dönteni, a többiek pedig nem fognak dönteni, hanem végül egyetlenegy indítványról, amit a “szuperbizottság” összeállít.
Egyébként ebben sérül az egyenlő mandátum elve, hogy adott képviselők a törvényhozási aktusban tevőlegesen döntéshozatallal részt tudnak venni, a nagy részük pedig nem. Egyébként a kapcsolódó módosító indítvány ebben a rendszerben meg fog szűnni.
Még néhány szót, például a bizottsági általános vitáról. Gulyás képviselő úr egy dolgot úgy említett, mint ennek az új rendszernek nagy előnyét, mert azt mondta, meg lehet nézni a jegyzőkönyvet, hogy a kormány indítványának tárgysorozatba-vételére nem kerül sor, mert az úgyis formális volt, mert azt tárgysorozatba vették. Nem, a kormányindítványt eddig sem kellett soha tárgysorozatba venni, csak a képviselőit, ez meg is marad. Az általános vitája történt meg, ami most elmarad. És ebben én azt a hiányosságot látom - akár a mostani ciklusban, akár ’98-2002 előtt más parlamenti viszonyok és erőviszonyok között -, hogy egy benyújtott kormány-törvényjavaslathoz hogyan álltunk hozzá, annak szakmailag a legfontosabb információforrása az általános vita volt, ahol adott esetben nem egy minisztériumnak egy ügyben valójában nem szakértő államtitkára ül itt a padok között, hanem az adott ügyben a minisztérium felkészült - mondjuk - főosztályvezetője volt az, akivel érdemben az ottani általános vita során a törvényjavaslatnak nagyon lényeges kérdéseit tisztázni lehetett.
(12.00)
Tehát ez, tegyük világossá, most el fog maradni.
A tárgyaló bizottságok indítványait ez a törvényalkotó bizottság megkapja, állást foglal, és saját módosítókkal is kiegészíti. És végül a támogatott és saját módosítókból lesz ez az összegzett módosító javaslat. Milyen módon támogat? Egyértelmű, hogy csak kodifikációs alapon fogja megvizsgálni a tárgyaló bizottság a szavazással elfogadott módosító indítványokat, kizárólag, vagy adott esetben tartalmilag is? És egy kérdést megint tisztázatlannak látok. Adott esetben van két tárgyaló bizottság, amelyik nagyon könnyen hozhat eltérő döntést. A múltkori, hétfői döntéshozatal során öt olyan javaslatról szavaztunk, ahol azt kellett levezető elnökként felolvasnom, hogy az egyik bizottság támogatja, a másik bizottság nem támogatja. Most is előfordulhat, hogy egy javaslatot a fenntartható fejlődés bizottsága mint tárgyaló bizottság támogat, mondjuk, a gazdasági bizottság meg nem támogatja. Talán a bizottságok profilja alapján világos is, hogy itt nem ellenzéki és kormánypárti alapon oszolhat meg a támogatás, hanem az adott bizottság feladata iránt elkötelezett képviselők esetében.
No, ilyenkor megismételt részletes vitára kerül sor, mert a “szuperbizottság” visszaküldi. De hát ebből hogyan lesz végül eredmény? Vagy ennek mi a menetrendje? Elvárjuk, hogy végül mind a két bizottság az adott módosítóról azonosan nyilatkozzon? Vagy pedig azt mondjuk, hogy lesz a két bizottságnak egy együttes ülése, és akkor, amelyiknek nagyobb a létszáma, az dominál? És akkor hadd mondjam el, hogy ebben a mostani rendszerben ez mennyire egyszerű volt. Itt ülünk valamennyien, 386-an, törvényhozásra jogosultak. Valamennyien tudunk élni azzal a lehetőséggel, hogy ebben a kérdésben, ha egy módosító indítvány esetében az egyik bizottság így foglalt állást, a másik úgy, szavazunk és döntünk. De erre nem kerül sor, mert mi itt a plenáris ülésen egyetlenegy összegző indítványról tudunk egy szavazással dönteni. Ez olyannak felel meg, mint ha most kizárólag a támogatott módosító indítványokról tudnánk szavazni.
Szerény reménnyel, de azért a Jobbik nevében én beadtam egy olyan módosító indítványt, amelyik a végső, összegző módosító indítványról történő szavazást megelőzően lehetővé tenné a frakciók számára az eddigi gyakorlat szerint három módosító indítványról való külön szavazást - aminek érdekében az összegző módosító indítványról, ha ütközés van, külön szavazást kérhet -, és ezt követően kerülne sor az összegző módosító indítvány adott esetben megváltoztatott variációjáról szóló szavazásra, majd zárószavazásra. Tehát teszünk egy halvány kísérletet arra, hogy legalább ilyen módon tételesen egy frakció számára néhány fontos módosítóról lehessen dönteni.
Mire mondom azt, hogy arra számítva a Fidesz, hogy egyszerű többsége lesz - amire nyilván jelenleg reális lehetőség van -, bizonyos eljárási rendeket fönn akar tartani egyszerű többséggel? A Jobbik a kivételes eljárást, a sürgős kivételest, ami most kivételessé válik, hétfőn elindulunk, kedden végszavazás, nem támogatta. Nem azért, mert nem fogadta volna el, hogy vannak rendkívüli esetek, amikor a társadalom érdeke ennyire gyors törvényhozást kíván. De azt mondtuk, hogy akkor a négyötödös eltérés, a házszabálytól való eltérés legyen az, amivel ezt meg tudjuk oldani. És most bevezették ezt a kivételes sürgős tárgyalást, kétharmados többség kellett hozzá. Az új rendszerben pedig, furcsa módon, egyszerű többség. Tehát egy egészen más eljárás, mint amit a saját szabályuk előír, attól egyszerű többséggel el lehet térni, és meg lehet csinálni ezt.
Persze lehet mondani, mennyire mértékletes az, aki majd ezzel élhet többségben, persze nem tudjuk, ki lesz véglegesen, mert tulajdonképpen 32 ilyen törvényhozási folyamat lehetséges egy négyéves ciklusban. Mi természetesen ezt is soknak tartjuk, és igen, teljesen érthetetlen, hogy az egyszerű többség irányába lép el ebben az esetben. A házszabálytól való eltérés a kezdetektől egy olyan súlyos döntés, amikor gyakorlatilag az Országgyűlés azt mondja, hogy nem érdekel a saját magam eljárási rendje, nem érdekelnek a saját szabályaim, félredobom, áthágom. Lehet erre szükség? Lehet. Milyen többség kellett ehhez? Négyötödös. Most ezt a négyötödös többséget is lejjebb viszi kétharmadra, benne öt ellenzékivel. Tehát ezek számunkra elfogadhatatlan módosítások, teljesen függetlenül attól, hogy ki és hogyan kerül kormányra. Tehát a Jobbik semmilyen pozícióban az ilyen mértékű eltérést saját tárgyalási rendünktől nem fogadja e. Aki a házszabálytól el akar térni, szerezzen hozzá négyötödös támogatást.
Néhány szót a vita módosuló szabályairól az általános vitában. A vezérszónoki 20 perc helyett lehet 15 is. Igen, lehetséges olyan téma, ahol ez elegendő. Azt halljuk, hogy az időkeretes tárgyalásnál a frakciók alapidőkeretét 30 percről 20 percre csökkentenék azért, mert feltehetőleg sok ilyen időkeretes tárgyalásra kerülhet sor. Hát, én pont fordítva látom. Az alaphelyzet az kellene legyen, hogy a tárgyalásnak nincs időkerete, ha volt most 30 perc, azt mondják, most nagyon sokszor lesz, akkor nemhogy a 30 percet megtartják, hanem azt mondják, nagyon sokszor lesz, de még csökkentsük is. Hát ez megint azt jelenti, hogy egy frakció esetében egy lényeges, fontos témában ez bizony kevés idő.
És hadd térjek ki én is erre az egykörös kétperces vitaszakaszra. Ugye, arról van szó, hogy elhangzik egy 15 perces felszólalás valamelyik képviselő részéről, és erre, és ez a vita lényege, adott esetben közvetlenül, két percben reagálási lehetősége van valamennyi képviselőnek. Hát, ebben az Országgyűlésben alapvetően képviselők vannak, akik természetesen részben a pártjuk támogatottsága alapján frakciót alkotnak, és a frakcióknak adott esetben van egy közös irányvonaluk. De hogy egy 15 perces felszólalást követően az arra szükséges és fontos reagálásra egy frakcióból egyvalaki bejelentkezik, és attól kezdve a másik képviselő, aki egész más módon akar vitába szállni a felszólalóval, ettől kezdve ettől a lehetőségtől elesik - hát, ez valóban a vita érdemi részét alapvetően korlátozza!
Ha ennyire úgy tekintenénk, hogy úgyis hatalmas a frakciófegyelem, amit önök megszoktak, nálunk ez azért másképp van. Igyekszünk frakcióként működni, de azért meg kell nézni: számtalan szavazásnál van képviselőnek lehetősége a maga szakmai vagy lelkiismereti álláspontját tekintve másképp szavazni, másképp megnyilatkozni. Tehát egy ilyen vasfegyelemnél akár úgy is működhet a frakció, hogy azt mondjuk, mindenkinek van egy mandátumaránya, annak arányában egy bajnok, egy képviselő odaáll, és minek kell itt nekünk valamennyiünknek bejönni. Ezt egyszerű elfogadhatatlannak tartjuk. Persze, jómagam is számtalanszor tapasztaltam és küzdöttem, ha tetszik, ülésvezető elnökként azzal a nehézséggel, hogy valóban úgy elszabadulhat ez a vita, ami már nem arról szól, ami a napirend. De ennek nagyon egyszerű megoldása van. Egy eddig meg nem történt, egységesítő ülésvezetési gyakorlat igenis a tárgyra való rátérésre figyelmeztetéssel, adott esetben szómegvonással elejét tudja venni annak, hogy ez a kétperces vitakör ne a maga eredeti célját szolgálja.
Hadd szóljak néhány mondatot az úgynevezett szemléltetőeszközök használatáról. Ugye, ezt mondja a háztörvény, az Országgyűlés ülésén vagy bizottsági ülésen tárgyi, képi vagy hanghordozó útján történő szemléltetés - továbbiakban szemléltetés - nem alkalmazható.
(12.10)
Nos, én úgy gondolom, hogy a szemléltetésnek, a tárgyi, képi szemléltetésnek létezik kulturált, az Országgyűléshez nem méltatlan formája is. Na most, ebben az a furcsa, ha végigtekintjük ennek a parlamentnek a történetét, az én tudomásom szerint - az interneten meg lehet nézni - ezt a szemléltető tiltakozást Kövér házelnök úr, még fiatal fideszes korábban indította el, amikor a “Come back Stadinger!” táblát tartotta fel, annak érdekében, hogy ezzel fejezze ki elégedetlenségét Szabad György levezető elnökkel, sőt az Országgyűlés elnökével szemben, arra utalva, hogy még a pártállam utolsó országgyűlési elnöke is sokkal méltóbb volt erre a tisztségre, mint Szabad György. Tehát nyilván fiatal korában ilyenek voltak. Voltak itt D208-as trikóban megjelenő fidelitasosok, és nem tudom, most még, elnök úr, most még szabad, ugye, szemléltető eszközt használni?
