DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban, Bánffy Miklós egy igazi és közismert polihisztor volt, hiszen volt földbirtokos, politikus, író, grafikus, intendáns. Ő eredetileg Kolozsváron született 1873-ban, de Budapesten tanult, és itt is szerzett doktori címet. Ciklusokon át volt itt országgyűlési képviselő, négy évig Kolozs megye főispánja volt. 1912-1918-ig a Nemzeti Színház és az Operaház intendánsa, Bethlen miniszterelnökségének első éveiben pedig külügyminiszter, ez egy elég erős váltás az Operaházból a külügyi tárca élére, de itt is megállta a helyét. Később a Képzőművészeti Tanács elnöke lett. 1926-ban költözött vissza Erdélybe, ahol az irodalmi és a közélet egyik legjelentősebb szervezője lett, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnokává is választották, ez a legmagasabb világi pozíció, és ott még felvette helyben a román állampolgárságot is.
A képviselő úrral természetesen egyet is értek, egy évforduló mindig jó alkalom arra, hogy az örökségünk felvállalásáról és vállalásáról beszéljünk, szóljunk. A kérdés az, hogy ez az évforduló milyen kérdéseket tesz fel nekünk akár Bánffy Miklós örökségével kapcsolatban, vagy milyen válaszokat adunk rá az egész nemzeti akaratérvényesítés szempontjából. Gróf Bánffy Miklós személyében azt a sikeres politikusunkat ünnepeljük, aki célját tartósan elérte. Sopron és a Sopron környéki nyolc falu, Ágfalva, Nagycenk, Kópháza, Sopronbánfalva, Balf, Fertőrákos, Harka és Fertőboz ma is Magyarország részei. El tudta érni, amit sokan a kortársak közül már csak veszett fejsze nyelének tartottak, de ő hitt benne, és el is érte a célját. Bánffy Miklós egy olyan politikus volt, aki mentes volt a Széchenyi által a magyarság négy fő bűnének nevezett tulajdonságok egyikétől, az érzelmi politizálástól. Politikáját történelmi távlatban az eredmények mérték le, ezek közül kiemelkedett, hogy Sopront vissza tudta szerezni. Sopron Magyarországot választotta, mert Magyarország vonzó képet tudott a soproniak számára kínálni.
Az elmúlt közel négy év kül- és belpolitikájában is a nemzet megerősödése és gyarapodása vezérelt bennünket. Ma a kérdés az, hogy a határon túli magyarok megmaradnak-e magyarnak, meg akarnak-e maradni magyarnak, és ha igen, akkor milyen sors vár rájuk magyarként, milyen jövőképet kínálunk itt 2013-ban a határon túli magyarság számára. Igyekeztünk az elmúlt három évben vonzóvá tenni mindenkinek a magyarságot, és a jövőképet minél inkább bíztatóan felvázolni, hiszen Magyarország, az anyaország gazdasága egyre erősödik, és éppen ezért a tekintélye is növekszik gazdasági téren. Hosszú távú beruházások kezdődtek el Magyarországon, nemcsak az iparban, nemcsak az autógyártásban, de az oktatásügyben, főleg a felsőoktatásban, a mérnökképzésben, az informatikusképzésben. A külgazdaságunknak pedig egy nagyon fontos kérdése a magyarlakta területekkel való szoros gazdasági kapcsolat, az ott élő magyarsággal való nemcsak érzelmi, nemcsak kulturális, nemcsak történelmi, de a gazdasági közösség kialakítása is, és nagyon fontos, nem is kell említeni talán, hogy lehetővé tettük a magyar állampolgárság és vele együtt a magyarországi választójog megszerzésének lehetőségét azoknak, akik egykori magyar állampolgárok leszármazottai, és ezt ők maguk kérik. Bízunk benne, hogy a választásokon való részvétellel a külhoni magyarság egyenrangú nemzetpolgára lesz a nemzet közösségének, immár közjogi értelemben is, akik nemcsak az anyaország hatékony védelmére számíthatnak, hanem maguk is intézhetik a közös ügyeinket. Fontos ezért, hogy a határon túliak minél nagyobb számban vegyenek majd részt a választásokon.
Bánffy, miután elérte Sopron visszatérését és Pécs szerb megszállóinak távozását, önmaga visszatért Erdélybe, és ott dolgozott tovább a magyarság javára. Bánffy öröksége szerint az anyaország sorsáért való felelősségvállalás nem alternatívája a szülőföldön maradásnak és a szülőföldön élő közösségért való felelősségvállalásnak, hanem a kettő elválaszthatatlan egymástól. Ha Sopron a Civitas Fidelissima címet nyerte el, akkor gróf Bánffy Miklós a Civis Fidelissimus címet érdemelte a szülőföldjéhez való töretlen ragaszkodással is. Öröksége példamutató mind az államnak, mind az állampolgárnak egyaránt. Bízunk benne, hogy ez az erős közösségi akarat sokak számára példa lesz, és megmutatja, hogy szükség van a közösségek erős akaratnyilvánítására és egy olyan vezetésre, egy olyan kormányra, olyan miniszterekre is, akik bátran kiállnak a közösségek ilyen jól megfogalmazott érdekei mellett.
A jövő esztendőben elindul az első világháború 100 éves kitörésére való emlékezéssorozat Magyarországon is és más országokban is. Nyilván ennek a végkövetkeztetésének is az egyike akár a soproni népszavazással kapcsolatban, akár a trianoni békediktátummal kapcsolatban 100 év után talán egy valós képet mutat Európa több állama számára is az ottani magyar érdekek sérelméről.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
