HIDVÉGHI BALÁZS
HIDVÉGHI BALÁZS
HIDVÉGHI BALÁZS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! December 5-én délelőtt Böjte Csaba itt, az Országház falai között a közjogi méltóságok és más állami vezetők jelenlétében ünnepélyes keretek között tette le az ötszázezredik állampolgári esküt. A helyszín és a dátum is jelképes, mindkettő a magyar nemzet egységét hivatott szimbolizálni.
Böjte Csaba ez alkalomból elmondott szavai tanulságosak számunkra is. Édesapja versére utalt, aki az ötvenes években arról írt, hogy bár éppen tél van és ordítanak a farkasok, mégis ki kell tartani, mert el fog jönni a tavasz. Ő ezt már nem élhette meg, a rá kiszabott hétéves börtönbüntetést nem élte túl. Tisztességben megőszült felesége és fia azonban sok-sok évvel később a Szent Korona előtt, Magyarország miniszterelnöke jelenlétében tette le a magyar állampolgári esküt. Lehet-e ennél szebb, ennél megindítóbb elégtétel számára?
A Magyar Országgyűlés az állampolgársági törvénnyel a magyarságuk mellett generációkon át kitartó emberek hazaszeretetét és hűségét is értékelte. A XX. század viharai a magyarságot olyan helyzetbe juttatták, hogy új válaszokat kellett találni a nemzeti összetartozás kifejezésére és megélésére. Talán valóban szokatlan, hogy Magyarország állampolgárságot ad olyan embereknek, akik nem Magyarországon élnek, de az is szokatlan, amilyen helyzetben a magyar nemzet van, és ez a törvény, ez a döntés egy erre adott válasz.
Ha az ország határain kívül több millióan élnek magyarként, nyelvi kultúrájuk magyar, akkor az anyaországnak kötelessége válaszolni erre a helyzetre. Ennek a válasznak volt része az is, amikor néhai Antall József miniszterelnök hosszú évtizedek hallgatása után 1990-ben… (Zaj. - Az elnök csenget.)
