OSZTOLYKÁN ÁGNES
OSZTOLYKÁN ÁGNES
OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Hadd gratuláljak, amit én nagyon ritkán tettem meg az elmúlt években az oktatásirányítást illetően. Tudja, biztosan emlékszik, hogy én a kötelezővé tétellel nem értettem egyet, de így, hogy van egy érzékenyítési időszak az iskolák, a diákok számára, így bízom benne, hogy a kötelezőség is meg fogja hozni azt az elvárást, amit támaszt a rendszer ezzel a dologgal szemben.
Egyetlenegy dologra szeretném felhívni a figyelmét. Az, hogy valaki közösségi munkát végez, az, hogy valaki szolgálja a közösségét, az egy életstílussá tud válni, és azt gondolom, hogy ezeket a fiatalokat nemcsak a középiskolákban, hanem már az általános iskola színterén is el kell kezdeni érzékennyé tenni arra, hogy vannak gyerekek, akik nem velük hasonló életmódban, nem velük hasonló körülmények között élnek és tudnak élni. Azt gondolom, hogy az esélyegyenlőség megteremtésének ez is egy nagyon fontos színtere, hogy megmutatjuk a gyerekeinknek, hogy nem minden rózsaszín, és nem minden gyerek úgy él, ahogyan a másik.
Ehhez viszont közösségi terekre lenne szükség, és azt gondolom, hogy a sportolás és az iskolán belüli munka, az iskolaidőn túli, de bent töltött munka még nagyon sokban szolgálhatná ezt a tevékenységet, és azt gondolom, hogy nagyon oda kell figyelni még a vidéki létre, hiszen biztosan ön is tudja, hogy vidéken a közösségi szolgálat és a közösségi terek még inkább hiányoznak a fiatal gyermekek életéből.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és még egyszer elismerésemet fejezem ki. (Taps.)
