BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Magyar Zoltán képviselőtársam módosítójához szeretnék hozzászólni, támogatólag néhány további érvet mondani, amiért mindenképpen érdemes lenne igennel szavazniuk majd.
Sajnos, a bizottságokban nem támogatták, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottságban sem, pedig néhány számot érdemes átgondolni. 1949-ben több mint kétmillióan dolgoztak a mezőgazdaságban és a ráépülő feldolgozóiparban, élelmiszeriparban, még a rendszerváltáskor is több mint egymillióan, és mára ez a szám már csak a százezret közelíti meg. Tehát az a hiányzó egymillió munkahely egyszerűen megvalósíthatatlan a mezőgazdaság és a ráépülő élelmiszeripar nélkül. Ehhez képest elenyésző súlya van a koncepcióban ennek a területnek. Itt-ott fellelhető, de még a stratégiai célok között sem szerepel. Szerepelnek ellenben magas hozzáadott értékű ágazatok, a magyar adottságoknak megfelelő húzóágazatok és tudásalapú társadalom.
És akkor itt szeretném megkérdezni, hogy mire gondolnak tudásalapú társadalom és húzóágazatok alatt. Vajon összeszerelő üzemekre vagy esetleg arra, hogy a betanított munkát támogatja a kormány, vagy arra, hogy fizetőssé tették a felsőoktatást, vagy hogy szétverték a szakmunkásképzés maradékát is, vagy hogy a közfoglalkoztatás alatt igényelhető képzések közül a legkomplexebb is körülbelül a parkgondozói, tehát ez az, ami a legmagasabb és legkomplexebb tudást adja. Tehát ez már a tudásalapú társadalomhoz tett lépés esetleg?
Ezzel szemben sokkal hatékonyabb lenne és sokkal több értelme lenne valóban a mezőgazdaság és az élelmiszeripar hatékony támogatásának mind a stratégiai célok között, mind pedig külpiacok és belpiacok teremtésével, illetve a közvetlen támogatásokkal, és mindezt magyar cégek keretei között megvalósítani. Ugyanis a mai napig a dolgozók kétharmadát a magyar kkv-szektor foglalkoztatja, és a GDP háromegyedét is a magyar cégek adják. Tehát nem a külföldi, önök által hatékonyabbnak ítélt tőkére kellene a hangsúlyt helyezni, hanem bizony itthon kellene megpróbálni a piacot és a cégeket felfejleszteni és erre a kulcsterületre terelni. Annál is inkább, mert az anyagban is szerepel, hogy a különböző alternatív foglalkoztatási formák nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, tehát nem nőtt annyira a kedveltségük és az alkalmazásuk. Ráadásul, ha megnéznék az adatokat, akkor azt is látnák, hogy a normál foglalkoztatás rovására javult még az is, ami javult. Tehát idézőjelben javult, mert valójában rosszabb lett, hiszen senki nem örül annak, ha a munkahelyek száma minimálisan növekszik, de úgy, hogy közben ez a részmunkaidő arányát javítja, és a teljes foglalkoztatottak száma viszont csökken, merthogy ez történt. Tehát akár nézhetjük az alkalmi és az idénymunkásokat is, számukra is elsősorban a mezőgazdaság az, ami vidéken munkahelyeket teremthet és megélhetést biztosíthat.
Nagyon kevés szó esik arról az anyagban, hogy a külföldre távozott körülbelül 500 ezer - ez önöktől származik - munkavállalót hogyan fogják hazacsábítani. Biztos, hogy nem az összeszerelő üzemekkel, különösen azért, mert ezek az emberek jellemzően vidékről mentek el, mert ott nincsen már semmilyen munkalehetőség. Tehát még egy ok, amiért elsősorban az agráriumra és a feldolgozóiparra kellene helyezni a legfőbb hangsúlyt a jövőben.
Igazából ezeket az érveket kívántam még Magyar Zoltán képviselőtársam módosító javaslata mellett elmondani. Azért továbbra is reménykedünk benne, hogy meghallgatásra találnak, és a parlament előtti szavazáskor igennel fognak szavazni.
Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
