DR. KOMORÓCZKI ISTVÁN
DR. KOMORÓCZKI ISTVÁN
DR. KOMORÓCZKI ISTVÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőház! Köszönöm szépen az érdekes és figyelemre méltó vitát, amely ezt a komoly kérdéskört kíséri. A minap sokkal későbbi órán, hajnali kettőkor nyílott erre egy másik lehetőség, hogy ezt megtegyük, éppen elnök úr volt aznap, és úgy érzem, hogy noha kevesebben voltunk akkoron, mindegyik, kormányzati és ellenzéki oldalról is egyformán felelősségteljes figyelem kíséri, hogy milyen is legyen a kormányzati szférákat sokkal inkább időben átívelő koncepció sorsa.
Ez egy komoly politikai bátorságot igényelt ettől a kormánytól, tisztelt képviselőház, hogy egy ilyen hosszú, 2014-2030 közötti időszakra szóló koncepciót fogalmazzon meg. Bizonyára Varga képviselő úr is és mások is egyetértenek abban, hogy amikor filozófiai vagy bármifajta társadalmi tudományokat okítottak nekünk az egyetemen, akkor megkülönböztették, mi az, hogy terv, mi az, hogy koncepció, mi az, hogy hosszú távú vízió, hiszen ennek is azért megvannak a maga tudományos ismérvei.
Igen, a bátorság abban rejlik ennek a kormányzatnak a részéről, hogy képes volt 17 évre felállítani egy olyan hosszú távú tervet, amelyet egy hosszas, hangsúlyozom: másfél éves társadalmi vita előzött meg, ami az interneten is kint szerepelt a Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal internetes honlapján, amelyhez szinte százezerszámra érkeztek észrevételek, és amely felvázolta előttünk, nemcsak a minisztérium szakapparátusa, hanem a kormányzat előtt, hogy milyen kívánatos jövőképet szeretnénk követni, amint azt pár nappal ezelőtt hangsúlyoztam, egy olyan jövőképet, amely vonzóvá teszi bárhány ezer innen migrált vagy eltávozott fiatal vagy középkorú, vagy idősebb korú számára, hogy hazatérjen. Tehát ez a haza, mindnyájunk hazája, amely, szeretnénk, hogy a jövőben is a magyarság számára megtartó, visszahívó erővel rendelkezzen.
Röviden reflektálnék itt némely képviselő úr, sajnos ellenzék részéről nem igazán koherens, egymásnak némileg itt-ott ellentmondó megjegyzésére. Egyikőjük kifogásolta, hogy kicsi a társadalmi vita, sőt azt monda, hogy nem elég tartalmas, kevés az érdemi dolog ebben a koncepcióban, a másik azt mondta, hogy túlontúl részletes. Tehát azt gondolom, hogy itt ezek az ellentmondások nem igazán helyénvalóak.
Teljesen jogos, hogy az egyéni képviselői körzeteket képviselő tisztelt képviselők Somogy megye, Szigetköz, Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés megye ilyen-olyan problémáira tértek ki. Őszintén szólva, úgy gondolom, hogy ez a koncepció nem igazán arra jó, hogy nagyon pontos, szinte azonnali adekvát válaszokat adjon, hogy miként rendezzük a Szigetköz vízvisszapótlását, miként rendezzük az ilyen vagy olyan megyében szegénységi küszöbön vagy az alatt élők munkába történő bevonását, segítését, ösztönzését.
Úgy gondolom, a szavakon igazándiból nem érdemes lovagolni, mert a szándék azonos, hogy valóban egy életképes, követhető, mindenki számára a munka világában helyet találó víziót vázol fel. Azt számon kérni tehát, hogy ez miért nem tartalmasabb, vagy miért túl tartalmas, talán nem időszerű, miután, emlékeztetnék még egyszer, ez egy koncepció.
Az egyik tisztelt képviselő hölgy felvetette, hogy a múltkoriban említettem, hogy egy közel-keleti szakértő szerint a jövőbeni háborúk nem a földről szólnak majd, hanem a vízről. Ez nyilván a Közel-Keletre értődött. Ugyanakkor azt mondom, és ennyiben szeretnék pontosítani, hogy az ENSZ által itt megrendezett közelmúltbeli vízügyi konferencia éppen azt mutatta meg, hogy még azok is, akik ma politikai ellenfelei lehetnek egymásnak különböző földeken, országokban élve, képesek voltak kényszerből összegyűlni, nagy szerencsénkre és megelégedésünkre a magyar fővárost választani, hogy ezekről a vízügyi problémáról beszéljenek.
Lehet, hogy ez ebben a pillanatban nem feltétlenül hazánkbeli megyében élő személyeknek, polgároknak konkrét példájára ad visszacsatolást, választ, de szeretném önöket meggyőzni arról és azt hangsúlyozni, hogy ez a magyar kormány elkötelezettségét mutatja ebben a vonatkozásban és azt, hogy mi szeretnénk mindent megtenni - és ez tükröződik a koncepcióban is - a magyar vízkinccsel való megfelelő, felelősségteljes gazdálkodás érdekében.
Némelyek kérték, hogy az itt-ott, határozati javaslatokban megfogalmazott ajánlásaikat a kormány, illetve a kormánypárt tisztelt képviselői tegyék magukévá. Anélkül, hogy mindegyikre részletesen visszatérnék, azt mondom, hogy volt, aki talán picit jogosan is azt mondta, hogy 300 oldal szinte elviselhetetlen hosszúságú tartalom, amit igazándiból se az ország lakossága, se mi, képviselők nem vagyunk képesek felfogni, elfogadni. Úgy gondolom, hogy elég részletesen foglalkozik a koncepció az itt felmerült kérdésekkel.
Amikor a megfelelő illetékes bizottságok előtt a napokban ezekről szó volt, mi zömmel azzal hárítottuk el kormányzati oldalról eme felvetések elfogadását, hogy nem vagyunk hívei a szószaporításnak, hiszen a felvetett, valóban jogos kérdésekre igényt tartó kérdések szerepelnek az anyagban, és úgy gondoljuk, hogy megfelelő mélységben.
(11.40)
Képviselő asszony az imént, tisztelettel, említette, hogy cél lenne a magyar cégek, a magyar vállalkozói szféra jobb bevonása, mondván, hogy a kkv-k már így is a munkaerő több mint háromnegyedét foglalkoztatják s a többi. Nyilván önök előtt nem kell eléggé hangsúlyozni, Magyarországon élünk, ahol az eredeti tőkefelhalmozás bizony megkésve érkezett el - ellentétben a nyugat-európai államokkal -, s történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy itt nem volt olyan eredeti tőkefelhalmozódás. Tehát amikor bármilyen tőkés csoport, bármilyen nemzetiségű is legyen, ideérkezik, és érdeklődést mutat egyáltalán, hogy beruházzon, befektessen, munkaerőt alkalmazzon, és a gazdaságunkat fejlessze, akkor nem látjuk semmi indokát annak, hogy bárkit elküldjünk azért, hogy ilyen vagy olyan nemzethez tartozik. Tehát megismétlem, én nem tudom elfogadni ezeket az észrevételeket. A közös érdek az, hogy ennek az országnak a gazdaságát fejlesszük, és munkahelyeket, munkaerő-lehetőségeket teremtsünk mindenki számára.
Felmerült még egyszer a migráció témája. Ezzel már az előző általános vitában elég sokat foglalkoztunk, és még egyszer hangsúlyozom, nem látjuk igazándiból problémásnak, hogy valamennyi létszámú munkaerő azt gondolja, hogy esetleg hazánk határain kívül talál boldogulást, és elmegy Nyugat-Európába vagy más országokba, de meggyőződésünk, hogy ezek jelentős része vissza fog térni. Még egyszer, anélkül, hogy az ismétlés hibájába esnék, kérem szépen, a schengeni övezetben vagyunk, ahol megfogja valaki a személyi igazolványát, és családjával együtt néhány száz vagy pár ezer kilométerrel odébb költözik, de az a lehetőség is megvan, hogy visszaköltözzön. Ez a folyamat tehát kétirányú, és úgy gondoljuk, hogy a jövőben is, ha megfelelően sáfárkodunk a rendelkezésre álló erőforrásokkal, javakkal, mi egy olyan hazát fogunk továbbra is kialakítani, ahova érdemes lesz visszajönni, gyerekeinknek és unokáinknak is, ha adott esetben elmentek innen.
Tehát eme gondolatok jegyében szeretném elmondani, hogy a határozati javaslatot és az annak mellékletét képező koncepciót mi elfogadásra javasoljuk. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
