LENGYEL SZILVIA
LENGYEL SZILVIA
LENGYEL SZILVIA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor 2010-ben kormányra kerültek, több millió ember bízott abban, hogy céljuk a vidék felemelése lesz. Az önök hangzatos szlogenjei és látszólagos nemzeti érzülete elhitette az emberekkel, hogy a vidék végre fontos lesz, végre középpontba fog kerülni a vidéken élő ember, de az illúziók kora kétségtelenül lejárt. A vidék maguknak föld, pénz és szavazat, olcsón megvehető vagy durván elvehető.
Visszatért az a korszak, amire nemet mondtunk 2010-ben, visszatért az a politika, aminek a megváltoztatásához kétharmadot kaptak. Mindent politikai alapon osztanak. A közvagyon megint szabad préda, amit oda lehet dobni a barátoknak, legyen szó az állam földjéről, működő ökológiai gazdaságról vagy támogatási pénzekről. Politikájuk a vidékből kiskirályságokat hasít, lakóit pedig jobbágyságba taszítja, csak ezt most közmunkának hívják. A kormány úgy tesz, mintha külföldi gyarmatosítókkal harcolna, közben gyarmatosítja saját népét. A föld az új korszak földesurainak megy, a többiek jussa pedig 49 ezer forint. Önök a rendszer megváltoztatásához kaptak kétharmadot, de nekiláttak felépíteni a száz évvel ezelőttit. A “földet a gazdáknak” program eredménye, hogy a kiosztott állami földek jelentős része bizonyos gazdasági és családi érdekeltségekbe került, a szétírás jól bevált és ismert módszerével.
A kis- és közepes birtokon gazdálkodóknak csak a választások közeledtével ígértek meg jelentősebb földterületeket, úgy, hogy valójában még a korábban megígért negyedannyit sem tudták maradéktalanul bérbe adni. Nem tudták vagy nem akarták? Nem védték meg a magyar földet a külföldiektől sem. Májustól már ők is vásárolhatnak Magyarországon. A 2010-es új kistermelői rendelet nem javította sem a termelés, sem az értékesítés viszonyait, és az élelmiszer-feldolgozóipar is mélyponton van. A Start-program fenntarthatatlan, senki sem tudja, hogyan fogják a részt vevő települések folyamatos központi támogatás nélkül ellátni magukat. Önök nem adnak reményt a vidéknek. Egyetlen dolgot üzennek csak: itt van 49 ezer forint, ebből szépen, csendesen meg lehet élni. Hát nem! Nem lehet. Pedig lenne mit üzeni a magyar vidéknek, és lenne min dolgozni. Önfenntartó, lokális gazdaságokat kellene teremteni, segíteni kell a szakembergárda megteremtését, újbóli gyökéreresztésüket vidéken, segíteni kell az önszerveződést. A támogatásoknak találékonyságra, újító, vállalkozó szellemre kellene ösztönöznie az embereket, és ez lehetne a vidék felemelésének valódi útja. Eközben a nagybirtokot állítólag korlátozó földtörvényben szinte minden új földesúrra jut egy kiskapu, és rokonok, barátok, ismerősök, strómanok segítségével, illetve hátuk mögé bújva igyekeznek átjutni ezen.
A kiskapukat azonban be kell zárni. A kisebb gazdaságokat és a helyi közösségeket kell megerősíteni, hogy hosszú távon boldogulhassanak. És ezzel nemcsak a helyi gazdákat védenénk meg a politikai kedvezményezettektől, hanem a természetet és az éghajlatot is, hogy az iparszerű termelésnek becézett környezetrombolást és lassú öngyilkosságot felváltsa a környezetkímélő, erőforrás-kímélő, fenntartható, ökológiai szemléletű termelés.
Önök a valósággal harcolnak, nem valami külső ellenséggel. Az egyik oldalon népet ámító propaganda, a beváltatlan ígéretek, a másik oldalon a létező vidéki valóság, szegénység, munkanélküliség, kilátástalanság, elvándorlás. A magyar vidék ellen viselt háborúban pedig még azt is el kellene hinniük, hogy igazából minden jobb, mint négy éve. De nem jobb, és a felelősség most már csak kizárólag az önöké. De önöket a legkevésbé sem érdeklik a hétköznapi élet és a vidéki kisember problémái, a mindennapi kenyér és a megélhetés kérdései, azoknak az embereknek az élete, akik naponta szembesülnek a kizsákmányolással, a kiszolgáltatottsággal, a társadalmi igazságtalansággal, a képmutatással, a politikai bohóckodással, az elit lopásaival, hazugságaival, a demokrácia kiürülésével, normális életük elrablásával. Az LMP nem fogadja el azt a sorsot, amit a magyar vidéknek szánnak, és a magyar emberek sem fogják ezt elfogadni. Magyarország ennél sokkal, de sokkal jobbat érdemel. Önök nemcsak a pénzt viszik és a földet, de elvettek négy olyan évet, amire a magyar vidéknek nagyon nagy szüksége lett volna. Néhány év múlva senki sem fog emlékezni a nagy szavakra, a hazug sikerpropagandára, de arra, amit elvettek a magyar vidéktől, azt gondolom, mindannyian emlékezni fogunk.
Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)
