DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, a figyelmeztetést. Természetesen arról beszélek. Egy nemzetközi egyezmény megkötésének kapcsán és egy ratifikációs vita kapcsán, úgy gondolom, nem csak és kizárólag arról a szakpolitikai kérdésről kell és lehet beszélni, amit szabályoz az egyezmény, hanem arról is kell és lehet beszélni, hogy az adott állam, amellyel az egyezmény megköttetik, vajon alkalmas-e arra, hogy vele nemzetstratégiai szempontból indokolt módon egyezményt kössünk vagy sem. Emlékeztetnem kell mindenkit ebben a Házban, hogy amikor az euromediterrán megállapodás, az Európai Unió és Izrael közötti megállapodás ratifikációs vitája folyt, akkor finoman szólva sokat elemeztük mi, egyedül a Jobbik-frakcióból sokat elemeztük azt, hogy Izrael Állam nem tartja be a nemzetközi egyezményeket, és lényegében egy terrorisztikus módszerrel elnyomást, népirtást folytat a palesztinok ellen. Tehát az én állításom az, hogy Szerbia vonatkozásában ez az állítás, még ha nem is olyan durva mértékben, ahogy ezt Izrael megteszi, fennáll. Tehát Szerbia jelenleg abban érdekelt, mindenfajta ünnepélyes deklaráció, mindenfajta mantrázás ellenére és mindenfajta békülési gesztus ellenére, hogy a délvidéki magyarságot gyakorlatilag bedarálja, és azt a területet úgymond végleg megtartsa. Erre konkrét példa az is, hogy a szabadkai polgármester, aki egy Koszovóból menekült szerb, nyilván együtt érzünk azokkal a koszovói szerbekkel, akiknek el kellett hagyni szülőföldjüket, és támogatjuk a koszovói szerbek autonómiatörekvéseit, amelyet a brüsszeli egyezmény biztosít nekik, de mi ugyanezt követeljük a délvidéki magyarság számára is. Tehát magyarul: az a kritikánk, az a nagy bajunk, hogy amíg egy katasztrófavédelmi együttműködésről szóló egyezmény szerintem nem volt most létszükséglet… Cáfoljon meg, államtitkár úr! Nem tudom, tudnak valami várható katasztrófáról? Azért kell gyorsan megkötni az egyezményt? Vagy elindult egy árhullám felénk valahonnét? Vagy, vagy… Tehát miért kell most megkötni ezt az egyezményt egy olyan állammal, amely állam nem tartja be a saját alkotmányában foglalt, nemzeti kisebbségekre vonatkozó szabályokat?
Elolvastam, egyébként meg kell mondanom őszintén, egy nagyon korrekten, szépen szövegezett alkotmány a szerb alkotmány, különösen a nemzeti kisebbségekre vonatkozó rész nagyon szimpatikus. Egyetlen probléma van, ahogy ezt Bozóki Antal, a Délvidék legkiválóbb magyar jogásza leírja “A magyar közösség Szerbiában” című könyvében, amelynek holnap lesz a bemutatója 17 óra 30 perckor az Aranytíz kulturális központban, ebben a könyvben tökéletesen megírja, hogy Szerbia nem tartja be a saját alkotmányát, nem tartja be a kisebbségekre vonatkozó saját törvényét, nem tartja be a Vajdaság autonómiájára vonatkozó szabályokat, és nem tartja be a pártatlan, tisztességes eljárást előíró nemzetközi egyezményeket azon eljárásokban, amikor magyar embereket vonnak felelősségre, és folyamatos a kettős mérce. Ott volt az öt temerini fiú, 61 évet kaptak; nem csináltak szép dolgot, kétségkívül nem kell ezért megdicsérni őket, de nem etnikai alapú volt. Elmondja a szerb a betegágyán, hogy nem etnikai alapon vertek meg, s őket etnikai alapú bűncselekmény miatt ítélték el 61 évre. Bocsánat! Egy ilyen egyezmény megkötéséhez hadd ne asszisztáljunk és hadd ne gratuláljunk! Mi ez ellen nagyon-nagyon keményen tiltakozunk, és azt követeljük a magyar kormánytól, hogy álljon a sarkára, és tegye azt, amit Ausztria tett, amit elkezdtem mondani, csak elnök úr figyelmeztetett, hogy ez eltérésnek minősül a tárgytól. Két mondatban összefoglalom, hogy Ausztria mit csinált. 1946 után, miután azt tapasztalta, hogy az olaszok beolvasztják Bozen tartományt Trentino tartományba, Trien tartományba, és gyakorlatilag nem hajtják végre a ’46-os egyezményt, a dél-tiroli kisebbségvédelmi egyezményt, kőkeményen felléptek védhatalomként (Z. Kárpát Dániel: Úgy van!), és kimentek az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé, kétoldalú egyezmények…, tehát fagyasztották a viszonyt, a kicsi Ausztria a nagy Olaszországgal szemben. Igen, és kemény három évtizeden át tartott, amíg végül is 1971-ben megszavazta az autonómiastatútumot az olasz parlament, óriási nyomás hatására. És nem mondom, hogy a világ legjobb modellje, meg kell kérdezni a dél-tiroliakat, ők nem teljesen elégedettek - de azért bocsánat, nagyon megköszönnénk ezt a Szerbiában élő magyarok számára! Most ott van egy kulturális autonómia egyezmény, egy kulturális autonómiáról szóló törvény, azt sem tartják be a szerbek! Nem adnak megfelelő pénzt a magyar testületeknek, blokkolják a működést, nem engedik át a hatásköröket, ezer probléma van. Aki picit is foglalkozik ezzel az üggyel, annak tudnia kell, hogy ez így van. Stefan Füle, az Európai Bizottság bővítésért felelős biztosa az Európa Tanácsban feltett kérdésemre, amikor megkérdeztem, hogy legyen kedves már egy kicsit odafigyelni erre az ügyre, a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos ügy, hozzáteszem, a magyar közösség nem kisebbség, hanem őshonos közösség, őshonos nemzeti közösség, az része az Európai Unió jogának, a rule of law, a jogállamiság része, ezt ő el is ismeri. Igen, kijelentette az én kérdésemre adott válaszában, hogy igen, része a kisebbségi jog, és ezt figyelembe kell venni a csatlakozás során.
Mi történt? Az történt, hogy Magyarország Kormánya, szerintem nagyon-nagyon felelőtlen módon, úgy járult hozzá Szerbia uniós tagjelöltté válásához, hogy egyetlenegy dolgot sem követelt meg. Igen, volt ez a rehabilitációstörvény-vita, ahol sikerült azt a hatalmas eredményt elérni, hogy még megmaradt a magyarság kollektív bűnösnek bélyegzése, de már egyedi felmentést lehet kapni a kártérítési eljárások során. Hát, elnézést kérek, ez nevetséges és megalázó! Arról nem beszélve, hogy a megbékélési folyamat során állított emlékműveket egymás után gyalázzák meg, ahogy eddig is, éveken át.
Nikolics szerb elnök kérdésemre az Európa Tanácsban pár héttel ezelőtt azt jelentette ki, hogy szerinte minden rendben van - a VMSZ őket erről így tájékoztatja -, nem kell aggódnia egy délvidéki magyarnak sem, mindenki biztonságban van; nyugodtan lépjenek be hadseregbe, rendőrségbe.
(13.50)
Mi történt ezalatt? Ezen a napon két magyart megvertek a magyar nemzetisége miatt, és kaptam egy csomó e-mailt délvidéki magyaroktól arról, hogy mi már évek óta próbálunk rendőrök lenni és katonák lenni, de nem vesznek fel minket.
Na most, ilyen körülmények között hogyan lehet ezt megtenni, hogy önök csont nélkül, gond nélkül, kvázi szakpolitikai ügynek minősítve, megkötik ezt az egyezményt Szerbiával, békülgetnek vele, egyoldalú gesztusokat tesznek, ahelyett, hogy azt csinálnák, amit Románia tett? Zárógondolat: Románia a tagjelölti kérdés esetén, most az európai uniós tagjelöltség kapcsán azt mondta Szerbiának, hogy kérem, addig nem járulok hozzá, amíg nem rendezik a Timok-völgyi vlah román közösség sorsát. Mit csinált Szerbia? Vigyázzba vágta magát, kétoldalú egyezményt kötött, és rendezte; úgy, hogy Romániával szemben mi semmit nem követeltünk meg; Fidesz, MSZP, minden akkori parlamenti párt zeneszóval megszavazta Románia uniós tagságát, nem követelte meg azt a területi autonómiát, önrendelkezést, amiért most is harcolnunk kell hosszú évek után! Hála istennek, a kormány ebben már jó irányba elmozdult.
Szóval, változtassanak ezen, és egy ilyen egyezmény ratifikációját semmilyen körülmények között nem támogathatjuk. (Taps a Jobbik soraiban.)
