VARGA GÉZA
VARGA GÉZA
VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. A két módosító közül az egyiket én adtam be, és az a csoda történt, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadásra javasolta az Országgyűlésnek. Azért szeretnék itt szólni a módosító javaslatom mellett, nehogy véletlenül az Országgyűlés plenárisa viszont másként lássa ezt a kérdést. Arra adtam be módosító javaslatot, hogy a vetőmagtermelőket láthatóan ez a törvény erősíteni kívánja. Ezzel teljes mértékben egyetértünk, és az általános vitára való alkalmasságot is egyhangúlag támogatta a bizottság.
Nos tehát, bár a vetőmagtermelőket igyekszik helyzetbe hozni ez a törvény, egy olyan pontot találtam, amikor ez a kedvezményezett helyzet, hogy is mondjam, konfliktusok forrása lehet. Ez pedig az, hogy az eredeti változat úgy rendelkezett, hogy a vetőmagtermelő, termelni szándékozó gazdálkodónak ezt a szokásos módon a település hirdetőtábláján, illetve a kormányhivatal hirdetőtábláján kell közzétennie. Ezt nem tartottam elégségesnek, tekintve, hogy a gyakorlatban is foglalkozik a szövetkezetem vetőmagtermesztéssel, és tudom, hogy nem mindenki nézi meg ezt a hirdetőtáblát, sem a településen, sem pedig a kormányhivatalban. Ezért azt javasoltam ebben a módosító indítványban, hogy a vetőmagtermelőnek legyen kötelező - zárójelben rögtön hozzátenném: a saját érdekében - valamennyi gazdálkodótársát írásban, tértivevényes levélben értesíteni arról, hogy milyen vetőmagot kíván termeszteni, mekkora területen és milyen vetésforgóban.
Ez sok későbbi vitát előzne meg. Ugyanis, ha végigvisszük azt, hogy a gazdálkodók a környéken nem nézik meg a hirdetőtáblát, mégis olyan növényt vetnek el, amelyik kedvezőtlenül befolyásolná a vetőmagtermelő érdekeit, illetve idegen beporzás fordulhatna elő, akkor ugyan a törvény rendelkezik arról, hogy kártérítésköteles lesz az a gazdálkodó, de ezt inkább meg kellene előzni, hogy a vetőmagtermelő ne pereskedésre fordítsa az energiáját, hanem arra, hogy a valóban kiváló minőségű magyar vetőmagtermesztést mint kincset őrizni tudja, és erre fordítsa szakmai figyelmét. Ezért ezt a javaslatot ésszerűnek találta a bizottság is, és remélem, hogy a plenáris is ésszerűnek fogja találni. Az eddig beadott 199 módosítómból ez a harmadik-negyedik, amit így a bizottság elfogadott, tehát ilyen értelemben mindenképpen kiemelkedő.
Azonban még ezt az utolsó alkalmat is szeretném megragadni arra, hogy felhívjam a kormány figyelmét, államtitkár úr figyelmét arra, hogy ez a törvény láthatóan egyfajta EU-, vagy még inkább úgy mondanám, hogy WTO-harmonizáció jegyében született. Akik nem ismerik igazán a WTO törekvéseit, vagy a WTO-n belüli vitákat, azok ezen könnyen átsiklanak. Ugyanis itt véleményem szerint a tájfajták esetében túlságosan szabad kezet biztosítunk arra, hogy gyakorlatilag bárki bejelenthet egy tájfajtát, és akkor a tájfajta génállománya feletti jogosultság a bejelentőt illeti. Ugye, ez látszólag ártatlan dolog, természetesen jelentsük be tájfajtára a batul almát meg a bőralmát meg nem tudom, a tápiószelei génfenntartó állomás bármelyik zöldségvetőmagját.
De itt ugranék egy nagyot, és a GMO-kat kell behoznom a képbe. Ugye, tudjuk, hogy ha valaki egy természetes, akár az őserdőből egy gént kivesz, és azt a génmódosítás eszközeként használja, akkor onnantól kezdve az az ő szellemi terméke. És a szellemi termék megszerzésére általában a multinacionális cégek, mint a Monsanto, a Syngenta és a többiek képesek. Nos, akkor ez a genetikai állomány gyakorlatilag a személyi tulajdon vagy a szellemitermék-tulajdon védelme alatt áll. Ezzel gyakorlatilag elvonják az adott növény feletti rendelkezést a bennszülöttektől, vagyis attól a közösségtől, ahonnan az a gén származik. Tehát ha ennyire szabad kezet biztosítunk arra, hogy be lehet jelenteni, és oltalom alá lehet helyezni szinte bármit, azt gondolom, ezt a nagy ugrást legalább szellemileg vagy képzeletben meg kell tennünk. Itt egy kicsit túlzónak tartom, hogy a törvény gyakorlatilag mindenféle korlátozás nélkül, búvópatakként lehetőséget biztosít arra, hogy a magyarországi őshonos fajták felett is magántulajdont lehessen szerezni.
Ugye, itt a fajtaminősítő bizottságnak lesz óriási szerepe és jelentősége, a fajtaminősítő bizottság jogkörét a törvény szabályozza, és ez a bizottság tud valamelyest gátat vetni vagy legalábbis fékezni ezt a jogot. Tehát nem kellene az őshonos lakosságtól, a magyar gazdálkodók hatóköréből, tulajdonából vagy rendelkezési köréből kivonni ezeket a termékeket ilyen felszabadultan. Köszönöm szépen, a második résznél ismét folytatnám majd tovább. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
