GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ezzel az elnöki jelzéssel egyetemben én is az első mondatomban azt szeretném kérni, hogy a nap végéig lehessen módosító javaslatokat beadni. Remélem, hogy ennek eleget is lehet tenni. Köszönöm szépen.
Én nem szeretném ezt a napirendi pontot elválasztani az előző napirendi pont tárgyalásától, hiszen szoros összefüggések vannak a két napirendi pont között. A gazdasági minisztérium államtitkára úgy hagyott minket itt az utolsó mondataival, hogy a területfejlesztés és egyéb más dolgok eredményeképpen gazdasági növekedéssel és foglalkoztatásbővüléssel találhatjuk magunkat szembe. Hogy ezt a jelen időszakra vagy a jövőre vonatkoztatta-e, azt eldönteni nem tudom, de a jelen időszakra s az elmúlt három és féléves időszakra vonatkozóan azt szeretném megerősíteni, hogy egyik kijelentése sem helytálló, hiszen sem gazdasági növekedéssel, sem foglalkoztatásbővítéssel Magyarország területén nem lehetett számolni.
Ezt a bevezető gondolatot miért mondtam? Azért mondtam, mert úgy gondolom és úgy gondoljuk, ahogy Varga Zoltán képviselőtársam is megfogalmazta, hogy van sorrendisége a dolgoknak. A sorrendiségek tekintetében nyilván, ha területrendezési törvénytervezetről beszélünk, akkor megítélésünk szerint ezt meg kell hogy előzze a területfejlesztés koncepciója. Ma azt látjuk, hogy területfejlesztési koncepció mint olyan gyakorlatilag nem létezik, én a jövőorientáltságát is vitatom, ilyen értelemben a terület felhasználásával kapcsolatos kérdések mikéntje kérdőjelek sokaságát hagyja bennem - tehát a sorrendiség alapvetően.
Milyen időközönként érdemes és célszerű rátekinteni erre a kérdésre? Ötévente? Hétévente? Ötévente, mint ahogy eddig kellett, és gyakorlatilag el kellett végezni a felülvizsgálatokat, ennek eleget tettek. Hogy most változtatni akarnak, és hétéves periodicitást akarnak azzal a logikával felütve, hogy nyilván az európai forrásfelhasználás egy hétéves időintervallumot ölel fel, ez lehet egyfajta magyarázat. De lehet egy másik magyarázat is, mégpedig az, hogy napjainkban nyilván egy picit jobban pörög az élet annál, mint hogy időintervallumokat, idősávokat inkább kitoljunk, semmint hogy szűkítsünk. Tehát azt gondolom, hogy érvek és ellenérvek e tekintetben minden vonatkozásban megfogalmazhatók. Én személy szerint nem gondolom azt, hogy feltétlen módon a hétéves forrásbiztosítási periódushoz kell illeszkedni vagy ahhoz kell ragaszkodni.
Az én értékítéletem szerint az országos területrendezési terv egyfajta jövőkép, amely megmutatja annak a lehetőségét, feltételeit vagy annak a rendjét, hogy hogyan és miképpen lehet területfelhasználást érvényesíteni. Mint a területfejlesztési törvény vitájában is elhangzott, nyilván itt a környezeti, a társadalmi és a gazdasági folyamatok együvé rendezése, a céloknak megfelelő térszerkezet kialakítása az, ami a középpontjában benne kell hogy legyen ennek a gondolkodásnak. Én azt tapasztalom, hogy ebben a négy évben e vonatkozásban írni lehet róla, beszélni lehet róla, de valójában a kézzelfogható megvalósulások tekintetében eredmények nem köszöntek vissza. Nem köszöntek vissza sem műszaki, sem infrastrukturális hálózatok összehangolt térbeli rendjének a kialakításával kapcsolatosan, sem bármilyen más vonatkozásban.
(12.50)
Nem szeretnék a területrendezési törvénytől nagyon messzire elrugaszkodni, de azért négy tételt mondanék, csak azért, mert nyilván indirekt módon befolyással van ezeknek az alakulására is.
Gondoljanak bele az oktatás, gondoljanak bele az egészségügy, gondoljanak bele mindezeken kívül a szegénység kérdésköreibe, avagy a foglalkoztatás kérdésköreibe. Van-e hatással ezekre a kérdésekre mindaz, ami egy területrendezési törvényterv kialakulásából fakadhat vagy egy területfejlesztési koncepció kialakulásából fakadhat? Szerintem mértékadó módon van. Mély szakmai elemzésekbe azért nem mennék, mert az elég jól ki lett itt bontva az előző hozzászólásokban, sokkal inkább politikai megközelítéseket tennék e tekintetben.
Azt gondolom, még egyszer megismételve azt a gondolatot, hogy ha először nem egy területfejlesztési koncepció medrében haladva rendelődik hozzá a területrendezési terv kialakítása a folyamatokhoz, akkor sérülések sokaságát kell elszenvedni. Ez köszön vissza egyébként az elmúlt esztendőkben is. Az előbb említett célfelületek tekintetében, akár az oktatási rendszerek, akár az egészségügyi rendszerek, mind-mind indirekten, két-három lépcsőn keresztül nyomon követhetően ezeknek a hibás logikáknak az eredményeképpen alakultak úgy, mint ahogy alakultak.
De a foglalkoztatás vonatkozásában is. Hiszen akkor és ha infrastrukturális vonatkozásban azok a fejlesztések nem összehangoltan, egymásra épülve történnek és születnek meg, mint ahogyan és mint aminek meg kellene történnie, akkor annak nyilván az a folyamodványa, hogy ez a végkifejlet tekintetében a munka világában, a munkaerő-felhasználás vonatkozásában is negatív értelemben köszön vissza. Ezt tapasztaljuk, ezt látjuk. És ennek a következménye utólag még az, hogy egy rossz területrendezési terv eredményeképpen és egy területfejlesztési koncepció megvalósulásának a negatív eredményeképpen ahhoz jutunk hozzá, hogy pontosan a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben gyakorlatilag példaként a megélhetés hátterét biztosító feltételek is rosszabbá válnak.
Magyarra fordítva a szót, úgy tudnám ezt megmutatni, hogy pont ott, ahol a szegénység kézzelfogható volt az elmúlt időszakokban is, tovább erősödik és tovább mélyül. A szakadékok kialakulnak olyan mélységekben és olyan mértékekben szélesedve, amelyek egy pont után az irreverzibilitás határát érhetik el, a visszafordíthatatlanság határát érhetik el.
Lehet, hogy ez a logikai, idézőjelbe tett okfejtés egyeseknek akár még erőltetettnek is tűnhet, de szeretném jelezni, nem az. Nem az, mert minden, ami a fejlesztéspolitikával kapcsolatos, ami a fejlesztéspolitikát szolgáló területrendezéssel kapcsolatos, az a végkifejlet tekintetében oda vezet el, ami a munka világában a foglalkoztatás és az aktuális bérek alakulásával párhuzamba állítható.
Ilyen értelemben szerintem nagyon fontos kérdés az, amikor ma a Parlament falai között ezen törvényekről beszélünk, de elhibázott annak a megvalósítási formája, ahogyan azt tesszük, hogy egy létező, kézzelfogható területfejlesztési koncepció nélkül területrendezési törvényről kezdünk el beszélni, akár vitatkozni.
Azt is látni kell, hogy egy kicsi országban - és Magyarország 93 ezer négyzetkilométerén is - van rengeteg egymással, jó értelemben mondom, szembefeszülő érdek. Van a főváros és a vidék érdeke. Van a városok és a kistelepülések érdeke vagy a falvak érdeke. És sok minden más, lehet más minősítési szempontokat is használni. A fejlett vagy az elmaradott térségek egymással szembeköszönő érdekei. Melyik az, amelyiket fejleszteni kell? Melyik az, amelyik fejlesztése a másik felzárkóztatását hozhatja magával? Vagy éppen a felzárkóztatás kell hogy megelőzze a fejlesztést, merthogy a kiegyensúlyozás, a különbségek minimalizálása másképp nem érhető el? Rengeteg nyitott kérdés van ebben a történetben, és azt gondolom, hogy ehhez illesztetten kell gyakorlatilag mindent, fejlesztési koncepciót és területrendezési törvényt is kialakítani.
Ami ezen túl az előbbiekben említett, mondjuk, a válsággócok, válsághelyzetek kialakulásának a minimalizálását is magával hordozza, abban is jelentősége és fontos szerepe lehet a területrendezési terv kialakulásának. De azt hiszem, visszatérve a társadalmi esélyegyenlőtlenségek minimalizálására, hogy abban is mértékadó.
Egyetlenegy pontját szeretném még kicsit fókuszba helyezni. Az gyakorlatilag nem más, mint a területi, a természeti értékek, a táj megőrzése. Ugye a területrendezési terv keretei között ez is a célfelületek egyik pontjaként fogható meg.
Törvénytervezet-olvasataim alapján úgy érzem, hogy itt bizony sérülések alakulnak ki, tájvédelmi vagy éppen táj nem védelmi szempontokból és egyéb más természeti értékek védelmi és nem védelmi szempontjain alapulva. Úgy gondolom, hogy nyilván akkor, amikor sérelmek, akkor, amikor veszteségtartalmak alakulnak ki, akkor nyilván, ahogy ez ma már itt a Ház falai között elhangzott, vannak a másik oldalon nyereséghozammal bírók is.
Azt kellene végiggondolni, hogy hosszú távon - ha területrendezési tervről beszélünk, 20-30 év - mik azok a prioritások, amelyek elsődlegesen a gondolkodás és a cselekvés középpontjában kell hogy álljanak. Mi minek a rovására? Ez egy null egyenértékű játék valahol - a játékot idézőjelbe téve. Azt akarom ezzel érzékeltetni, hogy nem csak a mai, meg nem csak a rövid távú gondolkodást megalapozva kell döntéseket szülni egy aktuális kormánynak, főleg akkor nem, ha nem túl sok van már a kormányzásának az időszakából. Azt gondolom, hogy sokkal inkább annak kell megfelelni, ami egyébként a területrendezési terv keretei között megfogalmazódik hosszú távra, hogy 20-30 év távlatában képes legyen rátekinteni arra, és képes legyen intézkedést foganatosítani annak érdekében, hogy az valósuljon meg, ami 20-30 év távlatából visszatekintve is vállalható.
A befejező gondolatok között az országos területrendezési terv dolgát kétfelé nyitnám még meg. Ez a nagy távokra történő gondolkodás. Nézzünk csak bele, hogy milyen alapvető lehetőségeink, mozgástereink vannak a természeti erőforrások használatával vagy éppen annak az életre hívásával kapcsolatosan.
Hogy néz ki Magyarország vízháztartása? Hogy néz ki Magyarország erdősítettsége? Hogy néznek ki Magyarországon, milyen mértéket öltöttek a mezőgazdasági területek, és az urbanizációs folyamatok hogyan és miképpen állnak ezzel szemben, a beépítettség vagy épp az urbanizációs folyamatok? Azt gondolom, vagyis nem gondolom, hanem tudom, hogy például az ember számára fontos környezeti tényezők, az erdősítettség tekintetében Magyarországnak rengeteg tennivalója van. Ha megnéznénk az európai erdősítettségi átlagot meg a magyarországit, akkor érzékelhető módon százalékpontos mínuszos eltérések vannak, amelyek nem egy, tíz, száz, hanem több tízezer hektárnyi vagy százezer hektárnyi erdősítetlenségi hiányokkal párosíthatóak.
Ha megnézzük a vízgazdálkodással, a vízháztartással kapcsolatos kérdésköröket, akkor azt kell mondjam, hogy egymással folyamatában ütköző dolgokkal találkozunk szemben. Az egyik oldalról azzal, hogy adott esetben vízhiány van, a másik oldalról azzal, hogy adott esetben pedig Szegeden attól kell remegni, hogy a Tisza elönti Szegedet. Közben a Vásárhelyi-terv keretei között négy év leforgása alatt, mondhatni, szinte semmi nem történt. Holott ezen keretek között már a korábbi kormányzás vége felé megszületett Vásárhelyi-terv alapján gyakorlatilag olyan intézkedéseket lehetett volna foganatosítani ebben a ciklusban, ami ezeket a veszélyhelyzeteket elhárította volna vagy kiküszöbölte volna.
Azt gondolom, hogy azok az összefüggésrendszerek, amik a mezőgazdaság által felhasználható területek és a beépíthetőség tekintetében, vagyis az urbanizáció vonatkozásában egymással szembeállíthatók, azok megint csak mértékadó módon 30 év távlatából visszatekintve is fontosak lesznek. Tehát felelősségteljes az a döntés, ami ma bizonyos mozgásteret, peremfeltételek alakulását biztosítja azok számára, akik a törvénytervezetet előkészítik.
(13.00)
A másik részét ígértem még, hogy kibontom egy gondolattal, az az európai térszerkezethez való igazodás kérdésköre. Csak azt szeretném mondani önöknek, visszautalva a tegnapi, költségvetéshez kapcsolódó vitára - elnök úr, szeretném kérni azt az egy percet, ami 10 másodperc múlva bekövetkezik.
