ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Látja, képviselőtársam, pontosan ez az a hangnem, amit most ebben a két percben elmondott, ennek van egyfajta építő jellege. Mindannyian ismerjük és tudjuk, hogy micsoda hatalmas problémák gyűltek össze az elmúlt 23 év folyamán a rendszerváltozástól, mindannyian tudjuk. Mindannyian próbáljuk keresni az utat, hogy ezek a problémák minél kisebbek legyenek, és fogalmazzunk úgy, hogy a gazdasági élet vérkeringésében is meg tudjuk teremteni azokat a feltételeket, amelyekkel egy biztonságot lehet mögéje rakni. De akkor próbáljuk meg így megközelíteni.
Tényleg próbáljuk akkor így megközelíteni, hogy melyek voltak azok a lépések, amelyek idáig balsikerűek voltak, fogalmazzunk így, nem javítottak a helyzeten, és melyek lehetnek azok, amik igen, összességében a magyar gazdasági teljesítménnyel, növekedéssel, helyi megoldásokkal, mert ezekkel lehet építeni. Tényleg, valóban ezekkel lehet építeni.
Teljesen egyértelmű, amit ön is elmondott és előtte Zagyva képviselőtársam is elmondott, ő úgy fogalmazott, hogy pozitív diszkrimináció. De, képviselőtársaim, fogalmazzunk úgy, egy kisebbség a rendszerváltozás után hihetetlen és hatalmas mértékben lecsúszott, mert - fogalmazzunk úgy - előtte volt egy olyan biztonság, hogy valahol mindegyiknek volt munkahelye. Akkor próbáljuk meg így megközelíteni, mert ebben van egy értelmes párbeszédnek a lehetősége, hogy milyen programok azok, amelyekkel adott esetben - hogyan mondjam - a felzárkóztatás irányába lehet hatni, mert ezek a legfontosabb kérdések. Mindannyian érezzük, tehát lehet itt vádaskodni meg kiabálni meg a másikat szidni meg nevesíteni meg minősíteni, csak annak nincs értelme, mert csak egymást bántjuk meg (Az elnök csenget.), hanem valóban annak van értelme, hogyha együtt próbálunk meg gondolkodni és megtalálni azokat a módokat egy-egy település, egy-egy rész, egy-egy régió területén, hogy melyek azok, amivel előre lehet mozdítani.
