MENCZER ERZSÉBET
MENCZER ERZSÉBET
MENCZER ERZSÉBET, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a kulturális és sajtóbizottság elfogadta a médiahatóság tavalyi beszámolóit, várható volt, hogy a Médiatanács működése és feladatköre fogja a legjelentősebb vitát kiváltani. Több mint 310 oldalnyi beszámoló fekszik önök előtt. Minthogy döntési helyzetben vagyunk, ezúttal el kellene kerülnünk azt a gyakorlatot, amely a közelmúlt hétköznapjaira akként volt jellemző, hogy a hazai ellenzék nagyobb része éppen a Médiatanács működéséből, sőt puszta létéből, fennállásából kívánja megfaragni a Magyarországon nincs is demokrácia című szobrot. A működést illető kritikák éle mindenekelőtt a kiegyensúlyozottság elvárását érintette, egy-egy panasz elbírálása legendák kialakulásához vezetett. A folyamatról újólag is megállapíthatjuk, hogy mind a panaszokat benyújtók, mind a bepanaszoltak magatartása erőteljesen átpolitizált és taktikai megfontolásokkal átszőtt volt. Ebben a helyzetben kellett a testületnek működnie.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa - ez elhangzott korábban is - csak panaszra járhat el a kiegyensúlyozottság kérdésében, a bírságok kiszabásakor pedig a fokozatosság elvét követi. A bizottság az NMHH Médiatanácsa 2012-es tevékenységének beszámolóját általános vitára alkalmasnak találta. Ezúttal csupán felidézem, Koltay András, a Médiatanács tagja elmondta, a túl hangos reklámok bírságolásakor a testület a fokozatosság elvét követi, így akit már többször szankcionált, az egyre magasabb összegű büntetésre számíthat.
Novák Előd képviselőtársunk kiemelte, úgy látja, hogy a Médiatanács döntése értelmében nem minősül gyűlöletbeszédnek és kirekesztőnek, hogy egy riportban kimondták, Kerecsenden a betörések többségét roma családok követték el. Koltay András erre reagálva kijelentette, a Médiatanács csak azt mondhatja ki egy műsor esetében, hogy történt-e jogsértés, de ezzel az aktussal nem hagyja jóvá, nem támogatja az abban elhangzott véleményt.
Az ellenzék másik felének a kritikáját váltotta ki, hogy kevesellte a határon túliakról szóló hírek arányát, amely, mint mondta, még a közmédiában sem éri el az 5 százalékot.
(11.10)
Viták indultak a szerkesztői függetlenségről, a hírértékről átpolitizáltan, míg ugyanakkor a Médiatanács segíti a határon túli magyar nyelvű média hírellátását.
Ugyancsak kevésnek nevezte a magyar történelemről szóló filmek támogatására szolgáló forrásokat. Hangoztatta, hogy szerinte a kis rádióknak túl nagy adminisztrációs terhet jelent a műsorkvótákkal kapcsolatos adatszolgáltatás, ugyanakkor kifogásolta, hogy több mint harminc rádió még mindig nem teljesíti a magyar zenei kvótákat. Ugyancsak rákérdezett a Neo FM megszűnésére.
Kollarik Tamás Médiatanács-tag akkor beszámolt arról, hogy a filmtámogatási program, amit most itt hallottunk az expozéban is, a “magyar média mecenatúra” program keretében 2011 óta több mint 3 milliárd forinttal járult hozzá hazai független filmek készítéséhez, eddig több mint 250 alkotás készítése indulhatott el.
Auer János, a testület másik tagja, a Neo FM Rádió egykori működtetőjéről, az FM1 Zrt.-ről szólva közölte, a hatóság olyan kedvezményeket adott a rádiónak, amelyet más médiaszolgáltatók is megkapnának. Hangsúlyozta, hogy minden olyan jogi lehetőséget megragadtak, amely lehetőséget adhatna a kintlévőségek behajtására. A rádiók adatszolgáltatásáról szólva azt mondta, ehhez minden médium ingyenesen kapott egy szoftvert a hatóságtól, amellyel könnyen monitorozhatják saját műsoraikat.
Látható tehát - és mindez most az előttünk álló beszámoló kapcsán teendő lépést megelőzően mondom el -, hogy meglehetősen átpolitizált valamennyi felvetés; azok is, amelyek az ellenzéki padsorok másik végén a sajtószabadságot féltik, öncenzúraigényt, sőt elvárást emlegetnek, és főként éppen elsősorban olyan internetes műfajok körében - ilyenek a blogok, a chatek és fórumok moderálásának témaköre -, amelyek csupa-csupa olyan véleményt közölnek, amelyeknek már a megjelenése is mutatja, hogy nincsen cenzúra, másfelől pedig a vitatott megjelenésekből, helyreigazítási igények egy részéből rendszerint polgári peres eljárás keletkezik.
A hatóság Médiatanácsának működését a közelmúltban egyfajta olyan irányú figyelem is kísérte - és most tekintsünk el azoktól a médiakommentároktól, amelyek a brüsszeli eljárásokat kiváltó hazai pártkötődésekre utaltak magyarázatként -, hogy talán az átmenetileg vezető nélkül maradt testület és az ennek nyomán bekövetkező személyi változások döntésképtelenséggel fenyegetnek.
Szeretném itt elmondani, hogy a tragikus események ellenére az élet nem állt meg, sőt ugyanezen a szabályozási területen, ahol a Médiatanács működik, naponta szembesülünk olyasféle panaszokkal, hogy nemcsak annak legitimitását kell a döntéssel megalapozni, hogy egy-egy kisebbség betörőéletmódot folytat-e, hanem például hogy képesek vagyunk-e a legfiatalabbakat, a legrászorultabbakat megvédeni a számukra káros tartalmaktól, vagy hadd menjek ezen az úton tovább: attól a gyakorlattól, hogy akár reklámszerzési célzattal, akár a nézettség fokozása érdekében eltűrjük-e a helytelen klasszifikációt, az életkori ajánlásokat, illetve hogy olyan időben sugározzák ezeket, amikor leginkább káros a hatásuk.
A kihívás annyira összetett, hogy társadalmi összefogást igényel. Ha a szülők egyre kevésbé vannak kommunikációs kapcsolatban gyermekeikkel, és ha az elektronikus eszközöket, a televíziót éppúgy, mint a számítógépet csupán hatékony, és tegyük hozzá, ellenőrizhetetlen bébiszitternek tekintik - amelynek működése feltételezi, hogy a gyerek legalább nem gyújtja fel a függönyöket otthon -, nos, akkor nehezen jutunk előbbre.
A Médiatanács a maga eszközeivel segíthet a szabályozásban, segíthet előbbre jutni még az olyan gúnyolódás közepette is, hogy cenzúrázni akar, ha károsnak nyilvánít olyasmit, ami kegyetlenséget, embertelenséget kínál szórakoztatásként.
Hadd mondjam el, hogy e téren is történt előbbre lépés. A médiabiztos széles körű kutatómunka nyomán ajánlásokat dolgozott ki például az öngyilkosság, a kegyetlenség bemutatásáról. Azt kérte a média munkatársaitól, hogy például az öngyilkosságok bemutatása kerülje el az ilyen szuicid cselekmények utánzására történő figyelemfelkeltést, és lehetőség szerint segítsen a társadalom elhárító tevékenységében, tehát például propagálja azoknak a segélyszervezeteknek az elérhetőségét, amelyek krízishelyzetekben még képesek visszafordítani a végzetes útról az arra elszántakat.
Legutóbb itt a Házban, ebben a témakörben arról szóltam, hogy az újságírószakma is képes volt összefogásra. Akkor újították fel a Magyar Újságírók Etikai Együttműködési Testületének munkáját, amely közösen elfogadott etikai alapelvek mentén és világnézeti irányultságtól függetlenül fogta össze öt hazai és legalább három határon túli, magyar nyelven működő újságíró-szakmai szervezet működését. Ez az ernyőszervezet most átalakult, Média Önszabályozó Testületként és a médiabiztos partnereként a tagszervezeteinek etikai grémiumait is felszólította, hogy az ajánlásokat mindenütt vegyék figyelembe munkájuk során. A Média Önszabályozó Testület hírére konzervatív oldalon is felfigyeltek, mert bizony ott is felvetődött a gyanú, hogy mindez valamiféle anticenzurális tiltakozást valósít meg.
Jómagam úgy látom, hogy a szakmai önszabályozás az Európai Unióban bevett, elfogadott és olyan folyamat, amelyben a törvényhozók is bíznak. Az ernyőszervezeti jelleg lehetővé teszi, hogy a benne részes szervezetek önállósága ne csorbuljon; amiben viszont egyetértenek, az Kárpát-medencei kitekintésű összmagyar elvárássá lehessen.
Végül említést tennék még arról, hogy tárgyal a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa a Klubrádió közösségi, vagyis ingyenes budapesti frekvenciahasználatáról. A testület dr. Karas Monika elnökletével tartandó soron következő ülésén tűzi majd napirendjére a Budapest Rádió ügyét. A rádió jelenleg érvényes szerződéssel rendelkezik a 95,3 megahertzes kereskedelmi frekvenciára, ennek keretében hét évre biztosított a működése évi 55 millió forintos frekvenciahasználati díj mellett.
A hatályos jogszabályok szerint egy vételkörzetben egy tulajdonos csak egy rádiót üzemeltethet, így a közösségi frekvencia használatának feltétele az, hogy a Klubrádió, a Médiatanács és a NMHH hivatala közösen teremtse meg a zökkenőmentes átállás lehetőségét, és az átállással egy időben a rádió végleg befejezze működését a 95,3 megahertzes frekvencián, végérvényesen lemondva annak szerződéses használatáról. Az NMHH hivatalában az elmúlt napokban megkezdődött az a szakértői munka, amely a Klubrádió közösségifrekvencia-használatával kapcsolatos médiatanácsi döntés megszületése esetén lehetővé teszi a zökkenőmentes frekvenciaváltás feltételeinek megteremtését.
A Budapest 92,9 megahertzes fővárosi frekvenciára még 2009-ben írt ki pályázatot az akkori ORTT. A pályázat eredményével kapcsolatos jogvitás kérdésekben azóta is bírósági eljárás van folyamatban.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A visszaidézett vitákból is kiviláglik, hogy az összkép vegyes, nem feszültségek nélküli, ám megkezdődött egy együttműködés is, és ennek folyamatait - hadd éljek ezzel a divatos és magyartalan kifejezéssel - menedzselni kell. Ehhez a továbblépéshez arra van szükség, hogy a törvényhozás az NMHH Médiatanácsának testületi beszámolóját fogadja el. Arra kérem önöket, hogy szavazatukkal csatlakozzanak ehhez, az érdemi vitákat abban a folyamatban, amelyben a médiavilág maga is alakul, jobb szakmai megalapozottsággal és mindannyiunk közös előnyére tovább lehet folytatni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
