DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten a Jabil ügyében szólaltam föl, egészen konkrétan közel 700 fő elbocsátása miatt beszélgettem pont államtitkár úrral itt az azonnali kérdések órájában. Tegnapi információim szerint most már 1200 fő leépítése miatt kell beszélgetnem önnel. Ugyanis arról informáltak engem tegnap a Jabilnél dolgozók, hogy most már 1200-ra nőtt azoknak a dolgozóknak a száma, akiknek a tömeges leépítésére sor kerül a Jabilnél.
Emlékeztetni szeretném államtitkár urat, hogy nem egyedi esetről van szó, a Tesco is hasonló mértékű leépítést tervez az év végéig. És ha feltesszük a kérdést, hogy mi a közös ebben a két vállalatban, akkor azt kell mondjam: az, hogy mind a két cég a kormány stratégiai partnere. A kormány is megerősítette, hogy a stratégiai megállapodásoknak keresztelt PR-fogások az égvilágon semmire nem kötelezik a vállalatokat, nem jók sem a munkahely megőrzésére, és láthatóan a tömeges leépítéseknek sincsen semmi akadálya. Normális esetben természetesen nem ilyen egyedi megállapodásokkal kellene elérni azt, hogy a munkahelyek biztonságban legyenek, hogy munkahelyteremtés valósuljon meg, vagy éppen a beruházások és a fejlesztések elinduljanak ebben az országban, de mostanra már az is kiderült, hogy az ilyen megállapodások sokkal inkább arról tanúskodnak, hogy a kormány nem képes kiszámíthatóságot és bizalmat teremteni a vállalatok számára, és azt ilyen PR-fogásokkal próbálja meg pótolni.
(15.50)
A Jabil és a Tesco esete jól mutatja, hogy a kormány egy béna kacsa, amikor munkahelyek megvédéséről van szó, amikor nem sikerkommunikációt kell folytatni, hanem kőkemény harcot kell vívni azért, hogy több száz kiszolgáltatott ember munkája megmaradjon, a családja megélhetése megmaradjon.
Úgyhogy, tisztelt államtitkár úr, én most arról kérdezem önt, hogy ezen tragikus események után mit fog lépni a kormány, mit fog tenni annak érdekében, hogy a stratégiai megállapodásokat tartalommal töltse meg. Mit tesznek önök azért, hogy ne kerüljön sor többé ilyen mértékű elbocsátásra? Kérem, államtitkár úr, mondja el nekem végre, hogy mikor fejezik be a pótcselekvést, és mikor váltják tettekre a munkahelyteremtésre vonatkozó választási ígéretet. (Taps az LMP soraiban.)
