DR. KOMORÓCZKI ISTVÁN
DR. KOMORÓCZKI ISTVÁN
DR. KOMORÓCZKI ISTVÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Amint a tisztelt képviselőház is megállapította, hogy negyed kettőhöz közeledvén már kései az óra, de azért engedtessék meg, hogy egypár dologra reagáljak.
(Dr. Gaudi-Nagy Tamás felé:) Tisztelettel, képviselő úr, még egyszer bemutatkozom: dr. Komoróczki István a nevem, az NGM államtitkára vagyok, és ebben a minőségben Varga Mihály miniszter urat és a kormányzatot képviselem, amely önök elé tette ezt a valóban nagyon fontos, és úgy gondolom, hogy széles társadalmi érdeklődésre, így nyilvánvalóan politikai érdeklődésre is számot tartó dokumentumot.
Valóban nagyon hálás vagyok az itt elhangzottakért, amelyek, valljuk be őszintén, nyilván az önök esetében, tisztelt képviselőház, alapvetően kampánycélokat is szolgáltak, hiszen olyan elemeket hoztak fel, amelyek nyilvánvalóan az önök programjában, az akciótervükben itt-ott prioritást képviselnek. Ez nemegyszer elhangzott különféle népcsoportok megnevezésekor, különféle problémák megállapításakor, kiemelésekor.
Nagyon hálás vagyok azon képviselő úrnak az ellenzékből, aki elmondta, hogy ’56-ban született. Én is abban az évben születtem, de azt hiszem, ez az egyetlenegy dolog, ami közös bennünk, mert én teljesen másként látom ezt az önök elé tárt koncepciót.
Kezdjük azzal, hogy ez a kormány és a társadalom összefogásával készült széles ívű dokumentum valóban nem lózung - amit, ha az oroszból magyarra fordítunk, jelszót jelent, engedtessék meg, hogy ezt is elmondjam -, ez nem egy jelszógyűjtemény. Igenis az elmúlt két évet arra használta fel a minisztérium szakapparátusa, többek között a Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal, amely háttérintézményünk, segítségével, hogy több társadalmi szervezet bevonásával bemutassuk az elképzeléseinket, és kikérjük a véleményüket.
Ahogy említettem önöknek, több mint 60 ilyen szervezetről volt szó. Nem az internetre helyeztük ki, ez tény, viszont számos fórum adódott, és bocsássanak meg, legutóbb például a kisebbségi bizottság ülésén, amikor ott voltak a tisztelt ellenzéki képviselők is, és sajnos senki nem talált alkalmat és lehetőséget arra - pedig most nagyon aktívak voltak - abban a vonatkozásban, hogy akár egy darab kiegészítő mondatot tegyenek ebbe a koncepcióba.
Nagyon sajnálom, úgy számoltak be kollégáim, hogy igazándiból másutt sem voltak aktívak. Bocsánat, ha valamiben tévedek, de a kormánypárti képviselők aktivitása ebben a vonatkozásban sokkal nagyobb volt. Noha ők is hivatkozhattak volna arra a megállapításra, amire önök, hogy nem sokkal a tervezett vita időpontja előtt került hozzájuk.
Megmondom őszintén, egyetemista korom óta ennyit nem jegyzeteltem, mint most, körülbelül 17 oldalt írtam le. Ha én most minden egyes kérdésre részleteiben reagálnék, akkor itt mindenki holtan és álmosan esne össze. Nem is veszem erre a bátorságot, de azért jó néhány, a nagyon tisztelt képviselő urak és hölgy által fölvetett kérdésekre is megpróbálok összefogottan és érdemben reagálni. És akkor megint azt a talán megbocsátható dolgot el fogom követni, amit a legutóbbi reakciómban, hogy előveszem ezt a vonalas füzetet, és a mindenki által felvetett témákra nagy igyekezetemmel és még egyszer hangsúlyozom, összefogottan lényegében szeretnék reagálni.
Először is néhány alapdolgot fektessünk le! Ezt a dokumentumot nem az Európai Unió, nem a Bizottság, nem akármelyik főigazgatósága kérte tőlünk. Erre a dokumentumra az Európai Unió nem tart igényt. Ezt a saját nemzetünk, saját hazánk fejlődése, jól felfogott érdekeink érdekében írtuk meg. Nem véletlenül nem egy kormányzati ciklusra, nem véletlenül nem az Európai Unió 2014-20 közötti tervezési időszakára rögzítve, hanem egy hosszabb időtávra.
Nyilván nem tudhatja képviselő úr, hogy én pillanatnyilag a versenyszférából jövök. Ott nagyon jól ismert az, hogy egy évre, öt évre, tíz és húsz évre terveznek előre. Profitorientált cégekről van szó, amelyek nem vetik el a tervezés szükségességét és fontosságát. És ez ugyanúgy érvényes más uniós tagországokra, mint Magyarországra is.
Tehát nem lehet ezért szemrehányást tenni, hogy ugyan már miért kapkodunk el egy ilyen koncepciót, hiszen egy ilyen koncepció az előző időszakokban is jól működött. Mi most kettőt gyúrtunk eggyé, a fejlesztésit és a területfejlesztésit, mert úgy gondoljuk, hogy ez horizontálisan is és ágazati szinten is a leginkább szolgálja a fejlesztési érdekeinket.
Jogos volt a felvetés, hogy az európai uniós támogatásokra számolunk. Ez részben igaz, de nyilván költségvetési forrásokra is, amelyet itt persze nem hangsúlyozott ki a koncepció, hiszen ez, ahogy önök nagyon helyesen mondották, egy vízió, ahogy ez a kormányzat most gondolja, hogy 2030-ra, az előttünk álló több mint másfél évtizedben ez az ország ki fog nézni.
Nyilván részleteiben itt nem lehetett se az adózási kérdésekre, se egy csomó olyan elemre kitérni, mint amit nagyon tisztelt képviselő úr mondott a Szigetköz védelméről, a vízgazdálkodásról. Önök is részesei lehettek, a közelmúltban volt egy ENSZ által szervezett vízkonferencia, ahol az egyik közel-keleti résztvevő azt mondta - húsz éve ismerjük ezt a történetet -, hogy az elkövetkezendő esztendők háborúja a Közel-Keleten nem a földről fog szólni, a földek elfoglalásáról egymás kárára, hanem a vízről. Ezzel mindenki tisztában van a világon, így Magyarországon is.
Én hallottam néhány megjegyzést Illés Zoltán úr vonatkozásában. Ez ügyben nem kívánok állást foglalni, de úgy gondolom, hogy az az álláspont, amit ő képvisel, tükrözi ennek a kormányzatnak a véleményét.
De miután a cél itt nem a vízgazdálkodás, nem az energia külön-külön kiemelése és annak az ízekre szedése, ezért inkább engedjék meg, hogy globálisabb témákat említsek.
(1.20)
Most nem térek külön ki a vezérszónokok által elmondottakra, hiszen amit elmondtak, azt a későbbiekben a nagyon tisztelt jelen lévő képviselők igyekeztek még bővebben, még érthetőbben elmagyarázni. Azt hiszem, nem érheti kritika - itt most némelyik elemére visszatérek - ezt a koncepciót abban a vonatkozásban, hogy nem elég hangsúlyt fektet a kis- és közepes vállalkozásokra, azok lehető fejlesztésére. Nemcsak az európai uniós programok, hanem a magyar kormányzat is hatalmas figyelmet igyekszik fordítani a kis- és közepes méretű vállalkozásokra, mint amelyek valóban az egyik legfontosabb gazdasági mozgatórugói a jövőbeni fejlődésünknek.
Itt Balázs József képviselő úr nagyon szépen elmondta azokat a közelmúltban befejezett projekteket, amelyek a Zeneakadémia, Erkel Színház és egy sor más téma, amelyekben ez a kormány nagyon komoly előrelépést tett a kultúra és egyéb más vonatkozásokban.
Nagyon szépen köszönöm a képviselő asszonynak a nagyon részletes és igényes megfogalmazásait a koncepció vonatkozásában. Nyilvánvaló, és ezt valljuk be, végül is itt demokrácia lévén, itt filozófiák, pártpolitikai elképzelések, érdekek ütköznek egymással. Ez nem vitás, önök az ellenzéki oldalon vannak, a másik oldal, a kormányzati oldal másként gondolkozik, másfajta alapelvekben bizonyos esetekben. Hálásak vagyunk, ha ezeket tudják támogatni, és igyekszünk tartalommal, mások által elfogadható és reális célokkal kitölteni ezeket az elképzeléseket.
Voltak képviselők, akik megpróbálták elverni a port azon az elképzelésen, hogy miért csupán a megyék kapnak hangsúlyt ebben a vonatkozásban a régió helyett, korábban régió volt, azután az elmúlt önkormányzati törvény döntött a megyék jelentőségének megerősítéséről. A megyei jogú városok vonatkozásában néhányan azt mondták, ezek csak marginális szerepet kapnak. Én ezzel nem értek egyet, merthogy úgy látjuk, nemcsak az állami költségvetésből származó források, hanem az akarat, a társadalmi akarat is abba az irányba megy, hogy az élhető megyék, a megyék saját sorsát legjobban ismerő megyei közgyűlések kerüljenek abba az állapotba, amikor felelősen tudnak dönteni az ottani kistérségek, kisebb települések, megyei jogú városok jövőjéről.
Mi a nagyvárosok funkciója? Egy csomó olyan tudományos kérdés felmerült, amellyel csúnyán az urbanisztikának nevező tudományág is foglalkozik, és itt az egyik képviselő elmarasztalta a VÁTI korábbi tevékenységét. Jelesül én csak közel raktam földrajzilag ehhez a VÁTI-hoz, de valójában nem ismerem az ő korábbi munkásságukat, úgyhogy nem is akarok ebben a vonatkozásban semmilyen állást foglalni.
Voltak, akik az ellenzéki urak, illetve hölgyek közül azt mondották, hogy kérem szépen, versenyképesség, felzárkóztatás, milyen fogalmak ezek, szükséges-e nekünk ezt követni. Tisztelt Képviselőház! Legyünk reálisak, nézzünk szembe a valósággal, a világ ebbe az irányba megy! Az az országcsoport, nevezzük azt Európai Uniónak, BRIC-országoknak vagy bármi másnak, ha nem képes versenyt tartani a világgazdasági kihívásokkal, és legyünk őszinték, ez volt az Európai Unió létrehozásának az egyik legfontosabb mozgatórugója, és meg is maradt annak, ezek az országcsoportok nézhetik azután 20 év múlva a köldöküket, mert nem fognak jutni sehová. Tehát azért ezzel a realitással is szembe kell nézni, és Magyarország is azért csatlakozott közel 10 esztendővel ezelőtt az Európai Unióhoz, mert nem szeretne lemaradni erről a vonatról, és jogos, ezen a gazdasági fejlődésen múlik gyermekeink, unokáink jövője. Nekem is három gyerekem van, hamarosan három unokám lesz, és szeretném, ha itt élnének, itt éreznék jól magukat.
Nagyon sokan történelmi párhuzamokat, Szent Istvánt, Gézát emlegették. Menjünk csak el a középkorig! Bizonyára emlékeznek a céhlegényekre. Elmentek Magyarországról Nyugat-Európába vagy bárhová, majd visszatértek. Egyik fiam 2 évet töltött Írországban, majd visszajött, miután jól megtanult angolul, és itthon kamatoztatja a tudását. Nem látok abban rosszat, hogyha bizonyos migráció van Magyarországról és Magyarországra vissza vagy be ebbe az országba. De legyünk reálisak! Amikor a schengeni övezet megszületett, és útlevél nélkül, gyakorlatilag csak egy személyi igazolvánnyal tudnak a magyar állampolgárok is az Európai Unió területén nemcsak közlekedni, hanem áttelepülni, ez egy reális valóság, ezt meg fogják tenni, és aki úgy érzi, hogy mindenféle okok miatt vissza fog jönni, az meg fogja tenni ezt az utat 1-2-3-4-5 éven belül. Tudjuk, sokunknak mint szülőnek vérzik a szíve az elmenő gyerekéért, de ezek előbb vagy utóbb, úgy gondolom, vissza fognak jönni.
És még egyszer visszatérek a céhlegények történelmi párhuzamához. Azt hiszem, hogy egy ilyenfajta kihívásnak eleget tenni, hogy nyelvet akarok tanulni, megismerni, hogy milyen az esetleg korszerűbb gondolkodás vagy az élet, megismerni a másságot, hogy abban az országban esetleg másfajta emberek élnek, másfajta kultúrák. Példának okáért miért van november 11-én nemzeti ünnep Belgiumban vagy az Egyesült Királyságban? Akkor ért véget az első világháború. Ezt én sem tudtam mindaddig, míg meg nem lepődtem Brüsszelben élvén, hogy kérem szépen, november 11-én fél Nyugat-Európa erről emlékezik meg.
Tehát van egy csomó olyan dolog, ami a toleranciát, egymás elfogadását és megbecsülését elősegíti. Azt hiszem, ezek olyan dolgok, olyan célkitűzések, amelyeket annak idején, amikor beléptünk az Európai Unióba, magunk is felvállaltunk. Ezen nincs mit szégyellni, és ezen nincs mit akadályozni. Attól nem leszünk kevesebb magyarok, nem leszünk rosszabb magyarok, jó hazafiak leszünk, mert tudatában vagyunk, hogy ilyen lehetőség van a globális kihívások világában.
Ivóvíz vonatkozásában, valóban, maximálisan egyetértek, és még egyszer az ENSZ vízügyi konferenciára utalok vissza, hogy az ivóvíz az egyik legfontosabb kincsünk, amivel nekünk megfelelően gazdálkodnunk kell, és nem mindegy, hogy milyen minőségben, és a mostani klímaváltozás közepette evvel miként tudunk gazdálkodni. Itt elhangzott Abasár problémája, és elhangzott valakinek a felszólalásában, hogy kérem szépen, milyen jól lehetne energiára hasznosítani.
Bizonyára így van, noha én nem vagyok szakértő, de amikor Magyarországról kimegy az ember autóval Ausztria, Németország és Nyugat-Európa irányába, ma már rengeteg naperőművet is lát olyan területeken, ahol állítom, nagyságrendekkel kevesebb a napsütötte órák száma, mint Magyarországon. Tehát itt nyilván van mit tenni ezeknek az alternatív energiáknak a hasznosításában.
Maximálisan egyetértek, sőt én úgy gondolom, a kormány nevében kérhetem a képviselő urak és hölgyek szíves figyelmét, ha ebben az ügyben van valami jól hasznosítható olyan javaslatuk, amit meg lehet és meg is kell tenni, mert másutt ezek beváltak, akkor ezeket a javaslatokat kérem szépen, terjesszék a kormányzat elé.
Egyik képviselő úr megkérdezte, hogy volt-e vajon kormányzati egyeztetés arról, hogy milyen a magyarok pillanatnyi lelki, mentális állapota. Elmondta, hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet jó pár évvel ezelőtt bezárt.
Igen, nagyon fontosnak tartjuk hazánk fiainak és lányainak lelki egészsége ápolását minden szempontból. Ebben nemcsak a család - ahogy a képviselő asszony említette, a legkisebb organikus egység -, hanem nyilvánvalóan a társadalom, az egyházak, a társadalmi szervezetek nagyon komoly szerepet játszanak, és mi kívánunk támaszkodni ezekben is az ő segítségükre.
Kérdezték néhányan, hogy mi is ennek a koncepciónak a valós célja, ez most tulajdonképpen egy 300 oldalas lózunggyűjtemény, amit itt viszonylag ritkás padsorok előtt hajnali fél kettőkor megvitatunk, öncélúan egy kamerának elmondunk. Én azt mondom, nem ez a cél. A cél az, amit ez a kormány megfogalmazott nemegyszer, hogy egy követhető jövőképet bemutatni, felállítani, nem kötelezőt, hiszen ez nyilvánvalóan flexibilis, mozgékony, azért mindenféle új hatások érik ezt a hazát, az Európai Uniót, de valami olyan pozitív képet kell felvázolni, amelyet az itt élők el tudnak fogadni, és magukénak éreznek. Mi azon fogunk dolgozni, hogy ez így legyen a jövőben is.
Bocsánat, csak nézegetem a papírjaimat, pár dologra már reflektáltam, ezek többször is előfordultak a korábbi megszólalásokban.
Képviselő úrnak, aki emlegette, hogy a Facebookra kitesz egy bizonyos cikket, botrányos ez a vita, én úgy gondolom, nagyon csúnyán és sajnos másokat idézve, ez tulajdonképpen a szerzői munkásságának a része, mert én nem értek egyet azzal, hogy ez egy botrányos vita.
(1.30)
Tisztelt Képviselőház! Ezt a vitát, ezt a képviselői vitát, még egyszer hangsúlyozom, társadalmi vita előzte meg. Pontosan nem tudom, milyen okokból, valószínűleg nem mindenki értesülhetett erről a társadalmi vitáról. Ebben az anyagban, a meglévő kritikák ellenére, úgy gondolom, nagyon hasznos, nagyon tartalmas, olyan vizionális elemek vannak, amelyek nem megoldhatatlan, nem elérhetetlen célokat fogalmaznak meg. Igen, igaza van önnek, demográfia kérdése, hogy ez a haza ne sorvadjon, hanem szülessen megfelelő létszámú baba, hogy az élve születettek száma nagyobb legyen, mint a halálozásoké, ez egy nagyon fontos feladat.
Nyilván ön nálam jobban tudja, hogy ez nemcsak Magyarország problémája. Ezzel a problémával küzd tulajdonképpen a fejlett európai világ, a fejlett nyugati világ. Ahogy képviselő úr helyesen elmondta, a BRIC-országok közül az első, Brazília komoly pénzeket próbál abba fektetni, hogy a saját növekvő gazdaságába további szakképzett munkaerőt szippantson be. De vannak még, tudunk más európai uniós országokról is. A közelmúltban kerültek bejelentésre olyan fontos családbarát intézkedések, a gyed extra és egy csomó más dolog a kormányzat részéről, amiről önök is tudnak. Ha valami hangsúlyozottan mutatja a kormány elkötelezettségét, hogy minden lehetőséget megpróbál megragadni annak érdekében, hogy Magyarország lélekszáma, populációja ne csökkenjen, hanem inkább növekedjen, akkor ez az.
Igen, hál’ istennek az egészségügy, nemcsak hazánkban, másutt is olyan állapotban van, hogy az emberek életkorát meghosszabbítja. A korábbi 60-65-ről a férfiaknak is, a nőknek is jelentősen megnövekedett az élettartama. Ez nyilván valamelyest a társadalom elöregedéséhez vezethet. Ez, még egyszer, nemcsak magyar probléma, úgy gondolom, ezen valamiképpen Magyarországon is, de másutt is, összefogottan kell gondolkodni, hogy mik a megoldások. És itt nyilván olyan megoldások lesznek majd, amelyek ezen a pillanaton is túlmutatnak.
Ma voltam egy turisztikai konferencián, ahol azt mondja a Magyar Turizmus vezérigazgató-helyettese, hogy kérem szépen, a Balaton esetében, visszautalva egy nagyon konkrét projektre, az a szituáció, hogy ami régen volt, 20 százalék belföldi turista, 80 százalék külföldi, zömmel németek, ez a rendszerváltás előtti időszak, ma megfordult, 80 százalék belföldi, 20 százalék külföldi. Igaz, ez zömmel arra a szezonra terjed ki, amiről önök szóltak. Veszprémi lévén én is tudom, ismerem ezeket a problémákat. De azt is tudom önökkel együtt, hogy azért ez nemcsak egy megye, és nem két megye, Veszprém és Somogy megye problémája, illetőleg már Zaláé is, és ott van egy meglehetősen erőteljes összefogás, hanem a kormányzat problémája is. Miként segítsük az egyébként turizmusból jól élő, egy adott időszakra koncentrálódó bevétellel rendelkező településeket és az ott élőket, hogy a turizmus növekedjen?
Itt a SZÉP-kártya bevezetésétől kezdve egy sor olyan dolog van, amire valamelyest azért a kormányzatnak is van ráhatása, és ezzel serkenti, élénkíti a belföldi turizmust. Ezen kívül az imént említett Magyar Turizmus Zrt. egy másik fontos feladata, hogy a beutazóturizmust igyekezzen növelni. Augusztus 20-át hozták fel ebben a vonatkozásban példaként, nagy létszámú turistacsoportok érkeztek például Győrbe, akik a tűzijáték megtekintését követően lementek még pár napra a Balatonra, tehát pár nappal meghosszabbították a szezont. Ez nyilván önmagában nem megoldás, de keresi a kormányzat a turisztikában és vendéglátásban élőkkel együtt, közösen arra a megoldást, hogy miként lehetne a néhány képviselő úr által említett problémát megoldani. Hogy kihasználatlanok egyes fürdők, igen, ez tény; ezek a fürdők nem feltétlenül ennek a kormánynak az időszakában épültek, erről bizonyára önök is tudnak. De tudjuk, hogy ez a probléma valós, és foglalkozunk vele. Nem ígérgetünk, de megpróbáljuk valamelyest mi is kezelni ezt a kérdést.
A határ menti régiók. Elnézést kérek, most egy kicsit csapongok a kérdésekben, illetve a válaszokban. Rajka, Hollóháza kérdése hangzott el, illetve megemlítette képviselő úr, hogy ha a szlovákiai lakosság részaránya ezeken a településeken valamelyest nő, akkor mit tervez a kormányzat.
Hölgyeim és Uraim! Még egyszer, már huszadszor mondom: az Európai Unióban élünk. Hát itt nem lehet megakadályozni azt vagy serkenteni, hogy ki merre, milyen irányban, a gazdasági vagy egyéb, foglalkoztatási érdekei okán hová költözzön! Igen, igazuk van képviselő uraknak, szeretnénk, ha a magyar ajkú lakosság, a magyar lakosság itt élne, de ha adott esetben, konkrétan ismerem a példát, a Suzuki gyár esetében nincs elégséges létszámú hazai munkaerő, aki a Suzuki gyár munkaerőigényének megfeleljen, akkor nem kevés szlovák munkás vagy szlovák állampolgárságú munkás fog átjönni. Ők az eurózóna tagjai, hölgyeim és uraim, mi nem vagyunk az eurózóna tagjai. Nyilván a forint és az euró árfolyama közötti fluktuáció okán ki tudnak használni olyan különbségeket, amelyek gazdaságilag több szlovák polgár számára lehetővé teszik az áttelepülést.
Mint bizonyára emlékezetes a képviselő hölgy és urak előtt, Magyarország jelenleg a visegrádi négyek együttműködésnek elnöke. Ez lehetőség és felelősség is. A visegrádi négyeket itt nyilván nem kell bemutatni. Úgy gondolom, hogy ebben az elnöki pozícióban miniszterelnök úr és munkatársai olyan gazdasági és egyéb együttműködési folyamatokat tudnak elindítani régión belül és régión kívül, amelyek lehetővé teszik ennek a történelmi összefogásnak a tartalommal történő kitöltését, többek között hazánk javára.
Itt elhangzott, nyilván némi malíciával és némi provokációval, hogy az EU 2030-ra problémákkal fog küszködni. Az EU, de nem az EU az egyetlen, amely már ma problémákkal áll szemben. Ugyanígy áll az Egyesült Államok, és erre mondhatná ön, mint a régi orosz katona, hogy bárcsak nekem lennének ilyen problémáim, mint neki. Ez lehet, hogy így van. Akárhogy is, az Európai Unió annak idején arra szerveződött, és mi is azért csatlakoztunk hozzá és a közelmúltban, július 1-jével Horvátország a szomszédunkban, mert bízunk abban, hogy ezek az európai országok képesek és készek arra, hogy közösen, erejüket összetéve, legyen az intellektuális, gazdasági, bármilyen, olyan pólust alakítsanak ki ebben a globális világban, amely fel tudja venni a versenyt, az ázsiai tigrisekkel, az ázsiai nagyokkal és az Amerikai Egyesült Államokkal, amelyet a globális gazdasági versenyben partnerként kezelnek, és amelyik képes érvényre juttatni gazdasági és egyéb érdekeit.
Sokan keresik ezzel az Európai Unióval az együttműködést, az imént említett országok és országcsoportok, és nekünk addig jó, tisztelt képviselőház, meggyőződésem, amíg az Európai Unió lábon áll, és képes ezt az együttműködést folytatni. Legyünk őszinték! Ez rajtunk is múlik. Igen, elhangzanak abszolút jogos kritikák az Európai Unió bürokráciájára, az Európai Unió döntéshozatalára. De legyünk önkritikusak! Mi is benne vagyunk az Európai Unióban. Brüsszelben mi is ott hozzuk a döntéseket, a mi kollégáink vagy munkatársaink. Tehát meg kell mondani, hogy ez a hatalmas EU, az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság belőlünk is áll. Ennek a kormányzatnak is felelőssége, hogy miként lesz képes és tudja érvényre juttatni ezeket a nemzeti érdekeket.
Amikor elkezdtem Brüsszelben dolgozni, nagyon érdekelt, hogy az európai biztosok vajon mennyire tudják érvényesíteni saját nemzeti érdekeiket. Azt kell önöknek mondjam, és csodálkozni fognak, a 27-ből 26 remekül tudja érvényesíteni. És nem mondom meg, ki a 27., aki nem annyira. De ha kíváncsiak, megmondom. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Halljuk!) Mindegy, a koncepció vitájának nem ez a témája. Inkább azt mondom, hogy nagyon fontos az összetartás, az együttműködés, fontos a közös valuta. Ugye, nem felejtették el, hogy amikor 2004-ben csatlakoztunk, Magyarország kormánya is vállalta, aláírta a csatlakozási feltételek között, hogy egy bizonyos időtávon belül, de tervezi csatlakozni az eurózónához. Tehát van egy ilyen hosszú távú kötelezettségünk. Hogy erre mikor kerül sor, ezt nyilván a gazdasági, politikai fejlemények fogják eldönteni.
De nem zárhatjuk ki magunkat, igen tisztelt képviselőház, sem ebből a vízióból, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk. Ez a tagság ad nekünk bizonyos lehetőségeket, jogokat. Mi nettó haszonélvezői vagyunk az Európai Unióból érkező pénzeknek. Ezt is nagyon tisztán kell látni, befizetők is vagyunk, de nettó haszonélvezői, hiszen a fejlettségünk szintje messze távol van még a nyugat-európai országokétól. Így, ami nekünk jár, azért joggal állunk fel a pódiumra, és azt mondjuk, hogy kérem szépen, ez nekünk jár, és nem adható.
(1.40)
Biztos vagyok benne, hogy mindenki a saját családi életében így van, hogy azért, ami neki jár, azért nem görnyed hétrét, hanem azt mondja, hogy kérem szépen, ez nekem jár, hiszen erről döntés van.
Tehát visszatérve az iménti koncepcióra, sok minden elhangzott, lakástámogatás, roma népesség létszáma, a valós jelentősége. Igen, én azt hiszem, hogy politikailag talán az a helyes, ha megengedi, anélkül, hogy bárkit is kioktatnék, hogy ez a roma elnevezés talán a célszerűbb, ami a dolgok érdemén és értelmi valóságán nyilván nem változtat. Tehát roma honfitársaink, polgártársaink, akik velünk együtt élnek, azt szeretnénk, hogyha integrálódnának ebbe a társadalomba, ha ők is minél előbb megtalálnák a helyüket, és minden szinten fel tudnák venni ők is ezt a “versenyt”, hiszen lehet, hogy némelyeknek nem tetszik, de az bizonyos, hogy verseny van a világban.
Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr is, amikor beült az iskolapadba, ami azzal végződött, hogy 1995-ben kiváló eredménnyel befejezte a jogi kart, egyfajta oktatási versenyben vett részt. Nyilván nem egyesekkel, kettesekkel bukdácsolta át az iskola küszöbét, és ez látszik is, hogy egy nagyon felkészült jogi szakember, és mi mindnyájan ugyanígy vagyunk. Tehát az élet valamifajta kis versengéssel kezdődik. Én a három gyerekemről tudom, ők is egymás között versengtek, és ez így van a világban szerte, ezt nem lehet tagadni.
De visszatérve erre a koncepcióra, száz szónak is egy vége. Kétségtelen, hogy nem egy húszoldalas határozati javaslat van benne, hanem egy rövidebb, amelynek szerves részét képezi a melléklet. Engedjék meg, hogy még egyszer hangsúlyozzam, hogy ezt a mellékletet, amelyet önök többször idéztek, hol pozitív, inkább pozitív, időnként negatívabb szavakkal, olyan szakemberek írták, akik szívügyüknek tekintik Magyarország fejlődését.
Ez a kormány azt a szempontot szeretné képviselni, és elnézést kérek a dadogásért háromnegyed 2-kor, hogy ez az ország jól boldoguljon, az itt élők úgy érezzék, hogy jó helyen születtek és jó helyen élnek, mert az itt lévő gazdaság, fejlődés, légyen az bármilyen irányú, abba az irányba mutat, hogy ők, gyermekeik, unokáik a jövőben is itt maradjanak.
Természetesen bizonyos migráció lesz, ezt nem lehet kizárni, hiszen az Európai Unió egésze is nyitott, és ki tudja még, mit hoz a jövő. Mindenek mellett azt mondom, hogy a migrációnak olyannak kell lenni, és mi ebbe az irányba szeretnénk minden lépést megtenni, hogy legyen érdemes hova visszajönni, legyen érdemes azt mondani, hogy megérte, hogy elmentem, de visszajöttem, mert ez az én hazám.
Én több mint tíz évet éltem külföldön, de nem bánom, mert mindig visszajöttem, és úgy éreztem, hogy valamivel hozzá tudok járulni a haza fejlődéséhez.
Úgyhogy, tisztelt képviselőház, ezek elmondásával és előrebocsátásával megköszönöm e késői órán is a figyelmet. Még egyszer, én úgy gondolom, hogy a társadalom azért tudatában van annak, hogy mi miről beszélünk, és bízom abban, hogy önök is támogathatónak fogják találni ezt a koncepciót.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Kovács Péter tapsol.)
