KOVÁCS PÉTER
KOVÁCS PÉTER
KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Először is hadd kezdjem azzal, hogy végtelenül szomorú vagyok, mert egy ilyen szakmai előterjesztésnél is kénytelenek voltunk a vezérszónoki körben végighallgatni Józsa István különböző hazugságait. Ha összeadnánk a szocialisták szájából csak ezen a héten elhangzó hazugságokat, amiket hallhattunk, és minden egyes hazugságnál csak egy, ezt a gyönyörű termet bevilágító izzó kialudna, akkor, tisztelt képviselőtársaim, vaksötétben ülnénk itt. Pedig azért ezt a termet, ha jól számoltam, 869 izzó világítja meg. S most még csak kedd este 10 óra van.
Józsa úr vezérszónokként elkövette azt a dolgot, hogy sorozatban nem az előttünk fekvő jogszabályról, hanem a Fidesz-kormány általa vélt működéséről beszélt. Csak két hazugságát hadd emeljem ki. Az egyik: azt mondta, hogy az emberek 85 százaléka rosszabbul járt az egykulcsos adóval. Hát pont az ellenkezője igaz annak, amit ő mondott. És azt mondta, hogy Magyarországon a vállalkozóknak ma se hitel, se semmi nincs. Nem tudom, hogy melyik országban él a szocialista frakciónak, úgy látszik, akkor a többsége, engem a XVI. kerületben polgármesterként nem egy olyan vállalkozó keres meg, aki nemrég kapott 2-3 százalékra hitelt, és vásárolna ingatlanokat vagy befektetne a XVI. kerületben. Tehát úgy tűnik, 2013-ban azért csak van hitel.
De hogy rátérjek arra a jogszabályra, ami előttünk fekszik, ami egy nagyon hosszú távú területfejlesztési koncepcióról beszél: nemcsak abban a hétéves ciklusban gondolkodik, amit Kolber úr az előbb nagyon helyesen elmondott, hogy ez már a harmadik hétéves ciklus, hanem egy kicsit még ezen is túlmutat, 2030-ig gondolkodik. Persze ezt a viszonylag hosszú időtávot nagyon konkrét dolgokkal nehéz befutni. Azt gondolom, hogy ennek az előttünk fekvő dokumentumnak sikerült kellően részletesen a célokat kitűzni ahhoz, hogy tudjuk, milyen irányba menjünk. 13 specifikus cél szerepel az előterjesztésben a négy fő célon kívül, és ezen talán tudunk is a későbbiekben vitatkozni. Nyilván majd a részletes vitánál, ha esetleg lesz módosító javaslat, akkor ez majd ide bekerül.
De kellően nagyvonalú is és kellően nagy távlatokban fogalmaz az előterjesztés ahhoz, hogy talán mindannyian egyet tudjunk érteni azokban a célokban, amelyeket meghatároz. Tehát egyszerre nagyvonalú és részletes, úgyhogy ehhez az időtávhoz szerintem pont jól lőtte be azt a struktúrát, amit felállított. Ráadásul ez a struktúra végig is megy a dokumentumon, tehát nem lehet azt mondani rá, hogy nem volt átgondolt és kellően előkészített ez az anyag. Mind a 13 specifikus célt szépen kidolgozza, sőt megyénként lebontja, hogy egy-egy megyének mik lennének a fontosabb dolgai.
Még egy dolgot hadd említsek meg, ami szerintem a legfontosabb vagy a leginnovatívabb előrelépés a dokumentumban. Ez az, hogy nem a kistérségi szintet nevezi meg a fejlesztés motorjának, hisz erről már a vezérszónoki körben Lamperth Mónika is beszélt, hogy ez talán nem volt szerencsés, és azt mondta, miért is hagytuk azt, hogy egymástól húsz kilométerre fürdők nyíljanak, amikor csak 40 százalékuk van kellően kihasználva. Tehát nem biztos, hogy a kistérség a legjobb fejlesztési mód. De talán nem is a régió, mert az meg túl messze van az adott problémáktól. A kettő között, a kistérség és a régió között a megyét találja meg, jelöli ki, hogy az legyen a fejlesztés motorja, és ő legyen a fő koordinátora ennek a területnek. Szerintem ez helyes. Lamperth Mónika, aki ezért a területért felelős volt a szocialista kormányok idején, beismerte, hogy nem sikerült vagy nem teljesen sikerült végrehajtani azokat a dolgokat, amelyek az előző hétéves ciklusra kiadott fejlesztési tervben szerepeltek, mert szerintem nem jól helyezte el a hangsúlyokat, rossz helyre rakta a fejlesztés fő motorját vagy a koordináló szerepét, akkor talán próbálkozzunk meg egy újabbal!
(22.10)
A megyerendszer Magyarországon már nagyon-nagyon régóta meglévő rendszer, és szerintem jól bevált, és én azt gondolom, hogy ha a megye kellően át tudja látni egy adott térség fejlesztését, kellően messze van ahhoz, hogy helyi érdekek közvetlenül hassanak rá, viszont kellően közel is van ahhoz, hogy a helyi értékeket, a helyi érdekeket érvényesíteni tudja majd a döntéseknél.
Még egy dologról szeretnék röviden beszélni, ez Budapest kérdése. Budapestről, ugyanúgy, mint minden megyéről, egy oldalban emlékezik meg ez a dokumentum, és ebben az egy oldalban nagyon fontos fejlesztési irányokat határoz meg a dokumentum - szó szerint tízet -, és ebből talán nekem a legfontosabb, ami talán Budapestnek is az egyik legnagyobb problémája, ez a közlekedés, illetve a városi közlekedés gondja és problémája.
Sajnos - vagy hál’ istennek, ki honnan nézi -, tudjuk azt, hogy Magyarország fő központja akár gazdaságilag, akár bármilyen részben Budapest, és az utak ide futnak be, és mindenki ide akar valahogyan bejutni, és utána majd este hazajutni az adott településére. Sajnálatos módon erre az elmúlt jó néhány évtizedben Budapest nem készült fel, hogy ezt a forgalmat tudja megfelelő módon, kulturáltan, európai módon fogadni, és kulturáltan le tudja vezényelni, az ebből a központi helyzetből fakadó kihívásoknak meg tudjon felelni.
Nagyon remélem, hogy a dokumentumban lefektetett főbb fejlesztési irányoknál súlyos lesz majd a közlekedés integrált fejlesztése és a városi közlekedés súlyának növelése, mert talán ezzel lehet elérni azt, hogy Budapestre ne úgy emlékezzenek a vidéken élők, hogy ha egyszer oda fölmegyek, akkor talán soha nem tudok kijutni a városból, és ha fölmegyünk Budapestre, akkor talán problémát jelent nekünk a közlekedés meg az, hogy el tudjuk intézni a dolgainkat. Azt gondolom, hogy budapesti szinten is kellően alapos és kellően nagyvonalú ez a dokumentum ahhoz, hogy talán mindannyian tudjuk majd támogatni itt a parlamentben.
Köszönöm a szót, elnök úr.
