DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Először is hadd üdvözöljem nagy tisztelettel a büntetés-végrehajtás országos parancsnokát és munkatársait, és köszönjem meg frakcióm nevében is azt, hogy figyelemmel kísérik a parlament munkáját.
Úgy hiszem, hogy egy ilyen esemény a parlament történetében ünnep kéne hogy legyen; azért, mert az Országgyűlés most készül elfogadni először büntetés-végrehajtási kódexet Magyarország történetében. Volt egy törvényerejű rendelet, amely több mint harminc évvel ezelőtt lépett hatályba, de önálló büntetés-végrehajtási kódex még nem volt. Amikor több mint harminc év elteltével váltja le a Bvtvr.-t és egy közös igazságügyi-belügyminiszteri rendeletet egy új kódex, akkor én azt gondolom, hogy - köznapi szóval élve - érdemes lett volna egy kicsit nagyobb feneket keríteni a dolognak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha végignézzük azt - és engedjék meg, hogy először formai kérdésekről beszéljek, és utána térjek rá a tartalmi kérdésekre -, hogy mi volt ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásakor és most a tárgyalásakor, akkor mindezt a kívánalmat nem tudjuk teljesíteni. A múlt hét végén történt ugyanis, hogy benyújtotta a kormány az előttünk fekvő törvényjavaslatot, amelyet már a következő hétfőn, azaz a jelen hét hétfőjén meg is tárgyalt az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság. Majd ezek után szerdán utolsó napirendi pontként kerül az Országgyűlés napirendjére a törvényjavaslat úgy, hogy egy egykörös általános vitát folytatunk róla. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a büntető törvénykönyv esetén kétkörös általános vitát folytattunk a törvényjavaslatról, az új büntető kódexről, a büntető eljárásjogi törvény vonatkozásában is ez volt a helyzet, de tudnék itt utalni a polgári törvénykönyvre és több más nagy jelentőségű kiemelt törvényjavaslatra is.
S nem elég, tisztelt képviselőtársaim, hogy utolsó napirendként egykörös vitában tárgyalunk erről a javaslatról, de még annyit sem tett meg a Ház vezetése - nyilván a kormány kérésére, bár ezt csak feltételezni tudom, állítani biztosan nem -, hogy legalább egy vezérszónoki kört lehetővé tett volna a törvényjavaslattal kapcsolatban. Első felszólalói kör van, és ha képviselőtársaim nem lennének visszafogottak, akkor ezt szét lehetne verni - hadd fogalmazzak így - különböző kétperces felszólalásokkal.
De azt gondolom, ennek a méltatlan helyzetnek nem kell más bizonyítékát adni, mint ami az államtitkár úr expozéjánál történt, nevezetesen hogy körülbelül ugyanannyi papír maradt még a kezében, mint amennyit letett a felszólalása közben, azaz nem tudta végigmondani, nem volt elég idő államtitkár úr számára ahhoz, hogy az expozéban ismertetni tudja a törvényjavaslat legfontosabb rendelkezéseit. Azt gondolom, az, hogy az Országgyűlés ilyen eljárási rendben három hónap alatt kívánja ledarálni Magyarország első büntetés-végrehajtási kódexét, több mint méltatlan, leginkább szégyennek nevezhető.
Úgy hiszem, hogy ezzel az eljárási renddel, mint oly sokszor már ebben a ciklusban, megtörtént az Országgyűlés méltóságának a megsértése, az országgyűlési munka eljelentéktelenítése, hiszen illúzió talán azt várni, hogy országgyűlési képviselők, képviselőcsoportok az elmúlt három-négy napban, amiből talán két-három munkanap volt, szakértői egyeztetésen tudjanak részt venni, meg tudják tárgyalni megfelelőképpen az egyébként több mint négyszáz paragrafusból álló és összességében az indokolással együtt közel háromszáz oldal terjedelmű törvényjavaslatot. Úgy hiszem, hogy ezt ennél a törvényjavaslatnál mindenképpen ki kell emelni és erről szót kell ejteni.
De a rendelkezésre álló nem túl hosszú időben érdemes néhány tartalmi kérdést is megvitatni. Először is szeretném mondani - és ez pozitív része a felszólalásomnak -, hogy egy tárgyalásra feltétlenül alkalmas kódexjavaslatot tartunk kézben. Örülök annak, hogy a kormány - nem sok ilyen törvény volt, talán a büntető anyagi jogi szabályozást, kódexet, tehát az új büntető törvénykönyvet tudom idesorolni és talán még a polgári törvénykönyvet - figyelembe vette azt is, hogy eddig milyen előkészítő munka folyt, s nemcsak e kormányzati ciklus alatt, hanem a korábbi kormányzati ciklusok alatt is ebben a témában. Figyelembe vette, hogy 2004-ben volt egy tervezet, utána pedig, ha jól emlékszem, 2007-ben vagy 2008-ban szintén, és ennek az eredményeit beépítette ebbe a törvénykönyvbe. Ez egyébként a Btk.-nak is előnyére vált, hiszen látjuk azt, hogy tartalmi szempontból az új büntető törvénykönyvet jelenti maga a szoros értelemben vett új büntető törvénykönyv, tartalmi szempontból viszont ugyanúgy a 2009-es büntető novella, amelyik tulajdonképpen együtt adja ki azokat az újításokat, amelyeket az új Btk. megfogalmaz.
Jó látni ebben a törvényjavaslatban is, hogy építettek a korábbi eredményekre. Ez feltétlenül azt mutatja, azt tükrözi - bár tudásunk nincs erről, hiszen egyeztetésre a kormány sem ebben, sem más törvényben az ellenzéket nem hívta -, hogy egy komolyabb szakmai előkészítési folyamat eredményeképpen került a Ház elé. Magyarán szólva, legalább szakmai és tárcaközi egyeztetés valószínűsíthető erről a törvényről, ha már az országgyűlési képviselőknek nem adták meg azt a lehetőséget, hogy ugyanezzel élhessenek. Kritikaként az első körben említeném meg ugyanakkor azt, hogy túl sokat - a vita későbbi szakaszában talán lehetőség nyílik arra, hogy ennek a részleteit kifejtsük - emel át a régi Bvtvr.-ből és az igazságügyi-belügyminiszteri rendeletből.
Általánosságban szintén elmondható a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy néhol a megfogalmazott elveknek nem felel meg a normatív szabályozás, a részletszabályok. Itt hadd utaljak egy dologra példaként; ilyen a látogató fogadása. Elvi szinten nagyon helyesen fogalmazza meg a törvényjavaslat, hogy a lehető legszélesebb körben kell ezt engedélyezni az elítéltek számára, ugyanakkor gyakorlatilag alig változtat, vagy mondhatnám azt is, hogy tartalmi szempontból szinte semmit nem változtat azon a szabályrendszeren - legyen az előzetes letartóztatott vagy jogerősen elítélt fogvatartott -, ami a jelenlegi Bvtvr.-ben és igazságügy-miniszteri rendeletben szerepel. Például az előzetes letartóztatott ugyanúgy havonta fogadhat majd kötelező jelleggel látogatót, azaz a bv. intézet havonta köteles engedélyezni, hogy látogatót fogadjon a fogvatartott. Azt gondolom, ha komolyan gondolják azokat az elveket, amelyeket megfogalmaznak, akkor azt érdemes lett volna a részletszabályok szintjén is érvényesíteni, különben ugyanoda jutunk, mint egyes rendelkezések vonatkozásában a büntető törvénykönyvben, hogy ugyan szép szavakkal deklarálják a kettős nyomvonalú vagy kettős nyomtávú büntetőpolitika elvét, ugyanakkor az elzárásra vonatkozó rendelkezések éppen az ellenkezőjét valósítják meg ennek a gyakorlatban.
(14.40)
A másik komoly probléma ezzel a javaslattal, hogy számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely a kapcsolódó végrehajtási rendeletek és rendeletmódosítások nélkül nehezen értelmezhető. Most nem rossz szándékból mondom, hanem objektíve, hogy ezzel a technikával önök sokszor éltek már. A közvélemény számára a legismertebb ilyen eset volt az alaptörvény esete, ahol úgy terjesztettek be egy alaptörvény-javaslatot, hogy számos olyan rendelkezésről még a vita sem kezdődött meg, amely kibontotta volna az alaptörvényi rendelkezéseket.
Tehát például, amikor az alaptörvényről szavazni kényszerült az Országgyűlés, akkor azt nem tudták megmondani, hogy milyen bírósági rendszert kívánnak majd kialakítani. Ezt később a sarkalatos törvényekben rendezték. Én akkor azzal a példával éltem - szó szerint nem tudom idézni, a lényegét mondom -, hogy ez olyan, mintha azt kérnék, hogy döntsem el, hogy egy pohár tartalmát ki kívánom-e inni vagy nem, mielőtt megmondanák azt, hogy mit töltenek bele.
Ugyanez a helyzet egy kicsit a büntetés-végrehajtási kódex vonatkozásában is, hiszen azok nélkül a kapcsolódó végrehajtási rendeletek nélkül, rendeletmódosítások nélkül nagyon nehezen értelmezhetőek egyes szabályok, amelyek a kódexben szerepelnek. Hadd idézzek néhány olyan témát, és itt engedjék meg, hogy a Magyar Helsinki Bizottság véleményéből idézzek, amelyek rámutatnak arra konkrétan, amit én most általánosságban fölvetettem. Idézem: “Mint látható, a rendeleti szabályalkotás több esetben alkotmányos problémát is felvet, mert a tervezet számos alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó kérdés rendezését a rendeletalkotóra bízza. Törvény helyett rendelet szól majd például a különleges biztonsági zárka és részleg végrehajtási rendjének részletszabályairól, az enyhébb és szigorúbb rezsimkategóriákban érvényesülő részletes szabályokról vagy a sajátos kezelési igényű elítéltek számára kialakított részlegekről. A tervezet felhatalmazó rendelkezései szerint - a teljesség igénye nélkül - külön rendelet szabályozza majd a szabadságvesztés, az elzárás és az előzetes letartóztatás végrehajtásának részletes szabályait; a pártfogó felügyelői szolgálat tevékenységének szabályait; a kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtására, valamint az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet feladataira vonatkozó szabályokat; a fogvatartottak fegyelmi felelősségének szabályait; a fogvatartottakkal kapcsolatos kártérítési eljárás szabályait; az őrizet és az előzetes letartóztatás rendőrségi fogdában való végrehajtásának részletes szabályait; illetve a javítóintézetek rendtartását. Ennyi alapvető jogot és kötelezettséget érintő szabálynak a bv-törvény tervezetéből való kiszervezése önmagában már azt is kétségessé teszi, hogy valóban kódexjellegű szabályozással van-e dolgunk, noha az általános indoklás szerint éppen annak megalkotása lett volna a cél.”
Én nem megyek olyan messzire, mint a Helsinki Bizottság, mert ő azt mondja - és egyébként nem azért, mert ne tudnék vele egyetérteni -, hogy számos ilyen részletszabályt érdemes lett volna még beemelni ebbe a kódexbe, de ha már nem tették, államtitkár úr, akkor legalább érdemes lett volna ezzel egyidejűleg ezeket a rendeleteket, rendelettervezeteket a jogalkotó rendelkezésére bocsátani.
A harmadik általános problémaként említeném meg, hadd fogalmazzak egyszerűen: nincs pénz az intézkedésekre. Ezt a hatásvizsgálati lap tartalmazza, erre államtitkár úr adott egy olyan választ, ami szerint ezt majd a hatálybalépéskor kell a költségvetésnek tisztázni. Azt gondolom, hogy azért érdemes lett volna mindenképpen erről most is némi szót ejteni, hogy honnan kívánják majd megteremteni erre a költségvetési forrásokat, hiszen pontosan tudjuk, hogy a legnagyobb probléma ezen a területen, már a büntetés-végrehajtás területén ez; nagyjából összefoglalható úgy, hogy a pénz hiánya.
Ha föltenném a kérdést, mondjuk, parancsnok úrnak, hogy mondja el, hogy mik a prioritások, mik a legnagyobb problémák a büntetés-végrehajtással kapcsolatban, akkor azt gondolom, hogy parancsnok úr nem azzal kezdené, hogy a jogszabályi háttér, hanem talán azzal kezdené, hogy túlzsúfoltak a büntetés-végrehajtási intézetek; azzal kezdené, hogy az élelmezésre nincsen pénz, azzal kezdené talán, hogy a pártfogó felügyelői rendszer komoly forráshiányokkal küzd. Azzal folytatná talán, hogy a büntetés-végrehajtási dolgozók kirívóan alacsony anyagi megbecsültségnek örvendenek, s emiatt olyan fluktuáció figyelhető meg a büntetés-végrehajtás szervezetén belül, ami már-már - nem mondom, hogy ellehetetleníti, de - igen nagyon megnehezíti a munkát.
Összességében tehát: aki a bv. intézetben dolgozik, legyen az akár a parancsnok úr mint a legfelsőbb vezetője ennek az intézménynek, akár bármelyik bv. alkalmazott, valószínűleg ezekkel a problémákkal kezdené és nem a jogszabályi háttérrel. Magyarán szólva, úgy hiszem, hogy e mellé a törvényjavaslat mellé azért indokolt lett volna már most és nem majd a hatálybalépéskor odatenni azokat a pluszforrásokat, amelyek segítségével azok az intézkedések, amiket önök ide terveznek, legalább megvalósíthatóak, ugyanis a megvalósítás sem egy-két hónap lesz, valószínűleg évekbe fog telni ez az átállás.
A negyedik problémára, általános problémára csak utalnék, az alkotmányügyi bizottságban részletesen beszéltem erről, hogy az adatvédelmi hatóság elnökének komoly aggályai voltak a törvény erre vonatkozó rendelkezéseivel. Őszintén remélem, hogy ebben a kormány akár a törvényjavaslat tárgyalásának a folyamatában egyezségre tud jutni Péterfalvi Attilával, és egy megnyugtató választ tudnak találni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, az, hogy most eltelt az idő, és államtitkár úrnál is eltelt, és még sehol nem járunk a törvény részletszabályai vonatkozásában, talán még inkább alátámasztja azt, amivel kezdtem a felszólalásomat. Éppen ezért fogok kérni majd egy következő felszólalásra lehetőséget. Őszintén sajnálom, hogy egy ilyen törvényjavaslatnál legalább azt a 30 percet nem biztosították minden képviselőcsoportnak, hogy a vezérszónoki fölszólalás során elmondja a véleményét.
Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. (Taps az MSZP soraiban.)
