DR. LENHARDT BALÁZS
DR. LENHARDT BALÁZS
DR. LENHARDT BALÁZS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon fontos hozzászólások hangzottak el, de én is azt a kérdést emelném ki, mert az egész kérdéskörnek az a kulcsa, hogy az új büntetés-végrehajtási törvény mennyire fogja tudni a leírt szavakon túl valóban munkával ellátni, munkára kötelezni az elítélteket. Egy kicsit attól félek, hogy ugyan ebben az ominózus 133. §-ban kijelentik előzetesen, hogy az elítéltnek kötelező a munkavégzés, de ez gyakorlatilag ugyanolyan írott malaszttá fog válni, mint az alaptörvényben, ahol el van fogadva a 2. cikkelyben rögtön, hogy a magzatot a fogantatástól kezdve védelem illeti meg. És ez mit jelent? Semmit. Tudjuk, párhuzamos esetben, hogy 1998 óta, amikor az Alkotmánybíróság kimondta, hogy alkotmánysértő a jelenlegi magzatvédelmi törvény, érdemi előrelépés nem történt az ügyben. Attól félek, ugyanez az eset itt is meg fog tudni ismétlődni. Önök mossák kezeiket, a társadalmi igény és nyomás hatására persze kötelezővé tették, hogy az elítéltnek dolgoznia kell, de hát nem tudnak neki munkát biztosítani.
Ez az egész törvény akkor ér valamit, a sűrűn teleírt, kétszázvalahány oldalon túl, ha megvannak azok a gyakorlati feltételek, önök ezt végiggondolták, egyeztettek az adott börtönökkel, hogy mi az konkrétan, amit az elítéltek végezni tudnak. Egyébként az egész szociális ellátást is ilyen alapokra kellene ültetni és építeni, hogy mindenkinek lehetőséget kell biztosítani a munkavégzésre. A börtönöknél pedig abszolút egyértelmű és kiemelt ez az elvárás mindannyiunk, a választópolgárok, az itt élő jogkövető állampolgárok részéről. Mert ugye, az a nyolcezer-valahányszáz forint, amibe egy elítélt egynapi börtönellátása kerül, az igen súlyos összeg. Sokszor fel is merül, hogy nem lehetne-e hasznosabban elkölteni. Itt ugyan kitérhetnénk a Staudt Gábor képviselő által is jogosan említett halálbüntetés kérdéskörére, mert igenis bizonyos, akár a tényleges életfogytiglanoknál indokolatlan, hogy ilyen elkövetők ilyen költségért, adóforintokból üljenek akár negyven vagy még több évet eltöltve a magyar börtönökben.
De a munkavégzés tényleg kulcskérdés. Sajnos sem az indoklásban, sem a vitára bocsátott, úgymond a sajtóban, a háttérben nem lehet arról hallani, hogy milyen elképzeléseik vannak. Ugye, a közmunkánál is komoly gond ez, és nagyon sok helyen, még ha lenne is közmunkás, panaszkodnak a polgármesterek, hogy jó, jó, van keretük a közmunkára, jelentkező is lenne bőven, mert a munkanélküliség sajnos nagyon nagy gond, de nem tudnak milyen munkát adni. Szóval félő, hogy ez bekövetkezhet, és ezért egy alapvető paradigmaváltásra vagy szemléletváltásra lenne szükség. Tényleg olyan egyszerű alapelvre lehetne helyezni az egészet, a bűncselekmény elkövetésének súlya és a börtönbeli ottléte között, hogy igenis el kell magát tartsa az elítélt.
(16.40)
Tehát ez legyen a norma, és az nem egy járandóság neki, ahogy Gyüre Csaba az előbbi hozzászólásában elmondta, hogy gyakorlatilag mennyire furcsa, hogy az elítéltnek olyan jogai vannak, hogy az élelmiszer, a meleg étel naponta kétszer jár, míg a szerencsétlen őr, aki kap 80 ezer forint nettót egy hónapra, nem tudja megfinanszírozni saját magának azt az ételt. Úgyhogy az alapelv egyszerű lehetne: aki nem dolgozik, meghal. Ebből kiindulva kötelezővé kellene tenni a munkavégzést, amit persze az államnak kell biztosítania.
A Gaudi képviselőtársam által is helyesen említett PPP-konstrukcióban épült szombathelyi és tiszalöki luxusbörtön valóban egy botrány, és tényleg joggal várja a közvélemény, hogy milyen nyomozati cselekmények történtek ebben az ügyben, hogy a szerződéseket megkötő hivatalos személyeket felelősségre vonták-e, leállították-e a konstrukciót esetleg, jogtalan gazdagodás miatt történt-e perindítás. Rengeteg olyan dolog kapcsolódna ide, ami még nem zárja le ezt a kérdést, hanem egy nagyon is élő és nyitott kérdéssé teszi, mert említhetnénk is a Posta-palotát vagy a Kunigunda utcai MTV-székházat, ahol ugyanilyen módszerekkel állami pénzeket fosztottak és raboltak ki különböző fehérgalléros bűnözői körök, és a mai napig a hivatalos szervek mossák a kezeiket, nem lehet mit tenni, tiszta volt, legalábbis papíron, nem ütközött a jó erkölcsbe.
Egy észrevételem van még: valóban meg kell jegyezzem, hogy a Harangozó Tamás által is felolvasott szakértői anyag, ami után viharosan távozott is az ülésteremből, az az MSZP részéről meglepő konstruktivitásról tesz tanúbizonyságot és elmozdulást a korábban megszokott liberális, jogvédő elvektől, ennek ellenére én azt gondolom, hogy inkább a Gyüre Csaba által vázolt helyzetképben van az igazság. Tehát a jelenlegi börtönök infrastrukturális állapota, még ha rossz is, a bűnözői köröknek sokszor akkor is megváltást jelent, tetézve a kötelező és ingyenesen biztosított ellátással és azokkal a kikapcsolódási lehetőségekkel, amikkel esetleg, úgymond a szabad életükben ezek az elítéltek nem is találkoznak. Úgyhogy nem gondolnám, hogy a tényleges bűnelkövetőkért túlságosan aggódni kellene - és ezt még Gaudi-Nagy Tamásnak is mondom -, nem vitatva azt, hogy az a felvetésük teljesen jogosan volt, hogy az előzetesben tartandó embereknek másféle viszonyok, másféle standardok közé kellene kerülniük, mert ott még nem tudhatjuk, hogy ténylegesen bűnelkövetőről van-e szó vagy nincs szó, de a bűnözők, akiket elítél a bíróság, nem baj, ha drákói vagy spártai körülmények közé kerülnek.
Hogy csak egy párhuzamot mondjak, miközben mi itt aggódunk ezért a dologért, gondolom, önök is értesültek róla, a sajtóban nagy port vert föl a szigetszentmiklósi horror eset, ahol a szülők - én most nem is szeretném itt részletezni - milyen körülmények között tartották és hogyan bántak a saját gyermekeikkel. Természetesen, teszem hozzá, cigány szülők, amit a média nem tartott fontosnak megjegyezni, és a jogvédők se hallatták itt a szavukat. Ott, azok a körülmények, amiben ezek a gyerekek kénytelenek voltak felnőni, a legbrutálisabb és bestiálisabb fizikai és nemi erőszakot és bántalmazást elszenvedve, az az igazán horror, és ez ellen kellene valamit tenni Magyarországon, mert az eset nem egyedi, többször történt már meg Magyarországon hasonló, saját gyermekek sérelmére elkövetett fizikai és nemi erőszak is.
Azt kell mondjam, hogy emellett is teljes országrészek és vidékek vannak, ahol az emberek egészen elképesztő körülmények között kénytelenek élni, mert az anyagi és az egyéb lehetőségeik nem teszik lehetővé, mondjuk azt, hogy telente befűtsenek, és idős emberek fagynak meg, mert egyszerűen nincs a fűtésre pénzük, és betakarózva találnak rájuk, jobb esetben volt, akit a kutyája mentett meg, hogy hozzábújva melegítette, de több ember sajnos megfagyott. Úgyhogy emellett még külön vérlázító és elképesztő a strasbourgi Emberi Jogi Bíróságnak az idézett döntései a Csüllög- vagy a Hagyó-ügyben, hogy a magyar államot vonják felelősségre, mert úgy érezték, hogy ezek a körülmények, azt hiszem, a Hagyó-ügyben, hogy a cella fala penészes meg ilyen színvonalú igények merültek föl a kártérítést megalapozandó. Sajnos azt kell mondjuk, igen, hogy Strasbourg nagyon sok esetben, elrugaszkodva a valóságtól, egy doktriner állásfoglalást és jogértelmezést folytat, és ezek által több esetben nyílt justizmordot is elkövet a valóság és az igazság ellen.
(Dr. Répássy Róbert telefonál.) Államtitkár úr ugyan nyilván halaszthatatlan közfeladatot telefonál most, de jó lenne, ha nemcsak fizikailag lenne itt, hanem ténylegesen is eljutnának hozzá azok a szavak, amit itt képviselőtársainkkal teszünk és mondunk, mert mi ténylegesen azt szeretnénk, ha ez a törvény megfelelő módon szolgálná a hazai büntetőjogot és a büntető eljárásjogot, és ténylegesen biztosítaná, hogy az elítéltek méltó körülmények közé, és itt azt értve, hogy méltóan drámai és drákói körülmények közé kerülnének, hogy közben is minél jobban megértsék, hogy mit követtek el. És ne történhessen meg, mint a szintén nagy port fölvert Eva Rezesová-ügyben - nem véletlenül okot adva azokra a következtetésekre vagy gyanúra, hogy akár a bíróság megvesztegetése is megtörténhetett -, hogy rögtön egy luxuslakást foglalhatott el Rezesová az elsőfokú ítélet után házi őrizetként, amit hatalmas bulival ünnepelt, ahelyett, hogy a négy ember életének a kioltása után megérdemelt büntetésként legalábbis a fegyházba kísérték volna be az őrök. Úgyhogy pontosan, államtitkár úr, az ilyen ügyek miatt kellene odafigyelni, és nem kiprovokálni az emberek felháborodását, hanem megelőzni a megfelelő jogalkotással.
Köszönöm szépen. (Dr. Gyüre Csaba tapsol.)
